érthetetlen

Szóval alig ismerem őt, de tényleg.
Nem is tudom, kavarog mindenféle érzés meg érzelem bennem... ez de klisé, sebaj.
Mit is érzek?
A hideg ráz, erősen érzem a hideget az ajkaim felett és a gyomromban.
És még mit?
Keserűség.
Ja, és igen, irigység, igen, sok-sok megalapozott megalapozatlan?! irigység. De minek. Ő olyan sokoldalú, én meg még nem igazán, persze, mások vagyunk.

Áh, nem tudom, hogy érdemes-e. Valószínűleg nem. Biztos, hogy nem.
Hiszen tényleg, nem gondolok folyton rá és nem éreztem valami nagyon-nagyon különlegeset a közelében.

Mondta, hogy ne vegyem ilyen komolyan ezt az egészet. Ne nehezedjek rá. Betalált.
Igen, ő tulajdonképpen egészen világosan kifejezte, hogy ő "nem kompatibilis párkapcsolatra". Akkor meg minek túráztatom magam?
Azért, mert sajnálom, hogy így alakult.

Basszameg, miért nincsenek világosabb tünetei a szerelemnek? Könnyebb lenne.

UPDATE
Szóval, kényszeríteni semmit sem szabad, nyilván.
Nem akarásnak nyögés a vége és hasonlók.

esés, pofára

Naszóval, hahó mindenki, bocsássatok meg a "kis" szünetért,
( elnézést kérek tőletek is )
csak hát összejött mindenféle dolog, mert ugye nekem is zajlik az életem, BLAH.

Na és a fiúk?
Hát.
Volt egy M., aki többet akart és én is azt hittem, de aztán végül ő döbbentett rá, hogy nem, és én voltam a fasz. Lecke.
Aztán mostanság volt egy D., akivel úgy tűnt, hogy lesz valami. Tényleg. Komoly. Viszont ahogy az én érdeklődésem növekedett, az övé úgy fogyott. Ennek egyenes folyományaképpen úúúgy friendzone-olva lettem, hogy ihaj-csuhaj, nem hinném el, ha nem velem történt volna meg. Persze, nyilván, ezt én is valahogy így csinálnám, finoman, körülírogatva, remélve, hogy a másiknak leesik a húszfillér, de NA, nekem sokáig nem esett le, aztán amikor mégis, akkor az fájt.

Tehát küldeném az összes félig-meddig alaptalan faszkalapnak, akik szerint én milyen hideg vagyok, hogy tudok én érezni, de még hogy! Csak az érzelmeim kontrollálásában és kimutatásában nincs még elég gyakorlatom. Meg a párkapcsolatokban.
Sebaj! Azt hiszem.