HÁDE kérem, aljas rágalom!

Ez az utolsó előtti. Dehogynem!
Sőt, valójában egyre jobban érzem magam az egyetemen, így másodévesként.  : )

Mondjuk a többi közül a "let's have some szleng"-et nem tudom hova tenni  :D  Viszont a "hogyan kell lassúzni" kifejezetten aranyos.   : )

ma a stadionoknál...

… ahogy a pirosmetró kijáratától sétáltam a villamos felé, elém került egy férfi.

És én egykettőre beleszerettem. A már enyhén kopaszodó fejbúbjába, a szürke kabátjába és az  elmerengő tekintetébe (ugyanis zenét hallgatott). Akaratlanul-akarva is felvettem a tempóját, egy irányba mentünk, mögötte, kicsit balra haladtam. Éreztem a finom illatot, ami áradt belőle és követtem. A megállóba. A villamoskocsiba, ahol olvasást tettettem, de közben csak őt figyeltem, minden kis rezdülésére felkaptam a fejem. Egy helyen szálltunk le, de néhány méter megtétele után elváltak útjaink. Nyugodtan és határozottan váltott irányt és ment, ahova mennie kellett, észre sem véve engem. Én pedig egyedül bandukoltam tovább a koli felé, szomorkásan, de azzal a keserédes gondolattal, hogy na, ezt legalább ma megírom a blogomba.

nem írok. hallgassatok.