Magamat keresem

micsodanap

2012-01-15T17:59:00.000+01:00

Bár nem volt könnyű a délelőtt-kora délután, de este (éjszakába nyúlóan) megvolt a blogtali is, ugye, tegnap-ma. Jó móka volt, bár természetesen máshogyan volt jó, mint tavaly, friss húsként ; ) Egész szép számmal összegyűltünk, a vasalózás pedig szintén szórakoztató volt.

Volt jó hangulat, több nem is kell, legközelebb pedig - remélhetőleg legalább ennyien - újra összejövünk murizni! : )

szentimentális vagyok ma este

2012-01-12T19:35:00.000+01:00

Akkor ezt a dalt most annak a fiúnak küldöm, aki ott van kint a világban valahol és csak arra vár, hogy megismerkedjünk. Én is nagyon várom már a találkozást, elhiheted.

Call me day, call me night.

Call me anytime you need someone to hold you.

The tears in your eyes will be gone, they will dry,

and if you still find that you can't face the world outside,

let me be your place to hide.

én, mostanában

2012-01-08T15:34:00.000+01:00

This is a Jason Bradshaw comic,
you can check it out here: http://boredompays.blogspot.com/2011/12/apathy.html , and also his other comics, I totally recommend you to do so, for they are unique and amusing, I think.

clark kent

2012-01-02T17:58:00.000+01:00

Szóval. A címben szereplő nevet egy nagyon aranyos lánytól kaptam, aki szerint hasonlítottam szilveszter éjén szupermen polgári változatára a fekete-fehér kockás ing-fekete nyakkendő-fekete nadrág fekete övvel-feketekeretes szemüveg kombót viselve. Ugyanez a lány láttam meg bennem a szépséget is, aminek örülök és hiába nevetett ezen a Kikó, ebből nem engedek, igazán ideje már dolgoznom a magabiztosságomon.

Tehát túl a szilveszteren ( meg a karácsonyon is, ugye, ami csendesen telt a családdal ) és igazából egészen jól éreztem magam a bulin. Kicsit vegyes persze, de úgy nagy általánosságban inkább pozitív a kicsengése az este-éjszaka-reggel-délelőttnek. Csak hát azt hiszem, hogy még mindig nem töltök elég időt meleg társaságban, hogy hozzászokjak a belterjességhez. Valami alakulóban volt nekem is D-vel az este folyamán, csak elromlott, én pedig, miután elment a buliból, egyedül maradva az ő sokszoros exével (így jött ki) vigasztalódtam, igen, ez a legjobb kifejezés, de semmi baj nincs tulajdonképpen, mivel a blaha felé sétálva megbeszéltük, hogy ez a kis testiség nem jelent semmit és hogy ettől még barátkozhatunk. Furcsa mód kezdem elhinni, hogy ez így tényleg működhet. Hogy D-vel mi lesz, nem tudom. Mert tényleg aranyos fiú, csak kár, hogy én balfaszkodom, ha hímneműekről van szó, ő pedig a kis ismerkedésünk során egyre részegebb lett. Majd még meglátom, egyelőre jön a rengeteg vizsga, szóval nem fogok unatkozni.

Fogadalom nincs.
Igazából lazulni szeretnék : ) hiszen annyira hajlamos voltam, ezt most már viszonylag tisztán látom, a dolgok túlreagálására.
Ez a lazulás megvalósítható, igazán, és nincs benne a fogadalmak stresszes, izzadságszagú 'be kell tartanom, meg kell csinálnom!'-jellege. Pontosan ennek az ellenkezőjéről szól, a nyugiról.

Tehát, kettőezer-tizenkettő, hajrá!

Utóirat, hogy holnap húsz éves leszek, aminek annyira nagyon nagyon nem örülök, de hát ez van, nem lehet az ember örökké tizenéves! : )

basszátok meg

2011-12-07T00:18:00.002+01:00

Van egy srác, akihez vonzódom, viszont hiába kérdem magamtól, hogy ”Mi ez pontosan?”, egyszerűen nem tudom. Csak azt tudom, hogy szeretnék közelebb kerülni hozzá, tényleg szeretnék a jóbarátja lenni. Hogy annál több? Ez a kérdés. Tegnapelőtt lelkesen mesélte nekem, hogy milyen jól sikerült a randija. Én meg mosolyogva rákontráztam valami olyasmit, hogy „örülök, ha jól kijöttök”.

Érted, örülök. Ehh.

Szerencsére elég vizsgám van így december-januárban, szóval nem unatkozom akkor sem, amikor éppen nem ezen agyalok, haha. Mert nem is kell rajta ~~annyit~~ agyalni, lazítani kell. Na.

Utóirat: egyébként a legutóbbi bejegyzésemben sztárolt tumblr-öm se frissül már november vége óta, elhanyagolom, főleg az egyetem miatt.

Wáh, erről jól elfeledkeztem!

2011-11-01T21:02:00.000+01:00

Szóval, kicsit szégyellem magam,
ugyanis - és ez azért elmond egysmást a blogom hanyagolásáról - ma éppen azon gondolkodtam, hogy hm, a tumblr-öm lassan (decemberben) lesz egy éves, és hogy ez milyen jó, és hogy valami különlegeset kéne posztolni aznap, amikor rádöbbentem, hogy te jó ég! A blog! Igen, egyébként a blog nem is olyan rég lett egy éves, egészen pontosan október 27-én volt egy éve, hogy megírtam az első bejegyzésemet. : )
Íme egy szó szerinti idézet az első bejegyzésemből, a blog céljáról:

"A lényeg az, hogy a blogom célja pusztán a saját érzéseim, gondolataim, adott esetben véleményem kiírása önmagamból, hogy ne maradjon benn akkor sem, ha éppen úgy érzem, hogy nincs senki, akivel megoszthatnám. Persze nem feltétlenül csak a velem megtörtént/történő/történni fogó eseményekről, hanem - magamat azért annyira ismerve - nagyjából MINDENRŐL fogok írni, ami éppen foglalkoztat.
Mindenesetre az biztos - saját, rapszódikus természetemből kiindulva - hogy eléggé vegyesek lesznek a bejegyzések mind terjedelmet, mind hangvételt illetően."

Hm, azt hiszem, ennek a "célnak" többé-kevésbé sikerült eleget tennem, ugyanis valóban, eléggé vegyesek a bejegyzéseim. Viszont, bár a blog csupán egy afféle jegyzettömbnek, élmény- és érzéstárolónak indult, annál azért több lett. Nem akarok csöpögni, de a blogolás maga és más melegbloggerek megismerése bizony segített a saját identitásom megtalálásában, abban, hogy biztosabb legyek önmagamban. Ezt, nevek említése nélkül, köszönöm. : ) Persze a saját melegségem felismerése és az elfogadásához vezető úton való elindulás nem jelenti azt, hogy a blog címe ne lenne változatlanul releváns, hiszen, amikor egy éve ezt választottam, akkor nem csak az lebegett a szemem előtt, hogy magamat csak mint meleg vagy biszexuális vagy whatever személyt keresem, hanem az "általános" keresés. Önmagam megismerése. Hiszen, először is én egy egyedi ember (értsd: egyéniség, mindenféle negatív/fennhéjázó/egoista mellékíz nélkül) vagyok, és csak utána bármi más, például meleg. Azt hiszem. Igazán nem is olyan rég úgy döntöttem, hogy megpróbálok úgy tekinteni a saját melegségemre, mintha ez valóban csak egy triviális, már-már elhanyagolható különbség lenne, ami megkülönböztet minket a heteróktól. Nem könnyű, egyáltalán, de valahogy úgy érzem, hogy kell valami bizonyosság, valamilyen gondolat, amibe legalább valamennyire kapaszkodhatom. Azt is megemlíteném még, hogy ezt a számomra új hozzáállást részben azoknak a kommenteknek a hatására kezdtem el, amik az "életjel, hehe" című bejegyzésem ( http://dislocatedwhore.blogspot.com/2011/09/eletjel-hehe.html ) alá íródtak.

Nos, az utóbbi két hónapban (meg tulajdonképpen már azelőtt is valamennyire) elhanyagoltam a blogot, de szeretném itt és most leszögezni, hogy eszem ágában sincs abbahagyni. : ) A tények ellenére nekem fontos a blog, csak már máshogy, mint kezdetben. Az viszont tény, hogy a másikon, a miniblogon (tumblr) sokkal aktívabb vagyok, a cím: http://dislocatedwhore.tumblr.com/ - nem meglepő egyáltalán, az url megegyezik. ; ) Szóval, ha többé-kevésbé valóban naponta frissülő tartalomra vágytok "tőlem", akkor mindenképpen kezdjetek el követni. : )

A következő bejegyzésig pedig itt van egy kis vicces nézni-

és érdekes hallgatnivaló.

: )

HÁDE kérem, aljas rágalom!

2011-10-28T00:51:00.000+02:00

Ez az utolsó előtti. Dehogynem!
Sőt, valójában egyre jobban érzem magam az egyetemen, így másodévesként. : )

Mondjuk a többi közül a "let's have some szleng"-et nem tudom hova tenni :D Viszont a "hogyan kell lassúzni" kifejezetten aranyos. : )

ma a stadionoknál...

2011-10-26T23:59:00.000+02:00

… ahogy a pirosmetró kijáratától sétáltam a villamos felé, elém került egy férfi.

És én egykettőre beleszerettem. A már enyhén kopaszodó fejbúbjába, a szürke kabátjába és az elmerengő tekintetébe (ugyanis zenét hallgatott). Akaratlanul-akarva is felvettem a tempóját, egy irányba mentünk, mögötte, kicsit balra haladtam. Éreztem a finom illatot, ami áradt belőle és követtem. A megállóba. A villamoskocsiba, ahol olvasást tettettem, de közben csak őt figyeltem, minden kis rezdülésére felkaptam a fejem. Egy helyen szálltunk le, de néhány méter megtétele után elváltak útjaink. Nyugodtan és határozottan váltott irányt és ment, ahova mennie kellett, észre sem véve engem. Én pedig egyedül bandukoltam tovább a koli felé, szomorkásan, de azzal a keserédes gondolattal, hogy na, ezt legalább ma megírom a blogomba.

nem írok. hallgassatok.

2011-10-09T15:24:00.002+02:00

életjel, hehe.

2011-09-16T18:42:00.001+02:00

Ohó. Rég írtam már bejegyzést, kétségtelenül.
Pedig ma - hangsúlyozom, ma - annyi minden az eszembe jutott. Amikről írhatnék.
Csak ilyenkor nehéz előhívni, ehh.
Mindegy.

Tehát. Túl vagyok az első héten az egyetemen. Kemény félévem lesz, de szerencsére sikerült bejutnom a koliba, aminek nagyon örülök. : ) Szakállat növesztettem, ugye. Nem nagy ügy, viszont, mint kiderült, remek álca, ugyanis a szaktársaim több, mint fele alig ismert fel. : D

Aminek kevésbé örülök, hogy dilemmázok megint a hímneműek miatt. Pontosabban amiatt, hogy kit, miért kellene preferálnom. Egyáltalán, szabad-e valakit preferálni egy kellemes emlék miatt? : / Amúgy meg vernyogok néha egyet-kettőt, hogy nekem úgyse lesz barátom a mai világban, amikor sokaknak csak a külső számít, blabla. Persze ez csak afféle felszínes nyafogás. A saját melegségemről igazán érdekes, sőt, megkockáztatom, magamhoz képest egészen mély álláspontra jutottam a nyár alatt. Habár, talán az álláspont nem is a megfelelő szó. Hiszen, ez a vélemény, amit kialakítottam, nem "áll egy helyben", sőt, a tapasztalataim még formálhatják, csiszolhatják, estébé. Nos, ennyi hype után már igazán megtehetem, hogy nem osztom meg részleteiben. Merthogy nem egy túl vidám dolog. Nem vidám. A lényege: a melegségre (a sajátomra is) úgy tekintek, mintha afféle "igazságtalanság" lenne, ami miatt kevesebb egy homoszexuális ember, mint egy heteroszexuális.
Nade ennyi elég is, így is túl sokat osztottam meg abból, amiről még senkinek sem beszéltem. Bár, talán éppen ezért, mert még senkinek sem mondtam el, éreztem most valahogy a szükségét, hogy a blogomba beleírjam.

Élni kell, tapasztalni, szervusztok. : )

( ez már volt egyszer, de nem érdekel, mert annyira szép és igaz. )

más.

2011-09-02T17:30:00.000+02:00

szeretek svéd srácokat nézegetni rómeón !

2011-08-17T17:45:00.000+02:00

életem...

2011-08-13T21:14:00.001+02:00

... a youtube szerint.

nem hiszem, hogy valóban ennyire unalmas lenne. D:

vissza a Balatonról + ÁPDÉT

2011-08-06T20:55:00.002+02:00

Nos, itt vagyok újra.

A legutóbbi bejegyzésemben ecsetelt kis egészségügyi problémám ( lekopogom ) már szinte teljesen elmúlt, de azért még odafigyelek az arcomra egy ideig.
Apropó, arc. Ez a nyár abban (is) hozott újat nekem, hogy növesztettem rendkívül szekszi (haha) arcszőrzetet. Szakállnak nem elég sűrű, borostának túl sok.
Leginkább egy jólszituált csövesre hasonlítok, ráadásul meglehetősen idősít is, de sebaj, elvagyok vele. : )

A családi nyaralásról néhány órája értünk haza, vegyes volt, de azért jól éreztem magam. Magamhoz képest egészen sportosra sikeredett, ugyanis szörfözni tanultam, szörfdeszkára ülve eveztem, úsztam, ilyesmik. Az evezéshez egyébként kifejezetten kedvet kaptam most :3 úgyhogy majd utánajárok, hogyan tudnám megoldani, hogy a környéken valahol evezhessek ( kajak! ) rendesen, csónakban. Illik hozzám valahogy, megtetszett az egésznek a hangulata, egyedül van az ember, nyugiban, ráadásul jótékonyan hatna az egyelőre még nem nagyon létező izmaimra is a testem felső részén. : ) Egyébként megnéztük még Keszthelyen a Munkácsy-kiállítást, meg nosztalgia-múzeumban is jártunk, élmény volt, persze mindkettő másképpen, szóval kultúrában sem volt hiány a napozás és lubickolás mellett ; )

A strandon természetesen mellettünk/körülöttünk mindig csupa aranyos és izmos magyar/osztrák/német hímneműek voltak, dehát, ehh, családi nyaralás, meg amúgy is, most a fiúzás nem volt a program része nekem.
Persze a szememet azért nyitva tartottam, ennyi vigaszom volt. : )

A Balatont egészen megszerettem most, eddigi ódzkodásom ellenére is.
Most egyelőre ennyi, majd írok mindenképp.

: )

Szóval, egy kis UPDATE: az arcomon kiújult a cucc, de mától (augusztustizenegy,csütörtök) antibiotikumot szedek rá, meglátjuk, használ-e majd. : /

Viszont, hogy azért ne legyen ilyen depresszív a bejegyzés vége, csatolok néhány lebilincselő/szórakoztató művészképet, amiket a mobilommal csináltam még a nyaraláson.

ebbe a panoptikumba végül nem mentünk be D:

Plusz, itt van még néhány, amiket a nővérem fotózott és nekem különösen tetszenek. : )

nyafog, illetve

2011-07-12T21:42:00.001+02:00

Szóval az van, hogy sok negatív ér mostanában.
És az egész egy dologban csúcsosodik ki, a bizonyos, már viszonylag régóta (ez relatív persze, HAHA) húzódó egészségügyi-esztétikai [ez de furán néz ki így leírva, pedig így van] problémámban. Persze minden testi bajnak a lelki rendetlenség az okozója, tudom-tudom. Ja, emiatt a kis problémám miatt nem mehettem - az egyébként most, ezen a héten zajló - a tánctáborba, amit úgy vártam.
Elgondolkodtat.
Mire akar az élet ENNYIRE megtanítani ezzel?

Régóta nem voltam ennyire szétcsúszva lelkileg.
Régóta nem voltam ennyire instabil és érzékeny.
Mint egy penészvirág, ami a félhomályos szobában kókadozik, mert nem mehet ki a fényre. Nem mehet. Semmiképp. És szinte már el is fogyott a türelme.

Majd felkelek és újult erővel vágok neki. Majd.
Egyelőre arra várok, hogy végre eredménye legyen az erőfeszítéseimnek.
Mert hogy én eddig egészen türelmes és kétségtelenül jófiú voltam, az biztos. Biztos!!!

De SEBAJ, hiszen
- végre érdemben nekiültem az orosztanulásnak, és
- vannak a közelemben boldog személyek és párok, akik fel tudnak deríteni időnként azért. örülök a boldogságuknak és emlékeztetnek arra, hogy előre kell nézni. csak előre!

Hát akkor előre.
A következő bejegyzést pedig már gyógyultan fogom megírni, akármennyit is kell a gyógyulásért még szenvednem, fel kell vennem az eddig már sokszor jól működő csakazértis-morálomat.

Gyerünk.

mára csak ezt - ide is.

2011-07-05T16:30:00.000+02:00

micsoda buli!

2011-06-27T11:29:00.001+02:00

Péntek délelőttig csak gyűltek az indokok, hogy miért NE menjek. Komolyan, az univerzum erői összefogtak a cél érdekében. Háh, de én
csakazértis-alapon
meg
amúgy is régóta terveztem és az elejétől fogva eléggé menni akartam.
Tehát nem lehetett megállítani. : )

Matin-nal egy élmény utazni, ezt innen is üzenem neki : ) bár eleinte kicsit tartottam a busztól, de egészen elviselhető volt, leginkább a gimis osztálykirándulások hangulatát hozta vissza. Kis várakozás a buszállomáson és a borsodi (nemsör) helyijárat csodái után leszálltunk a HELYEN. Az esemény helyszínén, ahol sajnos egy alternatív univerzumból alászálló Nap felé indultunk el, utólag kiderült, hogy éppen az ellenkező irányba, mint kellett volna. Sebaj, innen már csak egy macskaugrás (höhö) volt a tényleges víkendház, ahova végül - igaz, autós segítséggel, de - csak eljutottunk. Ha pedig már megérkeztünk, akkor bizony enni KELL. Én pedig - egyes személyek meglepődésére - tudok enni, ha kell. Finom volt az Igényes Csirke és minden egyéb is, amit csak ott ettem. : )

Az éjszaka valóban gyorsan eltelt és ahogy fogyott az ital, úgy lett egyre vidámabb és közvetlenebb a társaság. Volt ott minden, a táncművészet és szerény személyem viszonyáról lefolytatott mélylélektani beszélgetéstől a viccelődésen át, egészen a nagy nehezen kierőszakolt röpke "táncbemutató"-ig, amit, így utólag bevallom, kifejezetten élveztem. ; ) Matin-ről kiderült, hogy egy igazi trombitaművész-őstehetség, én pedig személyesen megismerkedtem új bloggerekkel (úgymint Enkimas és Monogon) valamint nem-bloggerekkel is. : )

Amikor pedig már világosodott és a madárkák is felébredtek, mi akkor dőltünk az ágyba. Rövid 'hunyás után (ezt a kifejezést mindig is le akartam írni, szóban kifejezetten vicces, leírva kissé bizarr) felkeltünk és szembesültünk a szomorú ténnyel, hogy bizony megyünk máris haza. Gyors fotó a kis csapatról, majd az útravaló elemózsiát felkapva be is vágódtunk (ez is jobban hangzik kimondva) egy bizonyos kocsiba és remek muzsikák hallgatása közben egészen Füzesabonyig repített minket. A - nem kis - fuvart szépen megköszöntük és rövid vasútállomási közjáték után már tényleg csak egy ugrás volt a Keleti.

Matin-től szépen elbúcsúzkodtam a vilimegállóban és ahogy robogott velem (alattam? körülöttem?) a vonat Pestről hazafelé, arra gondoltam, hogy BIZONY megérte. : )

Minden ottlévőnek és a szervezőknek külön köszönet! : )
Remélem minél hamarabb lesz valamilyen hasonló esemény, én nagyon örülnék neki. És talán legközelebb még többen összejöhetnénk és még nagyobb lenne a *~*MÓKA*~*.

UPDATE: ma jöttem rá, hogy amúgy én (is) csináltam képet a szivárványszín zászlóról, úgyhogy itt a helye a bejegyzés alatt : )

~napi vidám tény~ rólam

2011-06-22T23:08:00.001+02:00

(Forrás: http://www.districtlines.com/25274-Colors-Like-Black-T-Shirt/jennamarbles )

Jennát amúgy nagyon bírom, de pillanatnyilag nagyon le vagyok hangolva.
Mint egy rossz zongora.

: (

ne vacakolj annyit, elmúlik az életeD

2011-06-20T18:36:00.000+02:00

Ma a vasútállomás olyan volt, mintha egy anime-be csöppentem volna.
Tiszta párhuzamosok, térkő, boltívek.
Szikrázó napsütés, lustán úszó bárányfelhők.
Aztán a vonaton.
Csak bámultam az eget, miközben a Starálfur (*~*sziur rósz*~*) szólt a fülemben.
És arra gondoltam:

nem is tudom, mikor voltam utoljára annyira kipihent és nyugodt, mint ma.

Haha, pedig semmi okom rá, sőt.
Dehogynem. Nem kell folyton játszani a Bűnbánó Madonnát és hagyni kell már végre az állandó megfelelési vágyat a francba, igen.

pillanatnyilag még ez sem tud lelombozni, sőt !

2011-06-08T23:48:00.001+02:00

Óh, és IGEN, abszolút direkt lóg ki a kép. Ez ugyanis csak emeli a művészi értékét :D

én.

2011-06-04T16:07:00.001+02:00

Ülök a gépem előtt.
Tanulni kéne a jövő keddi vizsgára, de nem visz rá a lélek pillanatnyilag.
Csend van és egyedül vagyok. Ezért (is) szeretek hazajönni, emiatt. Pesten sosincs ilyen csend. Én márpedig ezt a csendet jobban szeretem, mint a nyüzsgést, bár néha az is jöhet, de mégis. Én szeretem a melankóliát. Szeretek egyedül lenni, nyugalomban. Csak üldögélni és olvasni vagy gondolkodni vagy csak simán létezni. Igen.
Erről akarok írni, tulajdonképpen. Vagyis akartam.
Hogy miket is szeretek én.

Hogy nekem - akármennyire is gyakran hasonlítgatom össze a magam és mások életét, legtöbbször a sajátom rovására, tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy "mennyire jó lehet neki, mert már akkor is ezt meg azt csinálta/írta/hallgatta/tette és most is ezeket csinálja ezekkel meg azokkal az emberekkel, akik szintén, vagy még jobban ilyenek vagy olyanok" - mégiscsak szeretnem kell magamat.
Persze változok én is.
Persze.
Mégis.
És ha már -amúgy- június van, leírom, nem tudom, hogy fog alakulni ez a nyár. Fogalmam sincs. Vannak terveim, természetesen, többségben megvalósíthatók (és határozottan megvalósítandók!).
Mindegy, meglátjuk.

Látod, látod ez a bejegyzés se úgy sikerült, ahogy eltervezted. Mindegy, ez vagyok én.

és nekem mindkettő tetszik.

2011-06-01T13:10:00.001+02:00

Természetesen a zene a lényeg, nem a videók.

a darabjaimat szedegetem össze - időnként

2011-05-28T20:26:00.003+02:00

Szét vagyok kicsit csúszva mostanság, persze igyekszem leplezni, küzdök vele, összetartom magam, amennyire tudom. Nem tehetem meg, hogy ténylegesen szétessek, nincs nekem arra időm. Hallgatom az új Gaga albumot és ... ez most csöpögős lesz, de nem érdekel, igenis segít felszívni magam, csakazértis-alapon.

Tulajdonképpen, ma arról akartam volna írni, hogy milyen is a kapcsolatom a bloggal.
Mármint, mostanában és eddig is gyakran eszembe jutott/jut, hogy én nagyon-nagyon sokat tudnék blogolni - egy más módon. Egyfajta twitter-szerű rendszerre gondolok, persze karakter-megkötés nélkül. Hiszen az embernek -legalábbis nekem- annyi gondolat, ötlet, asszociáció, párhuzam és ki tudja még mi minden suhan át a fején egyetlen nap alatt... így rengeteg, rövidebb-hosszabb kis bejegyzés születhetne. Ahogy viszont eddig csináltam, hogy a "hosszabb" idő alatt felgyülemlett történéseket és az azokhoz fűződő gondolataimat próbálom beleszuszakolni egy bejegyzésbe (ez a bejegyzés is ilyen) nos, nem feltétlenül a legjobb. Lehet, hogy pontosan emiatt a tömbösítés/tömörítés miatt, de, ironikus módon, én nem igazán tudom könnyen kifejezni magam a blogon keresztül és még csak nem is segíti minden esetben a kis problémáim megoldását, az érzéseim kiértékelését - bár, néha azért megkönnyíti. Hiszen, ha bejegyzést írok, akkor rákényszerítem magam arra, hogy rendszerezzem azt, ami történt velem, amit magam mögött hagytam. A másik oldala a dolognak pedig az előretekintés, ugye. Mostanában amúgy is, magamtól szokatlanul, egészen felelősségteljesen gondolkodom előrefelé - a terveim tényleges megvalósítása egy másik dolog, de igyekszem azért. Persze az sem árt, hogy vannak személyek, akik időnként noszogatnak, hogy bizony most a tanulás és a vizsgák a legfontosabbak, nem pedig a ... bármi más (faszbúkon, kékiwiwen, tumblin estébén való lógás egész nap). Ezért - bár ők úgyis tudják, de azért leírom - hálás vagyok, még ha néha morgok is és nem úgy tűnik. : )

Egyébiránt a hímneműekkel való kapcsolataimban nem nagyon sikerül csökkenteni a felesleges (?!) és vissza-visszatérő aggódást. Bizonytalanság, az van. Nem igazán tudom függetleníteni az érzéseimet, sajnos (?). Dolgozom az ügyön, maradjunk ennyiben.

Ennyit mára, majd írok mindenképp. : )

kicsit szomorkás a hangulatom máma

2011-05-15T15:59:00.002+02:00

Évek óta, ugyanaz.
Nagy lelkesedéssel várom, szurkolok, izgulok. Győzködöm magam, hogy igen, ez egy értékes, szép verseny. Aztán meg koppanok.

Mert csak a felszínen szép és jó. Mert az lehet, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, meg hogy egy látványos és szórakoztató műsor. Az viszont biztos, hogy a tulajdonképpeni szavazás (szakmai zsűri haha) és a győztes országról ténylegesen döntő emberek sűrű homályba burkolóznak. Persze, ez világos, nem tudhat az ember mindenről. Ami viszont látszik, és amit az emberek is rögtön levágnak, nos, az meglehetősen hirtelen vált ki indulatokat még belőlem is, pedig alapvetően nyugodtnak vallom magam. Ez az indulat persze rövid ideig tart. Utána jön a csendes mélabú. Utána meg, hogy ugyan már, hiszen ez csak egy dalverseny, nem élet-halál kérdése. Hatalmas idézőjelekbe tett "tipikus" magyar vagyok, lehetőleg minden dolgot a fontosságától függetlenül tragikusan fogok fel. Hiszen tényleg nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Mégis. A nyílt igazságtalanság mindenkinek fáj.

Katinak bravó, nem rajta múlt. A szám rendben volt szerintem szakmailag. (Jajj, már megint elfelejtettem, hogy itt nem a hang számít, nem a szakma, neeem. Hagyjuk már. Amikor a mezőnyből -a Katin kívül- hangilag magasan kiemelkedő osztrák és svájci csajokat sem ismerték el megfelelően a szavazók.) A magyar koreográfussal, meg a színpadmesterrel (nem tudom, hogy ez jó szó-e, szóval azzal, aki a látvány, a színpadkép és a kameramozgás megtervezéséért felel) viszont elbeszélgetnék. Az is igaz, hogy nagy volt a hype, az elvárások és a remények egészen az első helyig fokozódtak. Mégis.

Áhh.

Hosszabban akartam írni erről, részletesen ecsetelve Magyarország eddigi szerepléseit és a kontrasztot, ami a szám nagyon pozitív külföldi reakciói és a tényleges pontok között kialakult, de fáradt vagyok. Belefáradtam az agyalásba.
Legyen elég annyi, hogy én minden csúnyasága ellenére is nagyon szerettem eddig az Eurovíziót és szeretném szeretni a jövőben is. Csakhogy ehhez változtatásokra lenne szükség. Nekem is csak részben vagy teljesen kivitelezhetetlen ötleteim vannak, mégis hiszek benne, hogy valahogyan lehetne tisztább ez a verseny. Jó lenne, ha jövőre csakazértis küldenénk valami poénos vagy gyenge popszámot (SP-t ajánlom) de sajnos csak a nevezés erre a versenyre komoly költségekkel jár. Plusz még a promó, meg a kiutazás, satöbbi. Magyarországnak sajnos nincs arra pénze, hogy viccesen fogja fel az Eurovíziót. Pedig jó dolog ez a dalfesztivál valahol mégis.

És, hogy legyen valami keserűen vicces is a végére:
http://thisisnthappiness.com/post/5497735961/eurovision
ez a véleményem pontosan nekem is a győztes dalról.

egy kis UPDATE: nagyon-nagyon-nagyon örülök annak, hogy Kati mennyire mosolyogva, profi módon, nyugodtan nyilatkozik és teljesen reálisan látja a helyzetet. : ) : ) : )
és nagyon aranyosan dicséri mindig
a rajongóit!!!! :) :)
és
a mögötte álló csapatot, aki annyira szerintem nem érdemli meg, főleg ugye a fentebb említett koreográfus.
de sebaj,
a cím ellenére egészen vidám lettem így estére! :)

vigyetek el engem is lassúzni srácok, légyszíves

2011-05-06T17:36:00.001+02:00

Ez a bejegyzés olyan lesz, tudjátok, mint az a magyar népmese: hoztam egy kis információt meg nem is.

Egyre kevesebb az időm.
Lassan kezdődik a vizsgaidőszak. Tanulgatok, meg nem is. Pedig most tényleg gyorsan és amennyire lehet, zökkenőmentesen szeretném végigvinni a vizsgákat. Felszívom magam addigra, aztán meglátjuk.
Lehet, hogy lesz egy kis melóm, juhú. Nem nagy cucc, de azért jól jön a pénz, főleg, hogy ugye megyek júliusban edzőtáborba, ami nagyon-nagyon kúl lesz és eléggé várom már, meg minden.

Egyik ismerősöm mondta, hogy a "runway-méret"(ilyenszónincsugye?) 186 cm-nél kezdődik, szóval akkor valószínűleg nem lesz belőlem kifutómodell o.O az alkatom egy másik kérdés, bár szerintem nem igazán szerencsés, mivel, már amennyire én látom a tendenciákat, a végletek vannak hangsúlyozva, tehát vagy még fogynom kéne vagy nagyon durván megizmosodnom : / A fotóhoz meg szerintem kéne legalább egy nose job, mivel meglehetősen asszimetrikus (nem csak) az arcom. Vicces amúgy, hogy mostanában az eddig általam elsősorban a poén szintjén kezelt modellszakma hogy elkezdett érdekelni. Persze erről főleg Andrej, az én földreszállt angyalkám tehet : ) oda vagyok érte meg vissza pillanatnyilag. És mielőtt bárki rosszra gondolna, a viszonyunk tisztán plátói, a szekszuális vágyat teljesen nélkülözi (főleg, mivel a képeinek kb a felén nőnek néz ki, bár az én környezetemben élőket csak nagyon ritkán téveszti meg, mivel jó szemük van ehhez).

Túl vagyok egy könnyebb mandulagyulladáson. Komolyan, már nem is csodálkoztam, amikor kb egy héttel ezelőtt mondta a háziorvosom. Tápos vagyok, hiába, ezen változtatni kell.

Úgy döntöttem, hogy most ennyi. Majd jelentkezem : )

UPDATE:
A közzététel után jutott most eszembe, hogy azért a "sok" dolgom ellenére is izgatottan várom az Eurovíziót idén is, mint minden évben. Amúgy, az orosz szám nem egy nagy durranás, de a srác aranyos. A többiekről meg a számaikról nem nyilatkozom és előzetes esélylatolgatásba sem megyek bele.
HAJRÁ KATI! : )

Találkozás a különbejáratú kétségkeltőmmel és egy megkönnyebülés

2011-04-20T23:28:00.001+02:00

Hümmhümm.
Ma, a múltheti meghiúsult próbálkozások és az ezekből következő -egyébként felesleges- aggódás után végre-valahára felvonatoztam a Nagyfaluba, csak azért, hogy találkozzak NagyM-mel. Nem mondom, hogy kaptam válaszokat, inkább csak a kérdéseket és a kétségeket szaporította bennem a találkozónk. Szerencsére egy, engem már lassan két hete égető kérdés úgy-ahogy, de azért megválaszolásra került. Különleges egy figura ő. Csak óvatosan megjósolni tudom, hogy vele nem lesznek gyakran könnyed beszélgetéseim, sokkal inkább úgy érzem vele magam, mintha valamiféle jófej pszichológus lenne, akit az univerzum küldött a nyakamra, hogy elgondolkodjak egysmáson. Sebaj, találkozunk még, bár az időpont egyelőre a jövő sűrű ködébe burkolózik, ővele együtt. De ő már csak ilyen kiszámíthatatlan.

Hazafelé pedig a pirosmetróban futottam össze az egyik tánctanárommal meg egy nagyon aranyos táncos csaj ismerősömmel, jól elvoltam velük a vonaton is hazafelé. Jó kontrasztot adott így az estém végére, hogy a NagyM-es komoly beszélgetés után végre találkoztam a táncosokkal és persze ökörködtünk is rendesen, tőlünk zengett a metró- majd a vonat kocsi. :D Ráadásul rájöttem, hogy sikerült végre elengednem az irreális táncos álmaimat, mostantól valóban reálisan tudok magamra, mint táncosra tekinteni.
Megkönnyebbülés a javából :)

Jó ambivalens kis nap volt, tanultam magamról megint.

Végül pedig kaptok egy zseniális Autoérotique videót.
Nekem nagyon tetszik, attól függetlenül is, hogy az ilyen zenéért alapjáraton nem vagyok oda egyáltalán :)

most éppen (és ki tudja még meddig)...

2011-04-11T23:38:00.000+02:00

...egy kisebb (?!) magánéleti és kozmikus válságot élek át komikus felhangokkal.
BRÜHÜHÜHÜ.
HAHAHA.

(Most nagyon kéne a gondolkodó sarkom a gumiabronccsal.)

Ártatlanság

2011-04-08T17:59:00.000+02:00

Hümm, bizony régen írtam már ide.
Pedig - vagy épp ezért - egészen jól alakulnak a dolgaim. A suli is, meg úgy minden. Itt a tavasz... mindenki fejezze be, aki ismeri ;) pezsegnek a hormonok. Haha.
Zajlik a kis életem nekem is. Nemrég megvolt például az első két (egészen pontosan másfél) coming-outom és szerencsére a két, hozzám közel álló nőnemű nagyon pozitívan fogadta. A lelkemen ülő, groteszk módon vigyorgó kősziklából pedig legördült valamennyi. Talán annyira nem is volt nehéz. :)

A címadás csak egy kiragadott példa az engem mostanság foglalkoztató dolgok közül. Mi is az? Ha van, elveszíthető-e? Hogyan? Nem feltétlenül valamilyen szexuális töltetű dologra gondolok, sőt. Sic transit gloria mundi? És ha "elveszik"? El tud veszni egyáltalán? És amúgy, tényleg annyira fontos ez? Igen. Igen? Tapasztalatokkal gazdagodom, tanulok folyamatosan, mint mindenki.
Az elképzelések is viccesek. Az élet, hja, nos fogalmazzunk úgy, hogy nem nagyon veszi őket figyelembe (nagyon bölcsen) nem is kell mindent elgondolni előre... élni kell, improvizálni. Fejlődök.

Emlékszem a borra, a bordűrre, a csendes nyugalomra, ahogy feküdtünk és a napfényre.
It's no surprise that I got lost, in your blue eyes. ;) Nem bánok semmit.

Alakulok, nem kell félteni.
Lady Gaga - Boys Boys Boys by Showzah

oh, better. sooo hipster.

2011-03-23T00:18:00.000+01:00

...jobban, köszönöm.
"Csak" egy engem megérteni és segíteni akaró Matin-re és 10edik emeleti miliőre volt szükségem.
Jobban leszek, tudom.
:)

csak az üröm. vagy talán mégsem

2011-03-22T20:38:00.002+01:00

Keserűség.
Igen, és ugye pretended shyness. Gusztustalan vagyok. Ez nem jön le, ne sikáld. Majd. Meg kell tisztulni.
Mindegyik a fasza után megy. Te is. Én is.
nem.
nem.
NEM, az nem lehet.
Rossz, bűnös gondolatok, távozzatok tőlem! Méghogy gyerekek, nők, feleségek.
Ahogy azt a kis vidéki, idealista kölyök képzeli.
Ez már el van döntve. Mi? Semmi, hagyjál békén.
Pedig én szeretnék olyan lenni. Nem olyan, hanem olyan. Mégiscsak van igazsága Kontikinek. Pedig. Ha.
Vezeklés.
Feltétel nélküli szeretet.
Szép szavak, ugye?

Annyira szép az én lelkem.
Aljosa, segíts!
Keserűség.

lusta vagyok írni. kaptok képeket a kis életemből.

2011-03-14T18:54:00.000+01:00

Nyilatkozat az egyenjogúságról

2011-03-07T00:32:00.000+01:00

Íme az eredeti.
Nem fogok senkit kérni. Én csak remélem, hogy minél többen csatlakoztok az aláírókhoz. :)

short.

2011-03-06T19:00:00.000+01:00

torokgyulladás, ami rosszkor jött.
holnap derül ki, komoly-e egyáltalán, hogy kell-e antibiotikum.
nem szeretek csúszni és lemaradni az órákról. : /

kedden megyünk új szemüveget csináltatni.
igyekszem majd okosan választani és jobban vigyázni erre az újra.

majd írok hosszasan és igényesen, most ennyi telt tőlem.

Meleg hétvége

2011-02-28T20:49:00.001+01:00

Érdekesen alakult a múlt hétvégém. :)
Matin-nak sikerült rábeszélnie, hogy maradjak fent szombaton Pesten és menjünk sportnapra, utána meg este Alter-be. Nagyon jól éreztem magam, innen is köszönöm neki, hogy elrángatott. :)
Péntek este egyébként a Nemzeti Táncszínházban néztem meg a Testek filozófiája című -a koreográfus, Juronics Tamás szavaival élve- koreográfiai kísérletet 2 részben a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Nagyon jó volt, elgondolkodtató. Utána vissza koliba, egyedül voltam egész hétvégén, ez amúgy ritka dolog, de most mindkét szobatársam hazament.
Másnap pedig, miután délben felkeltem, megbeszéltük Matin-nal, hogy nosza, irány az Atlasz Sportnap. Nagyon szimpatikus kis rendezvény volt, bár én, személy szerint nem sokat mozogtam. :D Csak egyszer próbáltam ki a falmászást, míg Matin többször is nekirugaszkodott a falnak én meg küldtem neki lentről a pozitív energiákat. ;) Ja, és a végén volt egy kis tánc. Táncbemutató is volt, egy aranyos afrikai bácsi lilában ropta, utána pedig latin-amerikai és standard táncokat láthattunk. Sosem láttam még élőben egynemű táncospárt, úgyhogy ez is egy élmény volt. :) Ügyesek voltak. A tanáruk is eljött, egy nagyon jófej nő, akit én már hallomásból ismertem, de most már ugye személyesen is, mivel ő tartotta a tánctanítást és utána odamentem hozzá beszélgetni egy kicsit. :)
Utána vissza koliba, vettünk 2 üveg "minőségi" bort az alapozáshoz. :D Elmentem lezuhanyozni, hajat mostam, megborotválkoztam, miegymás. Lejött a már teljesen összekészülődött Matin is, webkamerán szórakoztattuk egy kicsit Daedalus-t és a korábban már említett rendkívül drága alkoholos italkát a nemkülönben igényes üdítőitallal megfelelően keverve mind meg is ittuk. Lehetséges, hogy egy kissé lassan és hosszasan készülődtem, hiszen úgy tűnt, hogy már az utolsó metrót is lekéstük miattam, de végül szerencsére időben eljutottunk a hírhedt Alterego Club-ba.
Beadtuk a kabátunkat, kis nézelődés, terepszemle és kezdődött is a transzvarieté. Őszintén szólva az előzetes dicsérgetések miatt kialakult nagy elvárásaimmal érkeztem oda, és... tetszett. Nagyon. A sminkjük, a ruha, a vicces konferálás. Látszott, hogy összeszokott kis csapatról van már itt szó. :)
Utána pedig beindult a hajnalig tartó buli. A zene rendben volt, sőt, jobb is volt annál, mint amire számítottam. Külön pluszpont a transzvarieté "hölgyeinek", hogy a műsor után kijöttek és lehetett velük beszélgetni. Én végül hármukkal beszéltem néhány szót, megdicsértem a műsort. Nagyon kedvesen megköszönték mindhárman, bár a legtöbb szót Lady Dömper-rel sikerült váltanom, megkérdezte a nevem és persze poénkodott is velem jó szokása szerint. ;)
Nagyon jó volt táncolni, levezetni egy kicsit az egész heti tanulás miatti feszültséget. Külön jó volt Matin-t ilyen felszabadultnak látni. :) Persze nekem új volt ez a nyílt szemezés meg ez a vadászat-dolog, ami ott ment, de hát ez csak az én kis tapasztalatlan hozzászólásom :) Végül annyit mondanék, hogy nem maradtam egyedül hajnalra és nem is a koliba vezetett az utam ;) egy nagyon édes kis hapsi, R. "talált meg" és jól éreztem magam vele. Pont.
Vasárnap pedig még hazamentem ebédelni, este meg vissza vonattal koliba, ahol aztán jól elmeséltük egymásnak Matin-nel az este eseményeit. :)
Ennyi úgy érzem bőven elég erről a jól sikerült hétvégéről. :)

gaga helyett. meg más is

2011-02-14T20:15:00.000+01:00

Posztoltam már a tumblr-ömre egy hasonló bejegyzést.
Gondoltam, nem árthat, ha ide is posztolom kicsit azért kiegészítve.
Tehát tudom, hogy most a Born This Way a legfelkapottabb szám, de én mégis egy gyönyörű magyar számot szeretnék veletek megosztani a lenyűgöző Vágó Zsuzsi előadásában. :)

Egyébként nem rossz az új Gaga szám, de én nem vagyok lenyűgözve.
Valahogy többet vártam zeneileg. A mondanivalót viszont nagyon értékelem. :)

Amúgy ma kezdődött el hivatalosan is a második félévem. Őszintén szólva, én már vártam. Ez a több hét szünet a vizsga- meg a szorgalmi időszak között nekem már sok volt. Csak otthon ültem és sokszor untam magam. Tudom, így visszagondolva rajtam múlt volna, hogy kezdjek magammal valamit, de mostmár mindegy. Mindenesetre igyekszem, hogy ez a lelkesedésem a tanuláshoz minél tovább megmaradjon. :)
A kurzusaim majdnem mind érdekesnek ígérkeznek és szerencsére idén a felvételük sem járt annyi kalamajkával és idegeskedéssel, mint tavaly.

Mostanság ugye skins 5. évadot nézek (amiért abszolút odavagyok!!!) és (újra) felfedeztem az olvasás örömét. :) Régebben rengeteget olvastam és szégyellem is magam kicsit, hogy így elhanyagoltam a könyveket. De most -amikor egyébként is rengeteget kell majd a különböző kurzusaimra is olvasnom -.-' - például régen olvasott könyveket idézek fel újra, illetve egy jó barátnőmtől (nem kell rosszra gondolni! :D) kaptam kölcsön egy vérfarkasos könyvet, ami szintén nagyon jó. Nem nyálas és csodás hangulatok vannak benne leírva.
És ugye zenét hallgatok. Az mindig kell. Mostanra már -szerencsére- elmozdultam a nagyon melankolikus-érfelvágós számoktól és folyton számomra új, jobbnál jobb zenekarokat ismerek meg. Ebben nagy hatással van rám a skins, amiben kivételesen remek a zene, de nem csak az, annak is örülök, ha én bukkanok rá magamtól valamilyen gyöngyszemre. :) például pont nemrégiben volt egy kis kilengésem a '90-es évekbe, mivel Army of lovers hallgattam folyton. Valahogy az esett jól. Ha valakinek így névről nem ugrana be, itt a legismertebb számuk: http://www.youtube.com/watch?v=20i7ol7cd9g Nagyon polgárpukkasztóak és sikeresek voltak :D

"Pasi téren" meg nincs semmi különös. Őszintén szólva, a közelmúltban nem is nagyon volt kedvem ismerkedni. Borzasztóan üresnek éreztem magam. Most már jobban vagyok, úgyhogy kezd előjönni belőlem a -dejó lenne, ha volna egy barátom, akinek néha a vállára hajthatnám a fejem és beszélhetnék a hülyeségeimről- típusú érzés. Ez persze csak egy kivonat, egyszerűsítés, hiszen egy pasi (hú de nem szeretem ezt leírni) nyilván "másra is jó". :)

Végül pedig megemlítem azért, hogy ma Valentin-nap van, amit egyébként csupán egy, nyugatról átvett hülyeségnek, nagy üzletnek tartok.
Nekem nem hiányozna, ha nem lenne.
Szeressük egymást, gyerekek minden nap, ha lehet. :)

pozitívabban, bár tisztulnak és kuszálódnak

2011-02-03T16:57:00.000+01:00

... a dolgok körülöttem.
Az utóbbi időben még magamhoz képest is nagyon rapszodikus és érzékeny voltam.
Lehet, hogy ez valahol a betegségemnek is betudható... -asszem influenzás voltam, de mindegy, hosszú sztori. Meggyógyultam, ez a lényeg. Akármennyire furán is hangzik, de úgy érzem, hogy kellett nekem most ez a kis láz meg fejfájás. Igen, így legalább ágyba voltam kényszerítve. És -mint az utóbb ki is derült- szükségem is volt a pihenésre. Rengeteget gondolkodtam magamon, néha már egy kicsit túl sokat is. Sok új zenét hallgattam, főleg nagyon mély, szomorú, már-már pszichedelikus dalokat, elmerültem az acid jazz-ben egy kicsit. Erre volt most szükségem. Rájöttem, hogy hajlamos vagyok túlságosan függeni más emberektől, illetve dolgoktól. És arra is, hogy a kelleténél gyakrabban hagyatkozom csak a szerencsére.
De semmi baj, tisztáztam magamat önmagam előtt.

Tehát, a második félévnek új erővel, lendülettel és főleg lelkesedéssel indulok neki.
Igenis, többet és lelkiismeretesebben fogok tanulni. És igenis, elkezdek már végre mozogni, edzeni valamit rendszeresen, ahelyett, hogy a táncot siratnám állandóan.
Úgyhogy az elhatározás megvan. :)
Olyan botor és csintalan gondolatok is meg-megjelentek a fejemben mostanság, hogy a második félévben már ismerkednem kellene egy kicsit. ~~Haverokat~~ barátokat keríteni... vagy miket is beszélek. egy barátot? Egy srácot? Egy pasit(hú de fura ez így)?
Na, megszólalt a nyafogó szingli belőlem. :)

Ma végre befejeztem a tanárok hajkurászását és be van íratva az összes jegyem az indexembe. Huh. Már csak le kell adni. Rájöttem, hogy nagyon szeretek másoknak segíteni! :) Vagyis, talán pontosabb az, hogy nagyon szeretem, ha hálásak nekem az emberek. Ez furcsa így leírva, de ettől függetlenül olyan jó az az érzés, amit azután érzek, hogy az illető elmond egy "köszi"-t és még mosolyog is hozzá. Ma is így volt, amikor elkísértem az egyik csaj szaktársamat, hogy hol van a jegybeíratás :)

És szeretem azt is, amikor csak bámulok ki az ablakon a fűtött, jó meleg vonatból, a fülemben Death Cab For Cutie szól és káprázik a szemem, mert nem tudja megkülönböztetni, hogy hol van vége a vakító fehér dombnak és hol kezdődik a ragyogóan fehér ég. :) A ma valahogy olyan könnyű. ^.^

Holnap pedig végre-valahára fodrászhoz is eljutok. Megmondom majd G.-nek, hogy vágjon valami jó extravagánsat nekem. Legyen valami tőlem szokatlan, de mégis jó és nem közönséges. Szerintem nincsenek nagy igényeim, ha a hajamról van szó... dehogynincsenek! ;) Meg akarok újulni - külsőleg is! :)

'icca szin' ?!

2011-01-26T19:39:00.001+01:00

majd írok hosszabb bejegyzéseket, de ma csak egy vicces képet kaptok :)

(amúgy nem vagyok Pet Shop Boys rajongó, csak ez jó bejegyzéscímnek tűnt)

rövid.

2011-01-21T23:26:00.000+01:00

Ez most csupán egy nyúlfarknyi bejegyzés lesz, afféle helyzetjelentés.
Sajnos a vizsgáim nem egészen úgy alakultak/nak, mint ahogy reméltem, emiatt az érzelmi hullámvasutat naponta megjárom: a felszabadultságtól a közönyön át sajnos mégis leginkább a teljes reménytelenség és a letargia jellemző rám az utóbbi napokban. Igyekszem azért felszívni magam, és a "csakazértis"-morál szellemében kibírni még ezt az egy hetet. Egy tantárgyból már mindenképpen csúszok, de ezt inkább nem részletezném.
Csalódtam magamban.
A sebek (amiket főleg én vágtam a büszkeségemen) meg hegednek majd - idővel.

most egy kicsit komoly(abb)an

2011-01-17T16:44:00.000+01:00

Tehát,
hogy mégiscsak valami vidámmal kezdjem ezt a bejegyzést, kb egy hete töltöttem le (több, a blogtalin megjelent illusztris személy erős ajánlására ;) ) a híres-neves Queer as folk mind az 5 évadát. Persze angolul, ugyebár... cöh :D És -mint az megjósolható volt- függő is lettem. Kábé ugyanaz az érzés, mint a Skins-zel, de mégis más. Persze, hogy tanulás ~~helyett~~ mellett nézegetem a részeket, de igyekszem fékezni magam... megy is úgy-ahogy.

Először is, előre is elnézést kérek, mivel a következő sorokban rengeteg bizonytalanság lesz és viszonylag sok témát fogok érinteni, de úgy érzem, muszáj végre kiírnom magamból ezen kétségeimet (is). Nem válaszokat várok, egyszerűen csak megcsapott a reménytelenség hideg szele...

Ugyanis pont ez a sorozat késztetett egy kicsit komolyabb gondolkodásra.
Mármint, persze, hogy gondolkodtam ilyesmiken azelőtt is, de csak egy-egy percre...nem jutottam dűlőre és egyszerűen csak elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem voltam akkor még annyira biztos a saját identitásomban. Nem mintha most már több tapasztalatom lenne, de a bizonyosság, az már megvan valamennyire. Megváltoztam. Viszont ami nem változott, az az, hogy most sem tudok semmilyen bombabiztos, jó megoldást... de legalább megvan bennem a szándék, a mozgató erő, hogy IGENIS, kell lennie megoldásnak.
A "hosszabb gondolkodásaim" mindig egy pontról indulnak.
Hogyan tudnánk megvédeni magunkat.
Sajnos nem vagyok elég jól tájékozott, ezen is igyekszem segíteni, de ez nem elég.
Nem tudom, hogy kinek áll vagy nem áll érdekében, hogy egyes kérdések tisztázódjanak. Hogy legyenek kutatások és hogy ezeknek a valós, megbízható eredményeit publikálják:
- hogy magának a melegségnek milyen evolúciós, illetve genetikai okai vannak, és milyen komolyságú demográfiai következményei lehetnek (ugyanis sajnos jellemző, hogy az emberek olyan érvekkel dobálóznak, miszerint a melegek ugye nem tudnak utódot nemzeni, tehát akkor mégis mi értelme van magának a homoszexualitásnak?)
- hogy a melegség vajon "mindig is" hozzátartozott az élőlényekhez (tehát nemcsak az emberekre gondolok)
- hogy léteznek-e olyan állítások és érvek amelyekkel akármilyen homofób támadásra röviden, frappánsan, de mégis informatívan és a saját igazunk 100%-os bizonyosságában lehetne válaszolni
- hogy a sokat emlegetett "melegbüszkeség"-et hogyan lehetne pozitívan prezentálni a világ felé? létezik-e egyáltalán?
- hogy tényleg ennyire kívülállónak kell lennie a meleg közösségeknek mindenhol a világon? hogyan lehetne elfogadtatni magunkat? persze mindenkivel nem lehet, ezt én is tudom. de miért ne lehetnénk teljes értékű részei a társadalomnak, akár mint önálló, párját kereső individuum-ok, akár mint szülők (melegházasság)?
...
Tehát ilyen kétségek kavarognak bennem olykor.
Persze így is vannak még, de úgy érzem, hogy egyelőre ezek foglalkoztatnak a leginkább.
Ismétlem, amennyire időm engedi (mostanság nem nagyon, na de majd a vizsgaidőszak után!) igyekszem utánaolvasgatni, utánakeresni ezen kérdéseknek.
Ettől függetlenül szívesen fogadok akármilyen hasznos, megbízható (mondjuk ez is relatív, de inkább hagyjuk...) forrást (könyvek, weboldalak, blogok linkjei stb.) kommentben.
Szeretnék tájékozottabb, felkészültebb lenni. :)

új skins promó

2011-01-14T17:08:00.000+01:00

Még 18 nap az ötödik évad első részéig!!!! :)

első blogtalim

2011-01-09T20:54:00.001+01:00

Hú. Nos tehát.
Elöljáróban csak annyit, hogy én ezen a pénteken-szombaton annyira jól éreztem magam és annyi felismeréssel és tapasztalattal gazdagodtam, hogy egyelőre még megy a feldolgozás...ez a bejegyzés is annak a része. :)

Ez volt ugyanis az első alkalom, amikor nemcsak hogy a bloggerekkel találkoztam, hanem úgy nagy általánosságban egy konkrét meleg közösségben találtam magam. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy biztos voltak és vannak az ismeretségi körömben melegek (BTK :D), csak én nem nagyon találtam még meg őket :S.
Az egész este-éjszaka alatt a legnagyobb sokk az volt, amikor - Custos közbenjárásának köszönhetően :) - kiderült, hogy mi Matin-nal nemcsak, hogy ugyanazon a szakon vagyunk, de még ugyanabban a koliban is lakunk! Két emelettel lakik felettem! :D That's insane, man... amúgy ez már nem az első rácsodálkozásom arra, hogy milyen sokan vagyunk a szakon meg a koliban is, hogy ennyire nem ismertük egymást...de hát ahogy mondani szoktam, kicsi Pest és eszerint kicsi a meleg világ is... ;)

Nem voltak elvárásaim a blogtalival kapcsolatban, egyszerűen csak úgy álltam hozzá, hogy örülök, hogy mehetek és hogy igyekszem majd barátságos és nyitott(abb) lenni... ez azt hiszem nagyjából sikerült is :)
Magára a talira Kontikivel, Krisztofóróval, m.-mel és Rollyval érkeztem. Egészen -kb 10 percig- azt hittük, mi érkeztünk először, amíg rá nem jöttünk, hogy a blogtali a másik oldalon lesz :D Kis alapozás és kézfogások után egyre több lett az új név és arc, akiket híresen rossz névmemóriám miatt csak egy bizonyos idő után tudtam immár a blogokhoz gondolatban párosítani, emelett a hangulat is oldódott. :)

Érdekes egyébként ez a kis visszássága magának a blogtalinak, hiszen a blogolás, legalábbis szerintem az anonimitásról (is) szól, és pont ez az, ami ilyenkor ugye eltűnik. Másrészről viszont azért -én legalábbis- igénylem, hogy az embereket a begépelt mondatok mögött megismerjem jobban, hiszen ahogy ez az este folyamán be is bizonyosodott nekem, csak az alapján, amit egy blogger leír, csak egy felszínes, távolról sem teljes képet lehet csak alkotni. Így könnyen érhetnek élőben meglepetések, nemcsak a külső megjelenés, hanem egyáltalán a viselkedés és a hanglejtés szempontjából is.
Ilyen "Jééééé, te ilyen vagy élőben??"-féle rácsodálkozásaim voltak is bőven.
Nagyon örültem, hogy Deadalus sokkal bőbeszédűbb és lazább, mint amilyennek a blogja alapján gondoltam volna, habár nem kevésbé hipochonder. ;) Bár SPF-et és Custos-t teljesen másnak képzeltem, de ettől függetlenül mindketten jó arcok, Custos pedig meglepően magas. :O A másik magas fiú, Iguazu volt szintén egy nagyon pozitív csalódás számomra, ugyanis nagyon közvetlen és kedves srácnak ismertem meg a beszélgetésünk folyamán, akit én néztem (elmondása szerint) először melegnek ;) Bár a cipőcsere végül nem valósult meg, örülök, hogy megismertelek és hogy végül mégiscsak vodkáztunk egyet, kedves m. ;) Krisztofóró, benned egy nagyon pörgős és nagyon különleges egyéniségre találtam és örülök, hogy tudtam nektek Kontikivel szállást adni a koliban. Apropó, Kontiki. Mindent köszönök. Tényleg. :) Rolly, remélem azért jól érezted magad amíg ott voltál és hogy a következő blogtalin már egy kicsit könnyebben megnyílsz majd. :) Bár én megpróbáltam minél több emberrel beszélgetni, nagyon sajnálom, hogy még így is viszonylag sokan maradtak, akikkel csak néhány szót sikerült váltanom, vagy még annyit sem. Majd egy másik alkalommal bepótoljuk! :)

Nagyon örülök, hogy -akármilyen nyálasan is hangzik- nem ért csalódás, csak csupa pozitív élmény. :) Tehát nem volt olyan blogger, aki csak úgy, ránézésre vagy rövid szóváltás után ellenszenves lett volna nekem (ez az "első benyomás alapján, csípőből utállak"-dolog amúgy sem jellemző rám szerencsére!)

Az egyetlen negatív dolog a blogtalival kapcsolatban, hogy miért telt el ilyen gyorsan és miért nincs gyakrabban. :) Mégegyszer, én nagyon jól éreztem magam és egészen fel is tudtam oldódni ebben a közvetlen, vidám társaságban. :) Külön kiemelném még a nagyon aranyos és közvetlen pultos csajszit! :)
Kétségtelen, hogy mostantól gyakran fog hiányozni a meleg társaság, amikor a heteró barátaimmal és ismerőseimmel leszek...

moody as always've been

2011-01-06T15:01:00.000+01:00

Borzasztóan ellustultam az utóbbi időben.
És most már tényleg muszáj lesz felszívnom magam a tanulás terén, mert ez így nem mehet tovább. Nem okozhatok csalódást. Most nem. Amikor így is annyi minden van, amit soha nem fogok tudni eléggé meghálálni.

Egyébként is olyan üresnek érzem magam mostanság.
Kicsit olyan, mintha idő előtt kiégtem volna.
Felesleges és értelmetlen elvárásokat támasztok magammal szemben, mintha ezt vagy azt már rég tudnom kéne... ezzel párhuzamosan viszont a legegyértelműbb, sürgető feladataimat csak ímmel-ámmal végzem el.
Össze vagyok zavarodva, fel van kavarodva az általában nyugodt kis lelkem állóvize...
és a baj csak az, hogy a hullámokat én keltem, önmagamnak.
Máskor meg vidám vagyok.
A második kamaszkoromat élem, vagy még be se fejeződött az első?

birthday + blog update :)

2011-01-03T13:11:00.001+01:00

Szóval.
Ma van a születésnapom. :) Egész pontosan 19 éve születtem meg egy didergős januári éjszakán, második gyerekként. Nem bánom. Én jól megvagyok a nővéremmel és el sem tudom képzelni, milyen lehet egy kisebb testvér, a felelősség. Örülök, hogy valahogyan mindig én maradok a legkisebb a családban, bár ha a magasságot nézzük, már mindenkit túlnőttem ;)

Kicsit azért sajnálom, hogy egy évvel megint több vagyok, de nembaj. Legalább megállapíthatom, hogy 18 évesen nem voltam eléggé önmagam sajnos. Úgyhogy ebben az évben igyekszem majd minden erőmmel azon lenni, hogy hű legyek önmagamhoz. :) Hogy nyitottabb legyek, de ne legyek nevetségesen-mesterkélten mindenkivel barátkozós. Hogy kicsit többet legyek csendben, nem kell mindig mindenhez hozzáfűzni valamit. Régebben pedig nagyon ment ez nekem, hiába hallgatni és beszélni is tudni kell a megfelelő időben.

Egyébként pedig azon gondolkodom mostanság, hogy
változtassam-e gyakran a blog design-t
vagy
mégiscsak jobb az állandó kinézet egy blognak.
Hmm. Majd még kitalálom. Mindenesetre most -határozatlan időre- újítok egy kicsit. :)

[ btw, a kép egy reklámfotó a Diesel márka 2009 őszi-téli kollekciójából. szeretem az ilyen extravagáns promó képeket, ilyet lehet látni fogtok még a blogomon. ;) ]

Még kaptok egy számot is, az új kedvenc bandámtól csak hogy teljes legyen az öröm. :D A klipjeiket -ezt sem- nagyon ajánlom, de aki valami morbid dolgot szeretne látni annak lehet tetszene. A zenéjüket viszont imádom! :)

2011-01-02T16:38:00.000+01:00

Nos hát ez is eljött. 2011. :)
Bár a szilveszterem nem sikeredett fenomenálisra : /
de ahogy minden évben szoktam volt mondani - majd jövőre! ;)

az előző bejegyzésemben már leírtam, hogy mit várok magamtól ebben az évben, úgyhogy nincs is értelme túlragozni a dolgot.
újítottam a design-on és még egy számot is kaptok :)

what a year it's been

2010-12-31T19:00:00.000+01:00

Nos, bár még mindig bosszús vagyok a tegnapi miatt, már nagyjából lehiggadtam.

Az év utolsó napján több más bloggerhez hasonlóan én is összegzek egy kicsit.
Tehát, mi is történt velem ebben az évben? Igyekszem a magam stílusában, nem túl részletezve összefoglalni a számomra fontos eseményeket, benyomásokat. :)

Januárban 18 lettem. Semmi különlegeset nem éreztem, de azért jó volt nagykorúvá válni. :)
Szintén januárban volt a szalagavatónk. Érdekes, hogy mi az utolsó, hatodik évünkre kovácsolódtunk össze, és a 12edikes szalagavatós táncpróbák még jobban összeráztak engem és az osztályomat. Egyébként egy orosz néptáncot, a kalinkát táncoltuk és hatalmas élmény volt. Megérte a sok próbát és szenvedést, hogy a közönségtől vastapsot kaptunk. :)
A tavasz és a nyár eleje az érettségire való készüléssel és magával az érettségivel telt. A tanulás mellett még készültem a rendes évvégi táncgálára (ami szintén nagyon jól sikerült), áprilisban pedig alkalmasságira mentem a Táncműre, ami sajnos nem sikerült, de nem voltam annyira elkenődve, hiszen tisztában voltam az esélyeimmel és azzal, hogy nem vagyok még az elvárt szinten. Ezzel együtt is remek tapasztalatszerzés volt. :)
A ballagás nagyon megható volt, hiszen mint ahogy azt korábban is írtam, mi tényleg megszerettük egymást a gimnázium végére. Mi voltunk az egyetlen osztály az évfolyamon, akik sírtunk. :')
Az érettségi jól sikerült (nem csoda, amennyit tanultam rá) és így visszagondolva, pláne az egyetemi vizsgák fényében tényleg nem volt olyan nagy szám. ;) Ezután már csak a bankett volt hátra, illetve az izgatott várakozás, lázas pontszámolgatás, hogy ki-ki bejut-e a megálmodott szakra.
Elmondhatom, hogy a többségünknek sikerült. :)
Habár én az anglisztikát akkor még inkább vakvágánynak éreztem, hiszen akkor még az álmom volt, hogy profi táncos akarok lenni és hogy mindenképpen újra próbálom a Táncműt...
Nyáron csak kettő "említésre méltó" dolog történt. Egyrészt a fenomenális balatonboglári tánctábor. Egy hét intenzív edzés, izzadás, új koreok, izomláz a köbön, új tanárok, jó társaság és Balaton! :) Hatalmas élmény volt, és mindenképpen szeretnék menni jövő nyáron is!
Augusztus végén pedig a várva várt gólyatábor. Annyira kevés alvás mellett annyi mindent nem ittam azóta sem :D Nagyon jó volt, megismertem egy csomó jófej embert. :)
Szeptember közepén pedig beindult az egyetemi élet: regisztráció, koliba beköltözés :) ja, és a tantárgyfelvétel, amitől még most is idegrohamot kapok, ha csak visszagondolok rá. :/ Az első hetek gyorsan elrepültek, megszoktam a kolit is, meg is szerettem. :) Az új barátok és szaktársak köre pedig csak bővült és bővült... ;) Megszoktam Pestet is, az állandó utazást, a tanárok többségét.
Októberben pedig elhatároztam magam, csak amolyan Hűbele Balázs módjára ;) , hogy elkezdem a blogolást. Novemberben lezajlott a Gólyabál is és a gólyás kocsmatúra is, amiről nem túl sok tiszta emlékem van... XD
Közben pedig - szeptembertől novemberig - modern és kortárstánc előadásokra is jártam a Nemzeti Táncszínházba, 'ha már nem táncolok, akkor legalább nézzem a táncosokat' alapon. Mindegyik előadás hatalmas élmény volt. :) Alapjaiban változott meg a véleményem a táncos szakmáról az utóbbi fél évben.
Végülis fájó szívvel -nem csak az anyagi vonzata miatt- lemondtam az újra felvételizésről a Táncműre. :(

Nos tehát, íme néhány "dolog", amiken mindenképpen változtatni akarok 2011-ben:
- a kishitűség. Legyen már egy egészséges önbizalmam.
- az önelfogadás. Szoros kapcsolatban az elsővel.
- az irigység. Nem szabadna annyit irigykednem másokra. Mostantól a jelszó a 'Fogadd el a sikereiket és adottságaikat, de ne akarj más lenni, mint aki vagy!' - ez elvezet a következőhöz, a másokhoz való hasonlítgatáshoz. Ez egy alapvető rossz tulajdonságom, amin mindenképpen változtatnom kell.

A végére hagytam a két legfontosabb feladatomat a következő évre:
Az egyik a tánchoz való viszonyom tisztázása, a légvárak "leeresztése". Döntsem már el végre, mit akarok én a tánctól. Ha ő akar valamit tőlem, úgyis közbe fog szólni a sors keze... legalábbis remélem. :)
A másik pedig saját "melegségem" tisztázása, ami szintén nagyon fontos az önelfogadásom szempontjából. Ahhoz, hogy kibéküljek végre önmagammal, ezt szükségesnek tartom tisztázni.

Természetesen 2011-ben is folytatom önmagam keresését - ez egy életre szóló program ;)
Minden kedves olvasómnak nagyon boldog és tapasztalatokban gazdag új évet kívánok!

FUCK IT

2010-12-31T00:35:00.000+01:00

ez a bejegyzés most nagyon spontán és nagyon nyavalygós lesz, amiért NEM kérek bocsánatot elvégre most ezt érzem, ki kell írnom magamból. ÉS LESZAROM HA EZT BÁRKI APRÓ-CSEPRŐ KIS LÉNYEGTELEN DOLOGNAK TARTJA. NEKEM KURVÁRA FONTOS!!!
az emberek 99%-a úgysem érti meg, úgyhogy leszarom.

tehát: az alap helyzet az, hogy EGY KIBASZOTT NAPTÁRI ÉVBEN az Eurosport nevű csatorna karácsony után szokott leadni általában két táncverseny-összefoglalót.
jó minőségű, egy órás, szép, fényes és tökjó felvételek világklasszis párokról.
én pedig már hetekkel azelőtt megnézem a tévéújságban meg a hivatalos oldalon, meg felírom mindenhova, meg emlékeztetek mindenkit, hogy NEHOGY ELFELEJTSEM FELVENNI KAZETTÁRA.

ma illetve tegnap (bazdmeg már elmúlt éjfél te hülye) szóval olyan este 9 körül én úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni. mert fáradt vagyok. meg mert nemtom. mert egy barom vagyok. és eszembe se jutott, hogy BAZDMEG 22:30-tól fel KELL venni a közvetítést.
23:19kor felébredés, órára nézés. BASSZAMEG. átrohanás nappaliba és felvétele az uccsó 5 percnek.

ÉS AZ A KIBASZOTT EUROSPORT HOGY A KURVA ÉLETBE NEM KÉPES MEGISMÉTELNI?! MI?! nekem NAGYON FONTOSAK EZEK AZ ÖSSZEFOGLALÓK. olyanok ezek, mint a fehér holló. egyszer leadják és nem ismétlik... annyira kicsi az a réteg, annyira kevés ember van, akit ez érdekel...

és tudod mi a legszarabb az egészben, mélyen tisztelt blogolvasó?
hogy KURVÁRA NEM ÉRZEK SEMMIT. ez talán még annál is jobban zavar, hogy csalódtam magamban.
egy kis haragot éreztem magammal szemben. hogy lehettem ilyen felelőtlen és buta?!
de mást nem.
nem bírok semmit tenni.
A LELKEM MÉLYÉN ÉRZEM, HOGY ORDÍTANI KÉNE, BŐGNI, TÖRNI ÉS ZÚZNI!!!!!!!!!

de nem tudok.
nem megy.
üres vagyok belül. nem érzek már semmit eszerint.

can't wait for it !

2010-12-30T13:54:00.003+01:00

SKINS 5. ÉVAD!!!!!!!! :)

"look my heart it's a bird, it needs to sing and to be heard. not this clockwork precision"

2010-12-29T14:00:00.000+01:00

Ma kedvenc dalszöveg-részletek napot tartok. :)
Ahogy magamat ismerem, nem ez lesz az első és utolsó ilyen típusú bejegyzésem. ;)

bejegyzés címe - Poets of the Fall: Revolution Roulette

"So tell me something, isn't this a bit drastic
My smiles are turning to plastic
Mirror mirror on the wall
What's the secret for staying droll?"
/ Poets of the Fall: More /

"Did I act like a fool 'cuz I didn't know what to do,
when you gave me just a little bit more than I bargained for,
a little too much in my hands when my hands are tied.
It's the ultimate fling to go frolicking,
licking the muck from the soles of the boots of your pride,
everytime you lied..."
/ Poets of the Fall: The Ultimate Fling /

"Cuz the love you used to feel is still in there, inside.
It may be a faded photograph, but I know you care, so don't hide,
if you're scared, I'm here beside you,
if you get lost, I'm here to guide you
and I give you peace when peace is fragile.
Love is all the good in you,
love is peace when peace is fragile."
/ Poets of the Fall: Fragile /

"Feeling like a fool again,
just need a new direction,
a new beginning , a new beginning.
I can't hold back and I can't hold on,
it's all about gratification,
see me running, see me running...

Look the leaves are dead,
the moments gone, there's no surrender.
Forever now unsaid,
the words that might've warmed December,
cuz it's all inside your head,
like fragments of a dream you remember.
So never mind, your clever mind, never mind me!"
/ Poets of the Fall: Clevermind /

"In flimsy nightgowns, barefoot she dances in the rain,
sundown to sundown, like she was washing 'way her pain.
As she is beautiful, she's unpredictable,
damned irresistible, is it plausible to hate her?
She is my common sense, revels on decadence,
but what's the difference, it's an impossible debate..."
/ Poets of the Fall: Miss Impossible /

"We got a redlight, pornographic dance fight,
Systematic, honey.
But we got no money.
Our hair is perfect, while were all getting shit wrecked,
It's automatic, honey.
But we got no money."
/ Lady Gaga: Beautiful, Dirty, Rich /

"Soaked to the bone, sink like a stone, walk home alone.
It's not the first time, it's not the worst crime,
your soul will be OK..."
/ Adam Lambert: Soaked /

"My head and my heart are colliding chaotic, pace of the world I just wish I could stop it.
Try to appear like I've got it together, i'm falling apart...
Save me, somebody take my hand and lead me,
Slow me down
Don't let love pass me by, just show me how, 'cause I'm ready to fall..."
/ Emmy Rossum: Slow me down /

"Are you mine?
Are you mine?
Cause I stay here all the time, watching telly, drinking wine.
Who'd have known?
Who'd have known?
When you flash up on my phone, I no longer feel alone.
No longer feel alone..."
/ Lily Allen: Who'd Have Known /

Ketten állnak a sorba', túrorudiért a boltba',
A hátsó az egy néni, nagymamámat idézi...
és egy lány, kinek a szíve, össze-vissza van törve,
a képe a vállon, egyszer még megtalálom.
A szex szóra szeplőket dobálni felém, nem ér,
sok kis pötty pislog, a szám a fülemig el ér,
játszunk most olyat, hogy én vagyok a menő, menő.
Kreatív Yodából minden képzelőerő velem van."
/ Magashegyi Underground: Szeplős váll /

"You're hiding from yourself, yes you are, yes you are.
Like golden rays of sun in the cloud.
We're meant to be one, I know we are,
if I am the sky then you are my star.
Hey, you don't have a clue, this party never ended. Not for me and you,
I know you're just pretending..."
/ Röyksopp: You Don't Have A Clue /

A végére pedig az aktuális, új kedvenc bandámtól egy kis dalszövegrészlet.
"This is our decision, to live fast and die young.
We've got the vision, now let's have some fun.
Yeah, it's overwhelming, but what else can we do.
Get jobs in offices, and wake up for the morning commute.
Forget about our mothers and our friends, we're fated to pretend.
To pretend
We're fated to pretend
To pretend..."
/ MGMT: Time To Pretend /

melegbüszkeség másképpen

2010-12-28T13:53:00.001+01:00

Nem is olyan rég jöttem rá, hogy elég keveset blogolok. A gond az, hogy amikor a gépem előtt ülök, akkor semmi érdekes nem jut az eszembe, amiről esetleg írni lehetne. Viszont ha bármi mást csinálok, például ha sétálok az utcán vagy zenét hallgatok, rögtön beugrik egy-egy téma, vagy érdekes kérdés, amiről érdemes lenne egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést írni. Ezért fogom ezeket mostantól valahova felírni. Papírcetlire vagy mobilomba bepötyögöm... valami. Hogy ne vesszenek el.

Hoppá, most hogy ezt leírtam, eszembe is jutott valami.
Kábé azóta érzem ezt, mióta blogolni kezdtem és ugye ezzel párhuzamosan elkezdtem másokat is olvasni. És, hogy őszinte legyek, le voltam döbbenve egy kicsit... mármint a bloggerek írói vénáján. A többség (nem fogok neveket említeni!) ugyanis -amennyire én ezt meg tudom ítélni- olyan érdekesen, érzelmesen vagy világosan és okosan ír olyan, esetleg kényes vagy vitatott témákról... hogy büszkeség tölt el. :)
Szívesen megmutatnék egy-egy blogbejegyzést valamelyik mélyen homofób ismerősömnek... Látná, hogy a "melegek" a rosszindulatú sztereotípiákkal ellentétben igenis lehetnek érzelmesek, intelligensek, műveltek, széles látókörűek, gondoskodóak, segítőkészek és humorosak is! Remélem, hogy ezt egyre több ember fel fogja ismerni. Hogy a szexuális hovatartozás csak egy dolog, az emberi értékek és jó tulajdonságok akárkiben ott lehetnek ettől függetlenül is! Ezzel a kis dicsérettel eszemben sincs isteníteni a melegeket. Dehogyis! Mindenki tudja, hogy az éremnek két oldala van és hogy ugyanúgy ott lehetnek a rossz tulajdonságok is az emberekben. Egyszerűen csak azt az örömöt akartam leírni, amit egy-egy jól megírt bejegyzés elolvasása után érzek.
Emiatt kicsit távolabbinak is érzem magam "tőletek", hiszen én nem tudok (még?) annyira jól írni. De sebaj. :) Nem is ez a célom a blogolással.
A lényeg az, hogy örülök annak, hogy félig-meddig már én is beletartozom ebbe a blogos közösségbe.

Ja, és egy kis személyes helyzetjelentés a végére: most, konkrétan miközben gépelek nem fáj semmim. De, ha esetleg megpróbálnék felkelni az asztalomtól, na az kész szenvedés lenne... előzmény -> tegnap óta eljárok táncolni újra. a két ünnep között (27től 30ig) van egy délutáni workshop, arra járok. és nagyon élvezem :) és ma reggel rá kellett jönnöm, hogy teljesen eltunyultam az alatt a ...hmmm lássuk csak... te jó ég! közel 4 hónap alatt, mióta nem táncolok! úgyhogy ma izomláz van a köbön. konkrétan mindenem fáj. de nemgáz, majd ma délután még rádolgozom kicsit és jobb lesz ;) amúgy is, az általános tapasztalatom az izomlázról, hogy akkor a legrosszabb, ha nem használod az izmaidat például ha sokáig ülsz egy helyben. Viszont, ha már egy kicsit be vannak járatva, onnan én már nyugodtan dolgoztatom őket. Másrészt pedig nagyon más lehetőségem nincs is, ugyanis a tanáromat nem hatják meg az olyan apróságok, mint az izomláz :D
Nos, akkor ennyit mára és igyekszem majd gyakrabban írni, de tényleg. :)

kaptok egy zenét is a végére, amire a Skins-ben figyeltem fel. jóféle :)
http://www.youtube.com/watch?v=s3Thoe15XBk

nativity - in my point of view

2010-12-24T20:41:00.000+01:00

A kedvenc ünnepem az egész évben.
Még a szülinapomnál is jobban szeretem (ami, btw januárban van) :)
Érdekes, hogy az én családomban a karácsonynak nincs semmilyen vallási vonatkozása. Persze mindannyian meg vagyunk keresztelve, de ezen kívül egyáltalán semmiben sem gyakoroljuk a vallást. Ez nem "pogányság", vagy ilyesmi, egyszerűen csak a szüleim nem neveltek minket vallásosan. Nem bánom. Nekünk a karácsony meghitt, és a hangsúly azon van, hogy együtt vagyunk. :)
Nem járunk misére, nem imádkozunk, nem volt soha hittan óránk... Mégis hiszünk. Nem vagyunk hitetlenek, csak máshogy, nem az egyház által "elvárt" módon. :)

side note1: az idei karácsony abban hozott újat nekem, hogy ugyebár már javában tombol a vizsgaidőszak és tanulni kell(ene) ezerrel a januári vizsgáimra :/ apropó, a 3 decemberi vizsgám közül 2 sikerült, amin viszont elcsúsztam, arra mehetek re-takere januárban. nembaj, túlélem. ;)

side note2: éppen a héten beszélgettem az egyik barátommal arról, hogy milyen buta kifejezés az, hogy Kellemes karácsonyt. Már bocsánat, de nekem személy szerint nem elég, ha a karácsony csak "kellemes"! Különben is, kellemes nálam max a lábvíz lehet... nekem a karácsony BOLDOG legyen! :) Érdekes viszont, hogy semmi bajom nincs a Kellemes ünnepeket!-tel... A fene se érti.

rajongás

2010-12-15T15:34:00.001+01:00

Egy címeres ökör vagyok, ugyanis PERSZE, hogy az első vizsgaidőszakom küszöbén kezdtem el nézni egy sorozatot. Többen dicsérték, nosza le is töltöttem angolul a 4 évadot.
És azóta függő vagyok.

skins

Az első évadot 3 nap alatt, a másodikat 2 nap alatt lezavartam. Teljesen a hatása alatt vagyok.
A fiatal színészek és a stáb olyan friss, nyers, őszinte stílust teremtettek, hogy hú.
Még sokkal jobban megimádtam a brit angolt.
Imádom benne a zenéket.
Imádom benne a szereplőket, különösen Maxxie-t (meleg táncos srác. mi kell még? ;) és Cassie-t (anorexiás, drogos csajszi, aki a saját kis szürreális világában él).
Imádom benne a vicceket, a szlenget, a flegmaságot.
Imádom benne a katarzist.
Imádom. :)

Most 3 vizsgám lesz decemberben (januárban még 4) úgyhogy most vissza kell fognom magam. Sajnos az első két évad szereplőgárdáját (egy csaj kivételével) teljesen lecserélték a harmadik évadra. Úgy megszerettem már őket pedig, mindegyiküket. Nagyon remélem, hogy a harmadik és negyedik évad is legalább ennyire különleges és erős karaktereket fog hozni. :)
side note: a barátaimnak és ismerőseimnek már elegük van belőlem, ugyanis csak a skins-ről tudok beszélni. éjjel-nappal. mindenről az jut eszembe. kicsit beteg dolog, tudom, de nem zavar. :D
Írhatnék még ide is többet, oldalakat tudnék még teleírni, de inkább nem. Csak annyit mondok, hogy nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel egy kis betekintés a valódi brit fiatalok életébe, problémáiba, örömeibe. Nyíltan, őszintén.
Valamint szókincsbővítésre is kiváló, különösen a brit káromkodások és szleng terén. ;)
A más sorozatoknál, filmeknél általam egyébként mindig is dicsért és kedvelt magyar szinkront viszont határozottan nem ajánlom! A gondom az vele, hogy kicsit nevetségessé tették a skins-t. :/ A szinkronizált magyar változatban a hangok többsége magasabb (ez egyébként sajnos tipikus a magyar szinkronoknál) és sokkal kevesebb és enyhébb benne a káromkodás. Az a káromkodás, ami egyébként fontos jellemzője a sorozatnak, a nyers stílus egyik fő tényezője. Még magyar felirattal is sokkal jobban átjön a sorozat szellemisége, gondolatvilága.

Remélem, hogy a hihetetlenül elfogult kis véleményem ellenére (vagy éppen ezért) valamelyik olvasóm elkezdi majd nézni ezt a sorozatot. Megéri szerintem. :)

Kaptok két képet is :)

téli design

2010-12-08T20:28:00.000+01:00

Mint láthatjátok, megújult egy kicsit a blog kinézete. Elvégre tél van. És én szeretem a telet. :) Természetesen valószínű, hogy a tél folyamán még néhányszor változni fog, az aktuális hangulatomtól függően ;)

plusz itt egy szám nektek, amit mostanság sokat hallgatok. kissé provokatív :D
Amanda Blank - Might like you better
"I might like you better baby, let's get together baby,
Wanna hold you, get to know you,
Show you what I got in my sweater baby.
Love the red hair, the bitch in charge
If you settle for a little maybe we can see stars,
Get large, get hard, go fuck, go far,
When I touch it watch it fuck see my money and my I.I.I.I.
Ride no lie just get inside me,
Like you better if you just ride me,
Grind me, try me, watch me finish
I like you better if you get up in it.

I might like you better if we slept together..."

http://www.youtube.com/watch?v=krL6gbR-9bA

nagyon szeretem ezt a számot. mostantól.

2010-12-02T22:04:00.000+01:00

http://www.youtube.com/watch?v=DCRYiX0m-HM

enjoy! :)

IN FAIR VERONA BEACH

2010-11-29T22:54:00.000+01:00

"A szép Verona, ez lesz ma a színhely,
a szereplők pedig két nemes család.
Gyűlöletük nyomán porba hullott sok fej
és polgárvér szennyezi házaik falát.
Két baljós szerelmest hoznak a világra,
kiknek sírt az ádáz ősök ásnak,
és a szülők, szörnyű sorsuk látva,
véget vetnek az ősi vérontásnak.
Szerelmük nem látott nyarat, csak tavaszt,
mert szüleikben tombolt a harag,
melyet, gyászos végükig,
semmi nem lohaszt."

Rég láttam már az 1996-os, Baz Luhrmann féle változatot. Nagyon kicsi voltam még akkor, nem is értettem teljesen, amit láttam. (side note: ugyanígy vagyok a Moulin Rouge-zsal is, azt is mindenképp újranézem majd, ha jut rá egy kis időm) Nagyon jó volt újranézni, szerintem briliáns benne a rendezés és a fényképezés. Gyönyörű, erős képek, hangulatok, katarzis. A színészek is jók szerintem, habár ehhez én annyira nem értek.

ui. Bocsánat az ömlengésért, de még mindig a film hatása alatt vagyok...

25 Things Julian Smith Hate About Facebook

2010-11-29T18:22:00.000+01:00

Egyik ismerősöm posztolta ezt ki ezt a videót, éppen ma.
Én komolyan szeretem a f@szbúkot. Tényleg, valamilyen szinten függő is vagyok. :) De azt azért még én is elismerem, hogy sok igazság van ebben a videóban --->
---> http://www.youtube.com/watch?v=PVA047JAQsk

Enjoy! ;)

többet nem iszom ennyit

2010-11-26T18:44:00.000+01:00

Hú.
Először is bocsi a kis szünetért, csak hát a kollégisták a vizsgaidőszak küszöbén kezdenek bulizni járni :D
A Gólyabál nekem jó volt. Se a hely, se a DJ és úgy egyáltalán alig valami különbözött egy "sima" bulitól. Szaktársaim 2-fél3 körül leléptek, de én még maradtam még fél 5ig, elvoltam K.-val meg a magyar szakos ismerőseivel. :) Ja, meg összehaverkodtam néhány táncmű-s sráccal :D Egyiküket már régebb óta "ismertem", ő mutatott be a barátainak. A gondom csak az, hogy bár "közvetlenre ittam magam" kb mindegyik full heterósan viselkedett, én meg nem kockáztatok... :/ Pedig aranyosak voltak, meg jól is néznek ki.
A vizsgáimra (egy kivételével) a héten jelentkeztem, most már csak tanulni kell rájuk. ;)
Tegnap meg kocsmatúrán voltam. Fú. Hát a részleteket most mellőzném, részben mivel sűrűek a fekete foltok és csak kevés tiszta emlékem van az estéről-éjszakáról, meg azért is, mert ennyire én még nem csúsztam szét... pedig nem is ittam olyan sokat, csak összevissza mindenfélét. Úgy tűnik, nem bírom már annyira a piát, mint azelőtt. Mindenesetre szilveszterig szigorú absztinencia lesz alkohol téren.

side note. Egy kedves ismerősöm beleültette a bogarat a fülembe, hogy próbáljam meg idén újra a Táncművészetit. Kb azóta ezen agyalok... pro és kontra, pro és kontra...Hümm. Egyszer csak elhatározom magam végre az álmom mellett. Még fiatal vagyok, szerintem megvan bennem a lehetőség.

gyors

2010-11-16T22:47:00.000+01:00

Ez most egy ilyen villám bejegyzés lesz.
Csütörtökön "hivatalosan" is elkezdődik számomra a vizsgaidőSUCK ---> mid term test nyelvtudományon, punctuation test és beadandó academic skills-re. Persze olyan "jófej" tanáraim vannak, akik eddig egy zh-t sem írattak, de most november vége felé-december-januárban hirtelen mindegyik íratni akar...meg beadandókat kérnek...meg prezentációkat. :/ No de sebaj, nem mondom, hogy nem számítottam erre :D és ez sem változtat azon, hogy 1. végre kigyógyultam a tüdőgyulladásból :) 2. pénteken gólyabááál! :D remélem, hogy jó lesz. :) majd lesz róla "élménybeszámoló" ;)

csalódott

2010-11-14T17:24:00.000+01:00

Nos hát, ez a VB nem egészen úgy alakult, ahogy én vártam.
Mindenféle szempontból. :(

A két magyar pár ugyanis a megalázóan és érthetetlenül alacsony 38. (??!!!) helyet megosztva érte el. WTF?!

A döntő végeredménye pedig ez lett:
1. Alexey Silde – Anna Firstova (Oroszország)
2. Zoran Plohl – Tatsiana Lahvinovich (Horvátország)
3. Andrey Zaytsev – Anna Kuzminskaya (Oroszország)
4. Nino Langella – Khrystyna Moshenka (Olaszország)
5. Valentin Chmerkovsky – Daria Chesnokova (USA)
6. Martino Zanibellato – Michelle Abildtrup (Dánia)

Erről a sok névről csak annyit, hogy: a dobogó (tehát az első három pár) teljesen megegyezik a tavalyival!!! Nincs változás egy év alatt? Kétlem. Szívesen csinálnék egy cserét az első és második helyezett között, egyrészt mert nekem a horvát pár nagyon-nagyon szimpatikus és szerintem már tavaly óta is sokat fejlődtek, másrészt pedig -ahogy ezt már az előző bejegyzésemben is megemlítettem- a mostani címvédő orosz pár egyszerűen nem érdemelte meg a világbajnoki címet ÚJRA. Nem annyira kiemelkedőek szerintem, sőt. A negyedik helyezett olasz párnak viszont nagyon örülök, mert nagyon szimpatikusan nyilatkoznak, aranyosak, lelkesek, nagyon különleges és ötletes soraik vannak. Bár még egy éve sem táncolnak együtt, csupa kiemelkedő eredményt mutathatnak már fel. :) Az ötödik és hatodik helyezett párról nem nagyon van véleményem, mármint olyan, ami megérdemelné, hogy legépeljem.

Mindent egybevéve viszont muszáj leírnom, hogy nyilván én nem voltam ott. Nem láttam se azt, hogy a magyar párok, se azt, hogy a döntős, "TOP" párok hogyan versenyeztek. Én csak az eddig feltöltött kevés videóból és eddigi eredményekből tudok ítélni. Így tehát könnyen lehet, hogy nincs igazam néhány dologban.

Két dologban viszont biztos vagyok. Az első az, hogy André és Tina vannak olyan szinten, hogy simán ott lenne a helyük legalább! a legjobb 24-ben, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire rosszul táncoltak tegnap vagy hogy ennyi szemét pontozóbíró volt a versenyen. :S A második pedig az, hogy akárki akármit mond, nekem a 2010-es év világbajnokai Zoran és Tatsiana. :)

world champ today from NYC!!! :)

2010-11-13T14:27:00.000+01:00

wíííííííííí! :)

Hát idén se nézem meg a világbajnokságot... :/ mondjuk tavaly könnyebb dolgom lett volna Szlovéniával (Maribor), mint idén New York-kal ;) nembaj, EGYSZER majd a jövőben csak sikerül! :)

Két pár képviseli kis hazánkat:
Kovács Lacinak és Kelemen Erikának ez az első VB-je, szóval feléjük még nincsenek elvárásaim. Szurkolok nekik, biztos nagy élmény lesz! :) A másik pár Andrea Silvestri és Váradi Martina. A háromszoros magyar bajnok Andrénak és Tinának ez már a negyedik VB-je, Tináék Vilniusban 49., Melbourne-ben 20., Mariborban pedig a 18. helyen végeztek. Nagyon remélem, hogy idén bejutnak abba a legjobb 12-be, ahol már tavaly is ott lett volna a helyük. Mindenképpen megérdemelnék, amennyit edzenek :)

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését - bár ezt kétlem, az emberek többségét nem nagyon érdekli a versenytánc mint sport- az ezen az oldalon http://idsfworldlatin.wordpress.com/ tudja majd figyelemmel követni a fejleményeket a mai délután-este-éjszaka folyamán. Sajnos élő közvetítés nincs, mondjuk szerencsére ezt az oldalt olyan gyorsan fogják frissíteni -elvileg- hogy csak kicsi lesz az eltolódás az ott, élőben történő események és azok közvetítése között ;)

HAJRÁ MAGYAROK!!! :)

side note: Nagyon remélem, hogy nem fog az az orosz pár újra, idén is győzni, akik már tavaly sem érdemelték meg a világbajnoki címet. szerintem.

nekem újak. tetszenek.

2010-11-13T14:09:00.001+01:00

Röyksopp - Remind me
http://www.youtube.com/watch?v=1SrJIp7T0KE

Parov Stelar - Hurt
http://www.youtube.com/watch?v=TUh56QUDOc4

Moby - Why does my heart feel so bad? -> maga a szám nagyon szomorú, mégis aranyos a klip :')
http://www.youtube.com/watch?v=ylb9qAhlZlM

I support Andreo, of course :)

2010-11-12T01:07:00.000+01:00

elkeseredett

2010-11-11T17:15:00.000+01:00

Nagyon elszomorodtam attól a rengeteg, számomra felfoghatatlan, indokolatlan gyűlölettől, ami csak úgy süt a kommentekből Andreo blogjának "Itt a vége?" című bejegyzésénél. :(
Valóban megéri ez nekem/nekünk? Ez a sok igazságtalan gyűlölködés, a félelem, a kirekesztettség?
Nem csoda, ha a meleg fiatalok -én is- egyszerűen nem merik felvállalni önmagukat.

Mostani hangulatomhoz ez az egyébként gyönyörű szám illik...
http://www.youtube.com/watch?v=jFPgCp3rCdU

...

A nagy dilemmám

2010-11-10T20:00:00.000+01:00

Nos tehát, itt van az a bejegyzés, amit már régóta meg akartam írni.
Eddig nem nagyon tudtam, hogyan írjak erről... most sem vagyok 100 százalékosan biztos önmagamban, éppen ezért szeretném mindenképp kiírni magamból ezeket a gondolataimat.

Tehát az éremnek az én esetemben -is- 2 oldala van:
1. Az egyértelmű vágyak, amiket érzek:
egyrészt az erős szexuális vágy, amit a fiúk/férfiak iránt érzek
másrészt a vágy arra, hogy fiúkat/férfiakat ismerjek meg, barátkozzam, lógjak velük együtt. Bele szeretnék már végre látni egy kicsit a fővárosi melegek életébe, szokásaiba.

2. Paradox módon az 1-es pont nem zárja ki bennem azt, hogy ne tudnám elképzelni azt, hogy feleségem legyen és gyerekeim legyenek tőle. Ez a furcsa tény pedig egyértelműen a családi hátteremből következik. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel egy nagyon szerető, kiegyensúlyozott és JÓ ÉRTELEMBEN konzervatív családban nőttem fel, a szüleink mindenben támogattak és támogatnak minket (engem és a nővéremet). Erről a jó értelemben vett konzervatívságról még mindenképp lesz egy hosszabb bejegyzésem, de nem most, mert ebben a bejegyzésemben nem ez a lényeg.
Tehát, az úgynevezett "klasszikus" családmodellről (apa, anya, gyerekek) nekem csak pozitívumok jutnak eszembe, hiszen a mi családunkban -szerencsére!- fel sem merült soha a válás leghalványabb lehetősége sem.
Nehogy azt gondolja viszont bárki is, hogy milyen egy konzervatív faszfej vagyok, ugyanis én TÁMOGATOM a melegházasságot. Egyszerűen csak nem tudom magam elképzelni benne... ja igen, ezek a mindennapi gondolataim talán egy kicsit furcsának hatnak egy magamkorabeli, 18 éves sráctól, de hát ez van... túl hamar, kiskamasz koromtól kezdve kábé túlérett voltam az osztálytársaimhoz meg az ismerőseimhez képest.

Tehát a LÉNYEG
Egyetlen rövidke mondat. Szűz vagyok. Se lánnyal, se fiúval nem voltam még sehogyan sem együtt. Ennek fényében akárki teljesen jogosan teheti fel a kérdést: "minek agyal ennyit ez a taknyos a szexuális beállítottságán, amikor nincsen egyáltalán viszonyítási alapja??" Igaz, igaz.
Éppen erről van szó, hogy tapasztalatot kéne szerezni, ismerkedni, "kísérletezni" kéne mindkét nemmel és akkor kiderülne melyik felé is tendálok én valójában. Kifejezetten örülök, hogy Budapestre kerültem egyetemre, hiszen minden héten a 7 napból 5öt fenn töltök. Nyitva áll tehát előttem a "nagyfalu", csak ki kell nyitnom végre a páncélt, amit magam köré építettem eddig.

Nagyon várom a kommenteket, előre is köszönöm, ha leírjátok a véleményeteket! :)

ingerült

2010-11-09T23:01:00.000+01:00

Persze bazmeg, hogy most...
Életemben először (nem viccelek!) most, első féléves egyetemistaként, a vizsgaidőszak küszöbén van TÜDŐGYULLADÁSOM.
Mondjuk így is le lettem oltva, hogy "örülnél inkább, hogy még a kezdődő stádiumban kimutatta a mellkas-röntgen."
Áh... nem is rinyálnék, ha nem terveztem volna be még a hétre mindenfélét.
Mindegy remélem jövő hét csütörtök körül már visszamehetek pestre, addig meg itthon most már tényleg! meggyógyulok.
Szívás lenne kihagyni a Gólyabált pénteken. Főleg mivel a Táncművészetivel együtt lesz. De most őszintén, kívánhatnék-e többet, mint táncmű-s gólyákat? ;)
Nembaj végülis, legalább lesz időm itthon
-ténylegesen tanulni
-megírni végre A Bejegyzést Az Identitáskeresésemről, így, csupa nagybetűvel.

little break

2010-11-01T10:10:00.000+01:00

Nos hát... eléggé el vagyok havazva mostanában, ugyanis
- jobban el vagyok maradva a tanulással, mint hittem
- meg kell már végre gyógyulnom. 3 hete masszívan köhögök, 1 hete szedek antibiotikumot a légcsőhurutomra
- egyáltalán rendeznem kell kicsit a káoszt a fejemben és az életemben

Legkorábban másfél-két hét múlva várható a bejegyzésem az identitáskeresési dilemmámról.
Ígérem, hogy az viszont alapos és áttekinthető lesz, a fejemben legalábbis már megvan. :)

egy kis infó rólam

2010-10-30T02:56:00.000+02:00

Tehát. Tamás kommentje ráébresztett arra, hogy BASSZUS, nem csoda, ha a blogomba beleolvasó illető nem ért túl sokat...hát igen, az eddigi bejegyzéseim nagyon is személyesek voltak.
Remélem a következő pár infó segít majd jobban megérteni, megismerni :)

1. Egy 18 éves egyetemista gólya vagyok Budapesten, koliban lakom, most éppen őszi szünetem van.
2. Az nem-alvásról csakis én tehetek, mostanában túl sokat kockulok a laptop-om előtt. Sebaj, ha újra fenn leszek pesten és megy majd a suli, akkor kénytelen leszek kialudni magam.
3. A tánc... hát bizony.
Nem tudok közhelyek nélkül beszélni róla.
A szenvedélyem. Imádok táncolni, a tehetségem megvan hozzá, csak a testi adottságaim nem érik el azt a szintet, hogy profi táncos váljék belőlem. Ilyen adottságok például a csípő nyitottsága, izületek, csigolyák és izmok nagyfokú ruganyossága, hajlékonysága stb. A vicces az egészben az, hogy így is én vagyok a leghajlékonyabb a nem-táncos ismerőseim közül. Én a táncról akármennyit tudok beszélni, írni, órákig tudom nézni a táncosokat élőben és youtube-on is.
Annak pedig, hogy most - legnagyobb bánatomra - bizonytalan ideig szüneteltetnem kell a táncot, egyetlen oka van igazából. Mivel saját keresetem még nincs, ezért a szüleim fizetik még a dolgaimat. Nos,
-egyrészt a szüleim - bár támogattak eddig a tánccal kapcsolatban - pillanatnyilag fontosabbnak találják azt, hogy az egyetem jól menjen nekem, mint a tánc.
-másrészt pedig a nővérem most szeptemberben sajnos átkerült államiról költségtérítéses képzésre a főiskolán egy, az előző félévben nem teljesített tantárgya miatt. Mi egy "középosztály-beli" család vagyunk, ezért - bár én államilag támogatott képzésre kerültem be - a szüleim nem tudják állni MÉG a táncóráim költségét is a nővérem és az én iskoláztatásom, valamint rengeteg mindenféle egyéb dolog mellett.
A legrosszabb az egészben pedig az, hogy rengeteg - idén nyári tánctáborban megismert - ismerősöm van fent pesten, akikkel és akikhez tudnék járni táncolni.
De nem tudok, a fent említett okok miatt.

Remélem, ez eléggé kimerítő volt akárki számára, aki esetleg beleolvas mostanában a blogomba. :)

A nemi identitáskeresésemről...ööö vulgárisan megfogalmazva."Most akkor te mi vagy, biszex vagy buzi?" pedig majd egy másik bejegyzésben fogok írni bővebben.
Most már nincs erőm hozzá.
Megyek aludni.

kavarognak rendesen

2010-10-30T00:41:00.001+02:00

az érzések
az indulatok
...
Tehát voltam ma tegnap (már elmúlt éjfél, na) fenn pesten táncolni és qrva jó volt. Már most fáj mindenem és a holnapi izomláz is garantált, de mégsem vagyok annyira eltunyulva, mint hittem.
Hadd legyek már közhelyes, jó?
"Belül" is fáj. Nem mondom, hogy nem számítottam rá.
De ez szarabb, mint hittem, mert már ma elkezdtek fűzni a rég látott táncos ismerőseim, hogy "Naaa, akkor ugye vasárnap is jössz órára?!"
Hülyeség lenne megígérnem, hogy nem, mert még arra valószínűleg el fogok menni.
Jövő héttől meg hajtás, egyetem, pörgés, pest. És semmi tánc.

Arról már teljesen ésszerű, belátható okok miatt letettem, hogy profi táncos leszek.
DE. egy nagyon jó "hobbitáncos" nagy idézőjelekben!!! még simán lehetek.
ja bocs.
lehetNÉK.
ha hetente minimum háromszor járNÉK edzésre.

Kövesd az álmaid, mi?!
...

semmiségek + két pozitívum

2010-10-28T23:00:00.001+02:00

...persze ha az ember hajnalban fekszik le aludni, ne csodálkozzon, ha az egész délelőttjét - sok egyéb fontos elfoglaltság helyett - az alvással cseszi el. mindegy.

felkeltem, lezuhanyoztam, megmostam a hajam. a hajam pedig egyenes, amit sokan irigyelnek tőlem - mást nem nagyon, cöh - tehát megmosom, megszárítom és kész. szögegyenes.
de ma rámjött az agymenés és egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a nővérem hajvasalóját és kivasaltam a hajamat. igazából csak fényesebb lett, egyenesebb nem nagyon.
(side note: egyébként sem fogom vasalni, mert
-eddig sem vasaltam
-fent pesten nincs a koliban hajvasaló, a nővéremét meg nem vihetem fel
-sajnálnám rá az időt az amúgy is rohanós, kapkodós reggeleken/délelőttökön)
aztán ebéd
aztán VÉGRE VALAHÁRA eljutottam a könyvtárba.

egyes számú pozitívum
holnap, több hónapi kihagyás után megyek fel pestre jazz órára. (ez egy táncstílus - is - btw, ha valaki nem tudná)
szigorúan csak egy órára.
nagyon-nagyon hiányzott, már nem bírtam, muszáj. egyszerűen MUSZÁJ.
utána pedig újabb ki tudja meddig tartó szünet
az okok: első félév az egyetemen, jól KELL sikerülnie, financial reasons etc
elég szar azért.
...
hagyd abba a nyavalygást!
lesz még időm a táncra, csak most hanyagolom egy ideig.
holnap legalább jó lesz :) és ez a LÉNYEG
NA.

kettes számú pozitívum
alakulgat az "angliai nyári meló" hadművelet :) hétfőn megyünk beszélni az Apa ismerősével a részletekről
Kapcsolatok... cöh. közhely, de tényleg sokat érhetnek.

borzasztóan szét vagyok esve mostanság

2010-10-28T04:15:00.000+02:00

Őszi szünetem van.
Tanulnom, olvasnom, tanulnom, olvasnom és még tanulnom kellene.
A bioritmusom teljesen fel van borulva. Hajnalig fenn vagyok, nem alszom eleget ÉS
tudom, hogy ez így nagyon nem lesz okés hosszútávon.

Szóval ~~holnaptól~~ vagyis ~~még ma, csak később~~ vagyis hát... fuck it, mindegy TEHÁT a lényeg, hogy megemberelem magam és
olvasni fogok
tanulni fogok
és lefekszem időben aludni.

NA.
side note: persze ez a bejegyzés is 4:15-kor lett kész.

kis plusz az elsőhöz...

2010-10-27T21:07:00.000+02:00

...eddig a gépemen volt egy "néha írok ide" című Word-dokumentum, amibe a pillanatnyi benyomásaimat írogattam dátummal ellátva. Tulajdonképpen tekinthető ez a blogom előzményének is, ezért hát úgy gondolom, nem árt, ha bemásolom ide. Sőt, legalább meglátja - aki elolvassa - hogy mennyire vegyes témákra számíthat a további bejegyzéseimben.

10.10.02. 2:02

Miért akarok mindig más lenni?

Miért vagyok ennyire irigy?

Mikor fogom végre megszeretni önmagam?

10.10.09. 0:55

Mai top 3 rumba tokyo world superstars 2010

1.Franco & Oxana … olyan nagyon új, szép, őszintének tűnő. Könnyfakasztó.

2.Markus & Ksenia szép, egyszerű.

3.Riccardo & Yulia szép, szép… de sajnos megszokott. Nem tudtak újat mutatni nekem…

10.10.14. 10:12

Ha valami nem megy és azzal mentegetjük magunkat, hogy „ez egy folyamat igazából, van még időm”, akkor az nem lassítja a fejlődést? Lehet, hogy a problémás dolgainkra úgy kéne tekintenünk, hogy „na, ezt most meg akarom változtatni egyik napról a másikra”. Így, bár a fejlődés valóban egy folyamat, valamennyire talán fel lehetne azt gyorsítani. Persze, természetesen vannak olyan esetek, amiknél valóban CSAK az évek és a lépcsőfokok számítanak, a tapasztalatszerzés.

Akkor meg mire is jó ez az egész, amit leírtam? Jó egyáltalán valamire? Nem tudom, de egy próbát mindenképp megér. A gond csak az vele, hogy fennáll a „koppanás” veszélye, ha irracionálisak az elvárásaink. Ez sajnos rám (egyelőre még) jellemző.

10.10.18. 16:05

„Life is hard. Be harder.” Ez tetszik.

„Love yourself before you love someone else.” …hát igen, nem ártana. !!!

10.10.26. 1:06

I’m such a fucking nerd.

first or what?!

2010-10-27T20:54:00.000+02:00

...nos, itt az első blogbejegyzésem.

Sokáig nem akartam blogolni, mondván hogy nincs nekem arra időm meg egyébként is hagyjál már békén a hülyeségeiddel, ez is csak egy afféle "divat" mostanság a neten. Most viszont - bár változatlanul nincs sok időm - elkezdem.
Lehet, hogy egy hónapig fog tartani és lehet, hogy évekig... nem tudom, majd kialakul.

A lényeg az, hogy a blogom célja pusztán a saját érzéseim, gondolataim, adott esetben véleményem kiírása önmagamból, hogy ne maradjon benn akkor sem, ha éppen úgy érzem, hogy nincs senki, akivel megoszthatnám. Persze nem feltétlenül csak a velem megtörtént/történő/történni fogó eseményekről, hanem - magamat azért annyira ismerve - nagyjából MINDENRŐL fogok írni, ami éppen foglalkoztat.
Mindenesetre az biztos - saját, rapszódikus természetemből kiindulva - hogy eléggé vegyesek lesznek a bejegyzések mind terjedelmet, mind hangvételt illetően.

Ennyi úgy érzem bőven elég első bejegyzésnek.