Meleg hétvége

Érdekesen alakult a múlt hétvégém. :)
Matin-nak sikerült rábeszélnie, hogy maradjak fent szombaton Pesten és menjünk sportnapra, utána meg este Alter-be. Nagyon jól éreztem magam, innen is köszönöm neki, hogy elrángatott. :)
Péntek este egyébként a Nemzeti Táncszínházban néztem meg a Testek filozófiája című -a koreográfus, Juronics Tamás szavaival élve- koreográfiai kísérletet 2 részben a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Nagyon jó volt, elgondolkodtató. Utána vissza koliba, egyedül voltam egész hétvégén, ez amúgy ritka dolog, de most mindkét szobatársam hazament.
Másnap pedig, miután délben felkeltem, megbeszéltük Matin-nal, hogy nosza, irány az Atlasz Sportnap. Nagyon szimpatikus kis rendezvény volt, bár én, személy szerint nem sokat mozogtam. :D Csak egyszer próbáltam ki a falmászást, míg Matin többször is nekirugaszkodott a falnak én meg küldtem neki lentről a pozitív energiákat. ;) Ja, és a végén volt egy kis tánc. Táncbemutató is volt, egy aranyos afrikai bácsi lilában ropta, utána pedig latin-amerikai és standard táncokat láthattunk. Sosem láttam még élőben egynemű táncospárt, úgyhogy ez is egy élmény volt. :) Ügyesek voltak. A tanáruk is eljött, egy nagyon jófej nő, akit én már hallomásból ismertem, de most már ugye személyesen is, mivel ő tartotta a tánctanítást és utána odamentem hozzá beszélgetni egy kicsit. :)
Utána vissza koliba, vettünk 2 üveg "minőségi" bort az alapozáshoz. :D Elmentem lezuhanyozni, hajat mostam, megborotválkoztam, miegymás. Lejött a már teljesen összekészülődött Matin is, webkamerán szórakoztattuk egy kicsit Daedalus-t és a korábban már említett rendkívül drága alkoholos italkát a nemkülönben igényes üdítőitallal megfelelően keverve mind meg is ittuk. Lehetséges, hogy egy kissé lassan és hosszasan készülődtem, hiszen úgy tűnt, hogy már az utolsó metrót is lekéstük miattam, de végül szerencsére időben eljutottunk a hírhedt Alterego Club-ba.
Beadtuk a kabátunkat, kis nézelődés, terepszemle és kezdődött is a transzvarieté. Őszintén szólva az előzetes dicsérgetések miatt kialakult nagy elvárásaimmal érkeztem oda, és... tetszett. Nagyon. A sminkjük, a ruha, a vicces konferálás. Látszott, hogy összeszokott kis csapatról van már itt szó. :)
Utána pedig beindult a hajnalig tartó buli. A zene rendben volt, sőt, jobb is volt annál, mint amire számítottam. Külön pluszpont a transzvarieté "hölgyeinek", hogy a műsor után kijöttek és lehetett velük beszélgetni. Én végül hármukkal beszéltem néhány szót, megdicsértem a műsort. Nagyon kedvesen megköszönték mindhárman, bár a legtöbb szót Lady Dömper-rel sikerült váltanom, megkérdezte a nevem és persze poénkodott is velem jó szokása szerint. ;)
Nagyon jó volt táncolni, levezetni egy kicsit az egész heti tanulás miatti feszültséget. Külön jó volt Matin-t ilyen felszabadultnak látni. :) Persze nekem új volt ez a nyílt szemezés meg ez a vadászat-dolog, ami ott ment, de hát ez csak az én kis tapasztalatlan hozzászólásom :) Végül annyit mondanék, hogy nem maradtam egyedül hajnalra és nem is a koliba vezetett az utam ;) egy nagyon édes kis hapsi, R. "talált meg" és jól éreztem magam vele. Pont.
Vasárnap pedig még hazamentem ebédelni, este meg vissza vonattal koliba, ahol aztán jól elmeséltük egymásnak Matin-nel az este eseményeit. :)
Ennyi úgy érzem bőven elég erről a jól sikerült hétvégéről. :)

gaga helyett. meg más is

Posztoltam már a tumblr-ömre egy hasonló bejegyzést.
Gondoltam, nem árthat, ha ide is posztolom kicsit azért kiegészítve.
Tehát tudom, hogy most a Born This Way a legfelkapottabb szám, de én mégis egy gyönyörű magyar számot szeretnék veletek megosztani a lenyűgöző Vágó Zsuzsi előadásában. :)

Egyébként nem rossz az új Gaga szám, de én nem vagyok lenyűgözve.
Valahogy többet vártam zeneileg. A mondanivalót viszont nagyon értékelem. :)

Amúgy ma kezdődött el hivatalosan is a második félévem. Őszintén szólva, én már vártam. Ez a több hét szünet a vizsga- meg a szorgalmi időszak között nekem már sok volt. Csak otthon ültem és sokszor untam magam. Tudom, így visszagondolva rajtam múlt volna, hogy kezdjek magammal valamit, de mostmár mindegy. Mindenesetre igyekszem, hogy ez a lelkesedésem a tanuláshoz minél tovább megmaradjon. :)
A kurzusaim majdnem mind érdekesnek ígérkeznek és szerencsére idén a felvételük sem járt annyi kalamajkával és idegeskedéssel, mint tavaly.

Mostanság ugye skins 5. évadot nézek (amiért abszolút odavagyok!!!) és (újra) felfedeztem az olvasás örömét. :) Régebben rengeteget olvastam és szégyellem is magam kicsit, hogy így elhanyagoltam a könyveket. De most -amikor egyébként is rengeteget kell majd a különböző kurzusaimra is olvasnom -.-' - például régen olvasott könyveket idézek fel újra, illetve egy jó barátnőmtől (nem kell rosszra gondolni! :D) kaptam kölcsön egy vérfarkasos könyvet, ami szintén nagyon jó. Nem nyálas és csodás hangulatok vannak benne leírva.
És ugye zenét hallgatok. Az mindig kell. Mostanra már -szerencsére- elmozdultam a nagyon melankolikus-érfelvágós számoktól és folyton számomra új, jobbnál jobb zenekarokat ismerek meg. Ebben nagy hatással van rám a skins, amiben kivételesen remek a zene, de nem csak az, annak is örülök, ha én bukkanok rá magamtól valamilyen gyöngyszemre. :) például pont nemrégiben volt egy kis kilengésem a '90-es évekbe, mivel Army of lovers hallgattam folyton. Valahogy az esett jól. Ha valakinek így névről nem ugrana be, itt a legismertebb számuk: http://www.youtube.com/watch?v=20i7ol7cd9g Nagyon polgárpukkasztóak és sikeresek voltak :D

"Pasi téren" meg nincs semmi különös. Őszintén szólva, a közelmúltban nem is nagyon volt kedvem ismerkedni. Borzasztóan üresnek éreztem magam. Most már jobban vagyok, úgyhogy kezd előjönni belőlem a -dejó lenne, ha volna egy barátom, akinek néha a vállára hajthatnám a fejem és beszélhetnék a hülyeségeimről- típusú érzés. Ez persze csak egy kivonat, egyszerűsítés, hiszen egy pasi (hú de nem szeretem ezt leírni) nyilván "másra is jó". :)

Végül pedig megemlítem azért, hogy ma Valentin-nap van, amit egyébként csupán egy, nyugatról átvett hülyeségnek, nagy üzletnek tartok.
Nekem nem hiányozna, ha nem lenne.
Szeressük egymást, gyerekek minden nap, ha lehet. :)

pozitívabban, bár tisztulnak és kuszálódnak

... a dolgok körülöttem.
Az utóbbi időben még magamhoz képest is nagyon rapszodikus és érzékeny voltam.
Lehet, hogy ez valahol a betegségemnek is betudható... -asszem influenzás voltam, de mindegy, hosszú sztori. Meggyógyultam, ez a lényeg. Akármennyire furán is hangzik, de úgy érzem, hogy kellett nekem most ez a kis láz meg fejfájás. Igen, így legalább ágyba voltam kényszerítve. És -mint az utóbb ki is derült- szükségem is volt a pihenésre. Rengeteget gondolkodtam magamon, néha már egy kicsit túl sokat is. Sok új zenét hallgattam, főleg nagyon mély, szomorú, már-már pszichedelikus dalokat, elmerültem az acid jazz-ben egy kicsit. Erre volt most szükségem. Rájöttem, hogy hajlamos vagyok túlságosan függeni más emberektől, illetve dolgoktól. És arra is, hogy a kelleténél gyakrabban hagyatkozom csak a szerencsére.
De semmi baj, tisztáztam magamat önmagam előtt.

Tehát, a második félévnek új erővel, lendülettel és főleg lelkesedéssel indulok neki.
Igenis, többet és lelkiismeretesebben fogok tanulni. És igenis, elkezdek már végre mozogni, edzeni valamit rendszeresen, ahelyett, hogy a táncot siratnám állandóan.
Úgyhogy az elhatározás megvan. :)
Olyan botor és csintalan gondolatok is meg-megjelentek a fejemben mostanság, hogy a második félévben már ismerkednem kellene egy kicsit. Haverokat barátokat keríteni... vagy miket is beszélek. egy barátot? Egy srácot? Egy pasit(hú de fura ez így)?
Na, megszólalt a nyafogó szingli belőlem. :)

Ma végre befejeztem a tanárok hajkurászását és be van íratva az összes jegyem az indexembe. Huh. Már csak le kell adni. Rájöttem, hogy nagyon szeretek másoknak segíteni! :) Vagyis, talán pontosabb az, hogy nagyon szeretem, ha hálásak nekem az emberek. Ez furcsa így leírva, de ettől függetlenül olyan jó az az érzés, amit azután érzek, hogy az illető elmond egy "köszi"-t és még mosolyog is hozzá. Ma is így volt, amikor elkísértem az egyik csaj szaktársamat, hogy hol van a jegybeíratás :)

És szeretem azt is, amikor csak bámulok ki az ablakon a fűtött, jó meleg vonatból, a fülemben Death Cab For Cutie szól és káprázik a szemem, mert nem tudja megkülönböztetni, hogy hol van vége a vakító fehér dombnak és hol kezdődik a ragyogóan fehér ég. :) A ma valahogy olyan könnyű. ^.^

Holnap pedig végre-valahára fodrászhoz is eljutok. Megmondom majd G.-nek, hogy vágjon valami jó extravagánsat nekem. Legyen valami tőlem szokatlan, de mégis jó és nem közönséges. Szerintem nincsenek nagy igényeim, ha a hajamról van szó... dehogynincsenek! ;) Meg akarok újulni - külsőleg is! :)