Nos tehát, itt van az a bejegyzés, amit már régóta meg akartam írni.
Eddig nem nagyon tudtam, hogyan írjak erről... most sem vagyok 100 százalékosan biztos önmagamban, éppen ezért szeretném mindenképp kiírni magamból ezeket a gondolataimat.
Tehát az éremnek az én esetemben -is- 2 oldala van:
1. Az egyértelmű vágyak, amiket érzek:
egyrészt az erős szexuális vágy, amit a fiúk/férfiak iránt érzek
másrészt a vágy arra, hogy fiúkat/férfiakat ismerjek meg, barátkozzam, lógjak velük együtt. Bele szeretnék már végre látni egy kicsit a fővárosi melegek életébe, szokásaiba.
2. Paradox módon az 1-es pont nem zárja ki bennem azt, hogy ne tudnám elképzelni azt, hogy feleségem legyen és gyerekeim legyenek tőle. Ez a furcsa tény pedig egyértelműen a családi hátteremből következik. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel egy nagyon szerető, kiegyensúlyozott és JÓ ÉRTELEMBEN konzervatív családban nőttem fel, a szüleink mindenben támogattak és támogatnak minket (engem és a nővéremet). Erről a jó értelemben vett konzervatívságról még mindenképp lesz egy hosszabb bejegyzésem, de nem most, mert ebben a bejegyzésemben nem ez a lényeg.
Tehát, az úgynevezett "klasszikus" családmodellről (apa, anya, gyerekek) nekem csak pozitívumok jutnak eszembe, hiszen a mi családunkban -szerencsére!- fel sem merült soha a válás leghalványabb lehetősége sem.
Nehogy azt gondolja viszont bárki is, hogy milyen egy konzervatív faszfej vagyok, ugyanis én TÁMOGATOM a melegházasságot. Egyszerűen csak nem tudom magam elképzelni benne... ja igen, ezek a mindennapi gondolataim talán egy kicsit furcsának hatnak egy magamkorabeli, 18 éves sráctól, de hát ez van... túl hamar, kiskamasz koromtól kezdve kábé túlérett voltam az osztálytársaimhoz meg az ismerőseimhez képest.
Tehát a LÉNYEG
Egyetlen rövidke mondat. Szűz vagyok. Se lánnyal, se fiúval nem voltam még sehogyan sem együtt. Ennek fényében akárki teljesen jogosan teheti fel a kérdést: "
minek agyal ennyit ez a taknyos a szexuális beállítottságán, amikor nincsen egyáltalán viszonyítási alapja??" Igaz, igaz.
Éppen erről van szó, hogy tapasztalatot kéne szerezni, ismerkedni, "kísérletezni" kéne mindkét nemmel és akkor kiderülne melyik felé is tendálok én valójában. Kifejezetten örülök, hogy Budapestre kerültem egyetemre, hiszen minden héten a 7 napból 5öt fenn töltök. Nyitva áll tehát előttem a "nagyfalu", csak ki kell nyitnom végre a páncélt, amit magam köré építettem eddig.
Nagyon várom a kommenteket, előre is köszönöm, ha leírjátok a véleményeteket! :)
