2011. december 7., szerda

basszátok meg




Van egy srác, akihez vonzódom, viszont hiába kérdem magamtól, hogy ”Mi ez pontosan?”, egyszerűen nem tudom. Csak azt tudom, hogy szeretnék közelebb kerülni hozzá, tényleg szeretnék a jóbarátja lenni. Hogy annál több? Ez a kérdés. Tegnapelőtt lelkesen mesélte nekem, hogy milyen jól sikerült a randija. Én meg mosolyogva rákontráztam valami olyasmit, hogy „örülök, ha jól kijöttök”.

Érted, örülök. Ehh.

Szerencsére elég vizsgám van így december-januárban, szóval nem unatkozom akkor sem, amikor éppen nem ezen agyalok, haha. Mert nem is kell rajta annyit agyalni, lazítani kell. Na.

Utóirat: egyébként a legutóbbi bejegyzésemben sztárolt tumblr-öm se frissül már november vége óta, elhanyagolom, főleg az egyetem miatt.

2011. november 1., kedd

Wáh, erről jól elfeledkeztem!

Szóval, kicsit szégyellem magam,
ugyanis - és ez azért elmond egysmást a blogom hanyagolásáról - ma éppen azon gondolkodtam, hogy hm, a tumblr-öm lassan (decemberben) lesz egy éves, és hogy ez milyen jó, és hogy valami különlegeset kéne posztolni aznap, amikor rádöbbentem, hogy te jó ég! A blog! Igen, egyébként a blog nem is olyan rég lett egy éves, egészen pontosan október 27-én volt egy éve, hogy megírtam az első bejegyzésemet.  : )
Íme egy szó szerinti idézet az első bejegyzésemből, a blog céljáról:

"A lényeg az, hogy a blogom célja pusztán a saját érzéseim, gondolataim, adott esetben véleményem kiírása önmagamból, hogy ne maradjon benn akkor sem, ha éppen úgy érzem, hogy nincs senki, akivel megoszthatnám. Persze nem feltétlenül csak a velem megtörtént/történő/történni fogó eseményekről, hanem - magamat azért annyira ismerve - nagyjából MINDENRŐL fogok írni, ami éppen foglalkoztat.
Mindenesetre az biztos - saját, rapszódikus természetemből kiindulva - hogy eléggé vegyesek lesznek a bejegyzések mind terjedelmet, mind hangvételt illetően."


Hm, azt hiszem, ennek a "célnak" többé-kevésbé sikerült eleget tennem, ugyanis valóban, eléggé vegyesek a bejegyzéseim. Viszont, bár a blog csupán egy afféle jegyzettömbnek, élmény- és érzéstárolónak indult, annál azért több lett. Nem akarok csöpögni, de a blogolás maga és más melegbloggerek megismerése bizony segített a saját identitásom megtalálásában, abban, hogy biztosabb legyek önmagamban. Ezt, nevek említése nélkül, köszönöm.  : )   Persze a saját melegségem felismerése és az elfogadásához vezető úton való elindulás nem jelenti azt, hogy a blog címe ne lenne változatlanul releváns, hiszen, amikor egy éve ezt választottam, akkor nem csak az lebegett a szemem előtt, hogy magamat csak mint meleg vagy biszexuális vagy whatever személyt keresem, hanem az "általános" keresés. Önmagam megismerése. Hiszen, először is én egy egyedi ember (értsd: egyéniség, mindenféle negatív/fennhéjázó/egoista mellékíz nélkül) vagyok, és csak utána bármi más, például meleg. Azt hiszem. Igazán nem is olyan rég úgy döntöttem, hogy megpróbálok úgy tekinteni a saját melegségemre, mintha ez valóban csak egy triviális, már-már elhanyagolható különbség lenne, ami megkülönböztet minket a heteróktól. Nem könnyű, egyáltalán, de valahogy úgy érzem, hogy kell valami bizonyosság, valamilyen gondolat, amibe legalább valamennyire kapaszkodhatom. Azt is megemlíteném még, hogy ezt a számomra új hozzáállást részben azoknak a kommenteknek a hatására kezdtem el, amik az "életjel, hehe" című bejegyzésem ( http://dislocatedwhore.blogspot.com/2011/09/eletjel-hehe.html ) alá íródtak.

Nos, az utóbbi két hónapban (meg tulajdonképpen már azelőtt is valamennyire) elhanyagoltam a blogot, de szeretném itt és most leszögezni, hogy eszem ágában sincs abbahagyni.  : )  A tények ellenére nekem fontos a blog, csak már máshogy, mint kezdetben. Az viszont tény, hogy a másikon, a miniblogon (tumblr) sokkal aktívabb vagyok, a cím: http://dislocatedwhore.tumblr.com/  - nem meglepő egyáltalán, az url megegyezik.  ; )  Szóval, ha többé-kevésbé valóban naponta frissülő tartalomra vágytok "tőlem", akkor mindenképpen kezdjetek el követni.  : )

A következő bejegyzésig pedig itt van egy kis vicces nézni-



és érdekes hallgatnivaló.



: )

2011. október 28., péntek

HÁDE kérem, aljas rágalom!

Ez az utolsó előtti. Dehogynem!
Sőt, valójában egyre jobban érzem magam az egyetemen, így másodévesként.  : )


Mondjuk a többi közül a "let's have some szleng"-et nem tudom hova tenni  :D  Viszont a "hogyan kell lassúzni" kifejezetten aranyos.   : )

2011. október 26., szerda

ma a stadionoknál...

… ahogy a pirosmetró kijáratától sétáltam a villamos felé, elém került egy férfi.
És én egykettőre beleszerettem. A már enyhén kopaszodó fejbúbjába, a szürke kabátjába és az  elmerengő tekintetébe (ugyanis zenét hallgatott). Akaratlanul-akarva is felvettem a tempóját, egy irányba mentünk, mögötte, kicsit balra haladtam. Éreztem a finom illatot, ami áradt belőle és követtem. A megállóba. A villamoskocsiba, ahol olvasást tettettem, de közben csak őt figyeltem, minden kis rezdülésére felkaptam a fejem. Egy helyen szálltunk le, de néhány méter megtétele után elváltak útjaink. Nyugodtan és határozottan váltott irányt és ment, ahova mennie kellett, észre sem véve engem. Én pedig egyedül bandukoltam tovább a koli felé, szomorkásan, de azzal a keserédes gondolattal, hogy na, ezt legalább ma megírom a blogomba.

2011. szeptember 16., péntek

életjel, hehe.

Ohó. Rég írtam már bejegyzést, kétségtelenül.
Pedig ma - hangsúlyozom, ma - annyi minden az eszembe jutott. Amikről írhatnék.
Csak ilyenkor nehéz előhívni, ehh.
Mindegy.

Tehát. Túl vagyok az első héten az egyetemen. Kemény félévem lesz, de szerencsére sikerült bejutnom a koliba, aminek nagyon örülök.  : )  Szakállat növesztettem, ugye. Nem nagy ügy, viszont, mint kiderült, remek álca, ugyanis a szaktársaim több, mint fele alig ismert fel.  : D

Aminek kevésbé örülök, hogy dilemmázok megint a hímneműek miatt. Pontosabban amiatt, hogy kit, miért kellene preferálnom. Egyáltalán, szabad-e valakit preferálni egy kellemes emlék miatt?  : /  Amúgy meg vernyogok néha egyet-kettőt, hogy nekem úgyse lesz barátom a mai világban, amikor sokaknak csak a külső számít, blabla. Persze ez csak afféle felszínes nyafogás. A saját melegségemről igazán érdekes, sőt, megkockáztatom, magamhoz képest egészen mély álláspontra jutottam a nyár alatt. Habár, talán az álláspont nem is a megfelelő szó. Hiszen, ez a vélemény, amit kialakítottam, nem "áll egy helyben", sőt, a tapasztalataim még formálhatják, csiszolhatják, estébé. Nos, ennyi hype után már igazán megtehetem, hogy nem osztom meg részleteiben. Merthogy nem egy túl vidám dolog. Nem vidám. A lényege: a melegségre (a sajátomra is) úgy tekintek, mintha afféle "igazságtalanság" lenne, ami miatt kevesebb egy homoszexuális ember, mint egy heteroszexuális.
Nade ennyi elég is, így is túl sokat osztottam meg abból, amiről még senkinek sem beszéltem. Bár, talán éppen ezért, mert még senkinek sem mondtam el, éreztem most valahogy a szükségét, hogy a blogomba beleírjam.

Élni kell, tapasztalni, szervusztok.  : )

( ez már volt egyszer, de nem érdekel, mert annyira szép és igaz.  )

2011. augusztus 13., szombat

életem...

... a youtube szerint.



nem hiszem, hogy valóban ennyire unalmas lenne.   D:

2011. augusztus 6., szombat

vissza a Balatonról + ÁPDÉT

Nos, itt vagyok újra.

A legutóbbi bejegyzésemben ecsetelt kis egészségügyi problémám ( lekopogom ) már szinte teljesen elmúlt, de azért még odafigyelek az arcomra egy ideig.
Apropó, arc. Ez a nyár abban (is) hozott újat nekem, hogy növesztettem rendkívül szekszi (haha) arcszőrzetet. Szakállnak nem elég sűrű, borostának túl sok.
Leginkább egy jólszituált csövesre hasonlítok, ráadásul meglehetősen idősít is, de sebaj, elvagyok vele.  : )

A családi nyaralásról néhány órája értünk haza, vegyes volt, de azért jól éreztem magam. Magamhoz képest egészen sportosra sikeredett, ugyanis szörfözni tanultam, szörfdeszkára ülve eveztem, úsztam, ilyesmik. Az evezéshez egyébként kifejezetten kedvet kaptam most    :3   úgyhogy majd utánajárok, hogyan tudnám megoldani, hogy a környéken valahol evezhessek ( kajak! ) rendesen, csónakban. Illik hozzám valahogy, megtetszett az egésznek a hangulata, egyedül van az ember, nyugiban, ráadásul jótékonyan hatna az egyelőre még nem nagyon létező izmaimra is a testem felső részén.  : )   Egyébként megnéztük még Keszthelyen a Munkácsy-kiállítást, meg nosztalgia-múzeumban is jártunk, élmény volt, persze mindkettő másképpen, szóval kultúrában sem volt hiány a napozás és lubickolás mellett  ; )

A strandon természetesen mellettünk/körülöttünk mindig csupa aranyos és izmos magyar/osztrák/német hímneműek voltak, dehát, ehh, családi nyaralás, meg amúgy is, most a fiúzás nem volt a program része nekem.
Persze a szememet azért nyitva tartottam, ennyi vigaszom volt.   : )

A Balatont egészen megszerettem most, eddigi ódzkodásom ellenére is.
Most egyelőre ennyi, majd írok mindenképp.

: )

Szóval, egy kis UPDATE: az arcomon kiújult a cucc, de mától (augusztustizenegy,csütörtök) antibiotikumot szedek rá, meglátjuk, használ-e majd.     :  /

Viszont, hogy azért ne legyen ilyen depresszív a bejegyzés vége, csatolok néhány lebilincselő/szórakoztató művészképet, amiket a mobilommal csináltam még a nyaraláson.




ebbe a panoptikumba végül nem mentünk be   D:










Plusz, itt van még néhány, amiket a nővérem fotózott és nekem különösen tetszenek.    : )












2011. július 12., kedd

nyafog, illetve

Szóval az van, hogy sok negatív ér mostanában.
És az egész egy dologban csúcsosodik ki, a bizonyos, már viszonylag régóta (ez relatív persze, HAHA) húzódó egészségügyi-esztétikai [ez de furán néz ki így leírva, pedig így van] problémámban. Persze minden testi bajnak a lelki rendetlenség az okozója, tudom-tudom. Ja, emiatt a kis problémám miatt nem mehettem - az egyébként most, ezen a héten zajló - a tánctáborba, amit úgy vártam.
Elgondolkodtat.
Mire akar az élet ENNYIRE megtanítani ezzel?

Régóta nem voltam ennyire szétcsúszva lelkileg.
Régóta nem voltam ennyire instabil és érzékeny.
Mint egy penészvirág, ami a félhomályos szobában kókadozik, mert nem mehet ki a fényre. Nem mehet. Semmiképp. És szinte már el is fogyott a türelme.

Majd felkelek és újult erővel vágok neki. Majd.
Egyelőre arra várok, hogy végre eredménye legyen az erőfeszítéseimnek.
Mert hogy én eddig egészen türelmes és kétségtelenül jófiú voltam, az biztos. Biztos!!!

De SEBAJ, hiszen
- végre érdemben nekiültem az orosztanulásnak, és
- vannak a közelemben boldog személyek és párok, akik fel tudnak deríteni időnként azért. örülök a boldogságuknak és emlékeztetnek arra, hogy előre kell nézni. csak előre!

Hát akkor előre.
A következő bejegyzést pedig már gyógyultan fogom megírni, akármennyit is kell a gyógyulásért még szenvednem, fel kell vennem az eddig már sokszor jól működő csakazértis-morálomat.

Gyerünk.

2011. június 27., hétfő

micsoda buli!

Péntek délelőttig csak gyűltek az indokok, hogy miért NE menjek. Komolyan, az univerzum erői összefogtak a cél érdekében. Háh, de én
csakazértis-alapon
meg
amúgy is régóta terveztem és az elejétől fogva eléggé menni akartam.
Tehát nem lehetett megállítani. : )

Matin-nal egy élmény utazni, ezt innen is üzenem neki : ) bár eleinte kicsit tartottam a busztól, de egészen elviselhető volt, leginkább a gimis osztálykirándulások hangulatát hozta vissza. Kis várakozás a buszállomáson és a borsodi (nemsör) helyijárat csodái után leszálltunk a HELYEN. Az esemény helyszínén, ahol sajnos egy alternatív univerzumból alászálló Nap felé indultunk el, utólag kiderült, hogy éppen az ellenkező irányba, mint kellett volna. Sebaj, innen már csak egy macskaugrás (höhö) volt a tényleges víkendház, ahova végül - igaz, autós segítséggel, de - csak eljutottunk. Ha pedig már megérkeztünk, akkor bizony enni KELL. Én pedig - egyes személyek meglepődésére - tudok enni, ha kell. Finom volt az Igényes Csirke és minden egyéb is, amit csak ott ettem.  : )

Az éjszaka valóban gyorsan eltelt és ahogy fogyott az ital, úgy lett egyre vidámabb és közvetlenebb a társaság. Volt ott minden, a táncművészet és szerény személyem viszonyáról lefolytatott mélylélektani beszélgetéstől a viccelődésen át, egészen a nagy nehezen kierőszakolt röpke "táncbemutató"-ig, amit, így utólag bevallom, kifejezetten élveztem.  ; )  Matin-ről kiderült, hogy egy igazi trombitaművész-őstehetség, én pedig személyesen megismerkedtem új bloggerekkel (úgymint Enkimas és Monogon) valamint nem-bloggerekkel is.  : )

Amikor pedig már világosodott és a madárkák is felébredtek, mi akkor dőltünk az ágyba. Rövid 'hunyás után (ezt a kifejezést mindig is le akartam írni, szóban kifejezetten vicces, leírva kissé bizarr) felkeltünk és szembesültünk a szomorú ténnyel, hogy bizony megyünk máris haza. Gyors fotó a kis csapatról, majd az útravaló elemózsiát felkapva be is vágódtunk (ez is jobban hangzik kimondva) egy bizonyos kocsiba és remek muzsikák hallgatása közben egészen Füzesabonyig repített minket. A - nem kis - fuvart szépen megköszöntük és rövid vasútállomási közjáték után már tényleg csak egy ugrás volt a Keleti.

Matin-től szépen elbúcsúzkodtam a vilimegállóban és ahogy robogott velem (alattam? körülöttem?) a vonat Pestről hazafelé, arra gondoltam, hogy BIZONY megérte. : )

Minden ottlévőnek és a szervezőknek külön köszönet! : )
Remélem minél hamarabb lesz valamilyen hasonló esemény, én nagyon örülnék neki. És talán legközelebb még többen összejöhetnénk és még nagyobb lenne a *~*MÓKA*~*.

UPDATE: ma jöttem rá, hogy amúgy én (is) csináltam képet a szivárványszín zászlóról, úgyhogy itt a helye a bejegyzés alatt  : )

2011. június 22., szerda

2011. június 20., hétfő

ne vacakolj annyit, elmúlik az életeD

Ma a vasútállomás olyan volt, mintha egy anime-be csöppentem volna.
Tiszta párhuzamosok, térkő, boltívek.
Szikrázó napsütés, lustán úszó bárányfelhők.
Aztán a vonaton.
Csak bámultam az eget, miközben a Starálfur (*~*sziur rósz*~*) szólt a fülemben.
És arra gondoltam:

nem is tudom, mikor voltam utoljára annyira kipihent és nyugodt, mint ma.

Haha, pedig semmi okom rá, sőt.
Dehogynem. Nem kell folyton játszani a Bűnbánó Madonnát és hagyni kell már végre az állandó megfelelési vágyat a francba, igen.

2011. június 8., szerda

2011. június 4., szombat

én.

Ülök a gépem előtt.
Tanulni kéne a jövő keddi vizsgára, de nem visz rá a lélek pillanatnyilag.
Csend van és egyedül vagyok. Ezért (is) szeretek hazajönni, emiatt. Pesten sosincs ilyen csend. Én márpedig ezt a csendet jobban szeretem, mint a nyüzsgést, bár néha az is jöhet, de mégis. Én szeretem a melankóliát. Szeretek egyedül lenni, nyugalomban. Csak üldögélni és olvasni vagy gondolkodni vagy csak simán létezni. Igen.
Erről akarok írni, tulajdonképpen. Vagyis akartam.
Hogy miket is szeretek én.

Hogy nekem - akármennyire is gyakran hasonlítgatom össze a magam és mások életét, legtöbbször a sajátom rovására, tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy "mennyire jó lehet neki, mert már akkor is ezt meg azt csinálta/írta/hallgatta/tette és most is ezeket csinálja ezekkel meg azokkal az emberekkel, akik szintén, vagy még jobban ilyenek vagy olyanok" - mégiscsak szeretnem kell magamat.
Persze változok én is.
Persze.
Mégis.
És ha már -amúgy- június van, leírom, nem tudom, hogy fog alakulni ez a nyár. Fogalmam sincs. Vannak terveim, természetesen, többségben megvalósíthatók (és  határozottan megvalósítandók!).
Mindegy, meglátjuk.

Látod, látod ez a bejegyzés se úgy sikerült, ahogy eltervezted. Mindegy, ez vagyok én.

2011. május 28., szombat

a darabjaimat szedegetem össze - időnként

Szét vagyok kicsit csúszva mostanság, persze igyekszem leplezni, küzdök vele, összetartom magam, amennyire tudom. Nem tehetem meg, hogy ténylegesen szétessek, nincs nekem arra időm. Hallgatom az új Gaga albumot és ... ez most csöpögős lesz, de nem érdekel, igenis segít felszívni magam, csakazértis-alapon.

Tulajdonképpen, ma arról akartam volna írni, hogy milyen is a kapcsolatom a bloggal.
Mármint, mostanában és eddig is gyakran eszembe jutott/jut, hogy én nagyon-nagyon sokat tudnék blogolni - egy más módon. Egyfajta twitter-szerű rendszerre gondolok, persze karakter-megkötés nélkül. Hiszen az embernek -legalábbis nekem- annyi gondolat, ötlet, asszociáció, párhuzam és ki tudja még mi minden suhan át a fején egyetlen nap alatt... így rengeteg, rövidebb-hosszabb kis bejegyzés születhetne. Ahogy viszont eddig csináltam, hogy a "hosszabb" idő alatt felgyülemlett történéseket és az azokhoz fűződő gondolataimat próbálom beleszuszakolni egy bejegyzésbe (ez a bejegyzés is ilyen) nos, nem feltétlenül a legjobb. Lehet, hogy pontosan emiatt a tömbösítés/tömörítés miatt, de, ironikus módon, én nem igazán tudom könnyen kifejezni magam a blogon keresztül és még csak nem is segíti minden esetben a kis problémáim megoldását, az érzéseim kiértékelését - bár, néha azért megkönnyíti. Hiszen, ha bejegyzést írok, akkor rákényszerítem magam arra, hogy rendszerezzem azt, ami történt velem, amit magam mögött hagytam. A másik oldala a dolognak pedig az előretekintés, ugye. Mostanában amúgy is, magamtól szokatlanul, egészen felelősségteljesen gondolkodom előrefelé - a terveim tényleges megvalósítása egy másik dolog, de igyekszem azért. Persze az sem árt, hogy vannak személyek, akik időnként noszogatnak, hogy bizony most a tanulás és a vizsgák a legfontosabbak, nem pedig a ... bármi más (faszbúkon, kékiwiwen, tumblin estébén való lógás egész nap). Ezért - bár ők úgyis tudják, de azért leírom - hálás vagyok, még ha néha morgok is és nem úgy tűnik.  : )

Egyébiránt a hímneműekkel való kapcsolataimban nem nagyon sikerül csökkenteni a felesleges (?!) és vissza-visszatérő aggódást. Bizonytalanság, az van. Nem igazán tudom függetleníteni az érzéseimet, sajnos (?). Dolgozom az ügyön, maradjunk ennyiben.

Ennyit mára, majd írok mindenképp.   : )

2011. május 15., vasárnap

kicsit szomorkás a hangulatom máma

Évek óta, ugyanaz.
Nagy lelkesedéssel várom, szurkolok, izgulok. Győzködöm magam, hogy igen, ez egy értékes, szép verseny. Aztán meg koppanok.

Mert csak a felszínen szép és jó. Mert az lehet, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, meg hogy egy látványos és szórakoztató műsor. Az viszont biztos, hogy a tulajdonképpeni szavazás (szakmai zsűri haha) és a győztes országról ténylegesen döntő emberek sűrű homályba burkolóznak. Persze, ez világos, nem tudhat az ember mindenről. Ami viszont látszik, és amit az emberek is rögtön levágnak, nos, az meglehetősen hirtelen vált ki indulatokat még belőlem is, pedig alapvetően nyugodtnak vallom magam. Ez az indulat persze rövid ideig tart. Utána jön a csendes mélabú. Utána meg, hogy ugyan már, hiszen ez csak egy dalverseny, nem élet-halál kérdése. Hatalmas idézőjelekbe tett "tipikus" magyar vagyok, lehetőleg minden dolgot a fontosságától függetlenül tragikusan fogok fel. Hiszen tényleg nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Mégis. A nyílt igazságtalanság mindenkinek fáj.

Katinak bravó, nem rajta múlt. A szám rendben volt szerintem szakmailag. (Jajj, már megint elfelejtettem, hogy itt nem a hang számít, nem a szakma, neeem. Hagyjuk már. Amikor a mezőnyből -a Katin kívül- hangilag magasan kiemelkedő osztrák és svájci csajokat sem ismerték el megfelelően a szavazók.) A magyar koreográfussal, meg a színpadmesterrel (nem tudom, hogy ez jó szó-e, szóval azzal, aki a látvány, a színpadkép és a kameramozgás megtervezéséért felel) viszont elbeszélgetnék. Az is igaz, hogy nagy volt a hype, az elvárások és a remények egészen az első helyig fokozódtak. Mégis.

Áhh.

Hosszabban akartam írni erről, részletesen ecsetelve Magyarország eddigi szerepléseit és a kontrasztot, ami a szám nagyon pozitív külföldi reakciói és a tényleges pontok között kialakult, de fáradt vagyok. Belefáradtam az agyalásba.
Legyen elég annyi, hogy én minden csúnyasága ellenére is nagyon szerettem eddig az Eurovíziót és szeretném szeretni a jövőben is. Csakhogy ehhez változtatásokra lenne szükség. Nekem is csak részben vagy teljesen kivitelezhetetlen ötleteim vannak, mégis hiszek benne, hogy valahogyan lehetne tisztább ez a verseny. Jó lenne, ha jövőre csakazértis küldenénk valami poénos vagy gyenge popszámot (SP-t ajánlom) de sajnos csak a nevezés erre a versenyre komoly költségekkel jár. Plusz még a promó, meg a kiutazás, satöbbi. Magyarországnak sajnos nincs arra pénze, hogy viccesen fogja fel az Eurovíziót. Pedig jó dolog ez a dalfesztivál valahol mégis.

És, hogy legyen valami keserűen vicces is a végére:
http://thisisnthappiness.com/post/5497735961/eurovision
ez a véleményem pontosan nekem is a győztes dalról.

egy kis UPDATE: nagyon-nagyon-nagyon örülök annak, hogy Kati mennyire mosolyogva, profi módon, nyugodtan nyilatkozik és teljesen reálisan látja a helyzetet.   : )  : )  : )
és nagyon aranyosan dicséri mindig
a rajongóit!!!! :) :)
és
a mögötte álló csapatot, aki annyira szerintem nem érdemli meg, főleg ugye a fentebb említett koreográfus.
de sebaj,
a cím ellenére egészen vidám lettem így estére! :)

2011. május 6., péntek

vigyetek el engem is lassúzni srácok, légyszíves

Ez a bejegyzés olyan lesz, tudjátok, mint az a magyar népmese: hoztam egy kis információt meg nem is.

Egyre kevesebb az időm.
Lassan kezdődik a vizsgaidőszak. Tanulgatok, meg nem is. Pedig most tényleg gyorsan és amennyire lehet, zökkenőmentesen szeretném végigvinni a vizsgákat. Felszívom magam addigra, aztán meglátjuk.
Lehet, hogy lesz egy kis melóm, juhú. Nem nagy cucc, de azért jól jön a pénz, főleg, hogy ugye megyek júliusban edzőtáborba, ami nagyon-nagyon kúl lesz és eléggé várom már, meg minden.

Egyik ismerősöm mondta, hogy a "runway-méret"(ilyenszónincsugye?) 186 cm-nél kezdődik, szóval akkor valószínűleg nem lesz belőlem kifutómodell  o.O az alkatom egy másik kérdés, bár szerintem nem igazán szerencsés, mivel, már amennyire én látom a tendenciákat, a végletek vannak hangsúlyozva, tehát vagy még fogynom kéne vagy nagyon durván megizmosodnom : / A fotóhoz meg szerintem kéne legalább egy nose job, mivel meglehetősen asszimetrikus (nem csak) az arcom. Vicces amúgy, hogy mostanában az eddig általam elsősorban a poén szintjén kezelt modellszakma hogy elkezdett érdekelni. Persze erről főleg Andrej, az én földreszállt angyalkám tehet  : ) oda vagyok érte meg vissza pillanatnyilag. És mielőtt bárki rosszra gondolna, a viszonyunk tisztán plátói, a szekszuális vágyat teljesen nélkülözi (főleg, mivel a képeinek kb a felén nőnek néz ki, bár az én környezetemben élőket csak nagyon ritkán téveszti meg, mivel jó szemük van ehhez).

Túl vagyok egy könnyebb mandulagyulladáson. Komolyan, már nem is csodálkoztam, amikor kb egy héttel ezelőtt mondta a háziorvosom. Tápos vagyok, hiába, ezen változtatni kell.

Úgy döntöttem, hogy most ennyi. Majd jelentkezem  : )

UPDATE:
A közzététel után jutott most eszembe, hogy azért a "sok" dolgom ellenére is izgatottan várom az Eurovíziót idén is, mint minden évben. Amúgy, az orosz szám nem egy nagy durranás, de a srác aranyos. A többiekről meg a számaikról nem nyilatkozom és előzetes esélylatolgatásba sem megyek bele.
HAJRÁ KATI!  : )

2011. április 20., szerda

Találkozás a különbejáratú kétségkeltőmmel és egy megkönnyebülés

Hümmhümm.
Ma, a múltheti meghiúsult próbálkozások és az ezekből következő -egyébként felesleges- aggódás után végre-valahára felvonatoztam a Nagyfaluba, csak azért, hogy találkozzak NagyM-mel. Nem mondom, hogy kaptam válaszokat, inkább csak a kérdéseket és a kétségeket szaporította bennem a találkozónk. Szerencsére egy, engem már lassan két hete égető kérdés úgy-ahogy, de azért megválaszolásra került. Különleges egy figura ő. Csak óvatosan megjósolni tudom, hogy vele nem lesznek gyakran könnyed beszélgetéseim, sokkal inkább úgy érzem vele magam, mintha valamiféle jófej pszichológus lenne, akit az univerzum küldött a nyakamra, hogy elgondolkodjak egysmáson. Sebaj, találkozunk még, bár az időpont egyelőre a jövő sűrű ködébe burkolózik, ővele együtt. De ő már csak ilyen kiszámíthatatlan.

Hazafelé pedig a pirosmetróban futottam össze az egyik tánctanárommal meg egy nagyon aranyos táncos csaj ismerősömmel, jól elvoltam velük a vonaton is hazafelé. Jó kontrasztot adott így az estém végére, hogy a NagyM-es komoly beszélgetés után végre találkoztam a táncosokkal és persze ökörködtünk is rendesen, tőlünk zengett a metró- majd a vonat kocsi. :D Ráadásul rájöttem, hogy sikerült végre elengednem az irreális táncos álmaimat, mostantól valóban reálisan tudok magamra, mint táncosra tekinteni.
Megkönnyebbülés a javából :)

Jó ambivalens kis nap volt, tanultam magamról megint.


Végül pedig kaptok egy zseniális Autoérotique videót.
Nekem nagyon tetszik, attól függetlenül is, hogy az ilyen zenéért alapjáraton nem vagyok oda egyáltalán :)

2011. április 11., hétfő

most éppen (és ki tudja még meddig)...

...egy kisebb (?!) magánéleti és kozmikus válságot élek át komikus felhangokkal.
BRÜHÜHÜHÜ.
HAHAHA.

(Most nagyon kéne a gondolkodó sarkom a gumiabronccsal.)

2011. április 8., péntek

Ártatlanság

Hümm, bizony régen írtam már ide.
Pedig - vagy épp ezért - egészen jól alakulnak a dolgaim. A suli is, meg úgy minden. Itt a tavasz... mindenki fejezze be, aki ismeri ;) pezsegnek a hormonok. Haha.
Zajlik a kis életem nekem is. Nemrég megvolt például az első két (egészen pontosan másfél) coming-outom és szerencsére a két, hozzám közel álló nőnemű nagyon pozitívan fogadta. A lelkemen ülő, groteszk módon vigyorgó kősziklából pedig legördült valamennyi. Talán annyira nem is volt nehéz. :)

A címadás csak egy kiragadott példa az engem mostanság foglalkoztató dolgok közül. Mi is az? Ha van, elveszíthető-e? Hogyan? Nem feltétlenül valamilyen szexuális töltetű dologra gondolok, sőt. Sic transit gloria mundi? És ha "elveszik"? El tud veszni egyáltalán? És amúgy, tényleg annyira fontos ez? Igen. Igen? Tapasztalatokkal gazdagodom, tanulok folyamatosan, mint mindenki.
Az elképzelések is viccesek. Az élet, hja, nos fogalmazzunk úgy, hogy nem nagyon veszi őket figyelembe (nagyon bölcsen) nem is kell mindent elgondolni előre... élni kell, improvizálni. Fejlődök.

Emlékszem a borra, a bordűrre, a csendes nyugalomra, ahogy feküdtünk és a napfényre.
It's no surprise that I got lost, in your blue eyes. ;) Nem bánok semmit.

Alakulok, nem kell félteni.
Lady Gaga - Boys Boys Boys by Showzah

2011. március 23., szerda

oh, better. sooo hipster.

...jobban, köszönöm.
"Csak" egy engem megérteni és segíteni akaró Matin-re és 10edik emeleti miliőre volt szükségem.
Jobban leszek, tudom.
:)

2011. március 22., kedd

csak az üröm. vagy talán mégsem

Keserűség.
Igen, és ugye pretended shyness. Gusztustalan vagyok. Ez nem jön le, ne sikáld. Majd. Meg kell tisztulni.
Mindegyik a fasza után megy. Te is. Én is.
nem.
nem.
NEM, az nem lehet.
Rossz, bűnös gondolatok, távozzatok tőlem! Méghogy gyerekek, nők, feleségek.
Ahogy azt a kis vidéki, idealista kölyök képzeli.
Ez már el van döntve. Mi? Semmi, hagyjál békén.
Pedig én szeretnék olyan lenni. Nem olyan, hanem olyan. Mégiscsak van igazsága Kontikinek. Pedig. Ha.
Vezeklés.
Feltétel nélküli szeretet.
Szép szavak, ugye?

Annyira szép az én lelkem.
Aljosa, segíts!
Keserűség.

2011. március 7., hétfő

Nyilatkozat az egyenjogúságról

Íme az eredeti.
Nem fogok senkit kérni. Én csak remélem, hogy minél többen csatlakoztok az aláírókhoz. :)

2011. március 6., vasárnap

short.

torokgyulladás, ami rosszkor jött.
holnap derül ki, komoly-e egyáltalán, hogy kell-e antibiotikum.
nem szeretek csúszni és lemaradni az órákról. : /

kedden megyünk új szemüveget csináltatni.
igyekszem majd okosan választani és jobban vigyázni erre az újra.

majd írok hosszasan és igényesen, most ennyi telt tőlem.

2011. február 28., hétfő

Meleg hétvége

Érdekesen alakult a múlt hétvégém. :)
Matin-nak sikerült rábeszélnie, hogy maradjak fent szombaton Pesten és menjünk sportnapra, utána meg este Alter-be. Nagyon jól éreztem magam, innen is köszönöm neki, hogy elrángatott. :)
Péntek este egyébként a Nemzeti Táncszínházban néztem meg a Testek filozófiája című -a koreográfus, Juronics Tamás szavaival élve- koreográfiai kísérletet 2 részben a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Nagyon jó volt, elgondolkodtató. Utána vissza koliba, egyedül voltam egész hétvégén, ez amúgy ritka dolog, de most mindkét szobatársam hazament.
Másnap pedig, miután délben felkeltem, megbeszéltük Matin-nal, hogy nosza, irány az Atlasz Sportnap. Nagyon szimpatikus kis rendezvény volt, bár én, személy szerint nem sokat mozogtam. :D Csak egyszer próbáltam ki a falmászást, míg Matin többször is nekirugaszkodott a falnak én meg küldtem neki lentről a pozitív energiákat. ;) Ja, és a végén volt egy kis tánc. Táncbemutató is volt, egy aranyos afrikai bácsi lilában ropta, utána pedig latin-amerikai és standard táncokat láthattunk. Sosem láttam még élőben egynemű táncospárt, úgyhogy ez is egy élmény volt. :) Ügyesek voltak. A tanáruk is eljött, egy nagyon jófej nő, akit én már hallomásból ismertem, de most már ugye személyesen is, mivel ő tartotta a tánctanítást és utána odamentem hozzá beszélgetni egy kicsit. :)
Utána vissza koliba, vettünk 2 üveg "minőségi" bort az alapozáshoz. :D Elmentem lezuhanyozni, hajat mostam, megborotválkoztam, miegymás. Lejött a már teljesen összekészülődött Matin is, webkamerán szórakoztattuk egy kicsit Daedalus-t és a korábban már említett rendkívül drága alkoholos italkát a nemkülönben igényes üdítőitallal megfelelően keverve mind meg is ittuk. Lehetséges, hogy egy kissé lassan és hosszasan készülődtem, hiszen úgy tűnt, hogy már az utolsó metrót is lekéstük miattam, de végül szerencsére időben eljutottunk a hírhedt Alterego Club-ba.
Beadtuk a kabátunkat, kis nézelődés, terepszemle és kezdődött is a transzvarieté. Őszintén szólva az előzetes dicsérgetések miatt kialakult nagy elvárásaimmal érkeztem oda, és... tetszett. Nagyon. A sminkjük, a ruha, a vicces konferálás. Látszott, hogy összeszokott kis csapatról van már itt szó. :)
Utána pedig beindult a hajnalig tartó buli. A zene rendben volt, sőt, jobb is volt annál, mint amire számítottam. Külön pluszpont a transzvarieté "hölgyeinek", hogy a műsor után kijöttek és lehetett velük beszélgetni. Én végül hármukkal beszéltem néhány szót, megdicsértem a műsort. Nagyon kedvesen megköszönték mindhárman, bár a legtöbb szót Lady Dömper-rel sikerült váltanom, megkérdezte a nevem és persze poénkodott is velem jó szokása szerint. ;)
Nagyon jó volt táncolni, levezetni egy kicsit az egész heti tanulás miatti feszültséget. Külön jó volt Matin-t ilyen felszabadultnak látni. :) Persze nekem új volt ez a nyílt szemezés meg ez a vadászat-dolog, ami ott ment, de hát ez csak az én kis tapasztalatlan hozzászólásom :) Végül annyit mondanék, hogy nem maradtam egyedül hajnalra és nem is a koliba vezetett az utam ;) egy nagyon édes kis hapsi, R. "talált meg" és jól éreztem magam vele. Pont.
Vasárnap pedig még hazamentem ebédelni, este meg vissza vonattal koliba, ahol aztán jól elmeséltük egymásnak Matin-nel az este eseményeit. :)
Ennyi úgy érzem bőven elég erről a jól sikerült hétvégéről. :)

2011. február 14., hétfő

gaga helyett. meg más is

Posztoltam már a tumblr-ömre egy hasonló bejegyzést.
Gondoltam, nem árthat, ha ide is posztolom kicsit azért kiegészítve.
Tehát tudom, hogy most a Born This Way a legfelkapottabb szám, de én mégis egy gyönyörű magyar számot szeretnék veletek megosztani a lenyűgöző Vágó Zsuzsi előadásában. :)

Egyébként nem rossz az új Gaga szám, de én nem vagyok lenyűgözve.
Valahogy többet vártam zeneileg. A mondanivalót viszont nagyon értékelem. :)

Amúgy ma kezdődött el hivatalosan is a második félévem. Őszintén szólva, én már vártam. Ez a több hét szünet a vizsga- meg a szorgalmi időszak között nekem már sok volt. Csak otthon ültem és sokszor untam magam. Tudom, így visszagondolva rajtam múlt volna, hogy kezdjek magammal valamit, de mostmár mindegy. Mindenesetre igyekszem, hogy ez a lelkesedésem a tanuláshoz minél tovább megmaradjon. :)
A kurzusaim majdnem mind érdekesnek ígérkeznek és szerencsére idén a felvételük sem járt annyi kalamajkával és idegeskedéssel, mint tavaly.

Mostanság ugye skins 5. évadot nézek (amiért abszolút odavagyok!!!) és (újra) felfedeztem az olvasás örömét. :) Régebben rengeteget olvastam és szégyellem is magam kicsit, hogy így elhanyagoltam a könyveket. De most -amikor egyébként is rengeteget kell majd a különböző kurzusaimra is olvasnom -.-' - például régen olvasott könyveket idézek fel újra, illetve egy jó barátnőmtől (nem kell rosszra gondolni! :D) kaptam kölcsön egy vérfarkasos könyvet, ami szintén nagyon jó. Nem nyálas és csodás hangulatok vannak benne leírva.
És ugye zenét hallgatok. Az mindig kell. Mostanra már -szerencsére- elmozdultam a nagyon melankolikus-érfelvágós számoktól és folyton számomra új, jobbnál jobb zenekarokat ismerek meg. Ebben nagy hatással van rám a skins, amiben kivételesen remek a zene, de nem csak az, annak is örülök, ha én bukkanok rá magamtól valamilyen gyöngyszemre. :) például pont nemrégiben volt egy kis kilengésem a '90-es évekbe, mivel Army of lovers hallgattam folyton. Valahogy az esett jól. Ha valakinek így névről nem ugrana be, itt a legismertebb számuk: http://www.youtube.com/watch?v=20i7ol7cd9g Nagyon polgárpukkasztóak és sikeresek voltak :D

"Pasi téren" meg nincs semmi különös. Őszintén szólva, a közelmúltban nem is nagyon volt kedvem ismerkedni. Borzasztóan üresnek éreztem magam. Most már jobban vagyok, úgyhogy kezd előjönni belőlem a -dejó lenne, ha volna egy barátom, akinek néha a vállára hajthatnám a fejem és beszélhetnék a hülyeségeimről- típusú érzés. Ez persze csak egy kivonat, egyszerűsítés, hiszen egy pasi (hú de nem szeretem ezt leírni) nyilván "másra is jó". :)

Végül pedig megemlítem azért, hogy ma Valentin-nap van, amit egyébként csupán egy, nyugatról átvett hülyeségnek, nagy üzletnek tartok.
Nekem nem hiányozna, ha nem lenne.
Szeressük egymást, gyerekek minden nap, ha lehet. :)

2011. február 3., csütörtök

pozitívabban, bár tisztulnak és kuszálódnak

... a dolgok körülöttem.
Az utóbbi időben még magamhoz képest is nagyon rapszodikus és érzékeny voltam.
Lehet, hogy ez valahol a betegségemnek is betudható... -asszem influenzás voltam, de mindegy, hosszú sztori. Meggyógyultam, ez a lényeg. Akármennyire furán is hangzik, de úgy érzem, hogy kellett nekem most ez a kis láz meg fejfájás. Igen, így legalább ágyba voltam kényszerítve. És -mint az utóbb ki is derült- szükségem is volt a pihenésre. Rengeteget gondolkodtam magamon, néha már egy kicsit túl sokat is. Sok új zenét hallgattam, főleg nagyon mély, szomorú, már-már pszichedelikus dalokat, elmerültem az acid jazz-ben egy kicsit. Erre volt most szükségem. Rájöttem, hogy hajlamos vagyok túlságosan függeni más emberektől, illetve dolgoktól. És arra is, hogy a kelleténél gyakrabban hagyatkozom csak a szerencsére.
De semmi baj, tisztáztam magamat önmagam előtt.

Tehát, a második félévnek új erővel, lendülettel és főleg lelkesedéssel indulok neki.
Igenis, többet és lelkiismeretesebben fogok tanulni. És igenis, elkezdek már végre mozogni, edzeni valamit rendszeresen, ahelyett, hogy a táncot siratnám állandóan.
Úgyhogy az elhatározás megvan. :)
Olyan botor és csintalan gondolatok is meg-megjelentek a fejemben mostanság, hogy a második félévben már ismerkednem kellene egy kicsit. Haverokat barátokat keríteni... vagy miket is beszélek. egy barátot? Egy srácot? Egy pasit(hú de fura ez így)?
Na, megszólalt a nyafogó szingli belőlem. :)

Ma végre befejeztem a tanárok hajkurászását és be van íratva az összes jegyem az indexembe. Huh. Már csak le kell adni. Rájöttem, hogy nagyon szeretek másoknak segíteni! :) Vagyis, talán pontosabb az, hogy nagyon szeretem, ha hálásak nekem az emberek. Ez furcsa így leírva, de ettől függetlenül olyan jó az az érzés, amit azután érzek, hogy az illető elmond egy "köszi"-t és még mosolyog is hozzá. Ma is így volt, amikor elkísértem az egyik csaj szaktársamat, hogy hol van a jegybeíratás :)

És szeretem azt is, amikor csak bámulok ki az ablakon a fűtött, jó meleg vonatból, a fülemben Death Cab For Cutie szól és káprázik a szemem, mert nem tudja megkülönböztetni, hogy hol van vége a vakító fehér dombnak és hol kezdődik a ragyogóan fehér ég. :) A ma valahogy olyan könnyű. ^.^

Holnap pedig végre-valahára fodrászhoz is eljutok. Megmondom majd G.-nek, hogy vágjon valami jó extravagánsat nekem. Legyen valami tőlem szokatlan, de mégis jó és nem közönséges. Szerintem nincsenek nagy igényeim, ha a hajamról van szó... dehogynincsenek! ;) Meg akarok újulni - külsőleg is! :)

2011. január 26., szerda

'icca szin' ?!

majd írok hosszabb bejegyzéseket, de ma csak egy vicces képet kaptok :)



(amúgy nem vagyok Pet Shop Boys rajongó, csak ez jó bejegyzéscímnek tűnt)

2011. január 21., péntek

rövid.

Ez most csupán egy nyúlfarknyi bejegyzés lesz, afféle helyzetjelentés.
Sajnos a vizsgáim nem egészen úgy alakultak/nak, mint ahogy reméltem, emiatt az érzelmi hullámvasutat naponta megjárom: a felszabadultságtól a közönyön át sajnos mégis leginkább a teljes reménytelenség és a letargia jellemző rám az utóbbi napokban. Igyekszem azért felszívni magam, és a "csakazértis"-morál szellemében kibírni még ezt az egy hetet. Egy tantárgyból már mindenképpen csúszok, de ezt inkább nem részletezném.
Csalódtam magamban.
A sebek (amiket főleg én vágtam a büszkeségemen) meg hegednek majd - idővel.

2011. január 17., hétfő

most egy kicsit komoly(abb)an

Tehát,
hogy mégiscsak valami vidámmal kezdjem ezt a bejegyzést, kb egy hete töltöttem le (több, a blogtalin megjelent illusztris személy erős ajánlására ;) ) a híres-neves Queer as folk mind az 5 évadát. Persze angolul, ugyebár... cöh :D És -mint az megjósolható volt- függő is lettem. Kábé ugyanaz az érzés, mint a Skins-zel, de mégis más. Persze, hogy tanulás helyett mellett nézegetem a részeket, de igyekszem fékezni magam... megy is úgy-ahogy.

Először is, előre is elnézést kérek, mivel a következő sorokban rengeteg bizonytalanság lesz és viszonylag sok témát fogok érinteni, de úgy érzem, muszáj végre kiírnom magamból ezen kétségeimet (is). Nem válaszokat várok, egyszerűen csak megcsapott a reménytelenség hideg szele...

Ugyanis pont ez a sorozat késztetett egy kicsit komolyabb gondolkodásra.
Mármint, persze, hogy gondolkodtam ilyesmiken azelőtt is, de csak egy-egy percre...nem jutottam dűlőre és egyszerűen csak elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem voltam akkor még annyira biztos a saját identitásomban. Nem mintha most már több tapasztalatom lenne, de a bizonyosság, az már megvan valamennyire. Megváltoztam. Viszont ami nem változott, az az, hogy most sem tudok semmilyen bombabiztos, jó megoldást... de legalább megvan bennem a szándék, a mozgató erő, hogy IGENIS, kell lennie megoldásnak.
A "hosszabb gondolkodásaim" mindig egy pontról indulnak.
Hogyan tudnánk megvédeni magunkat.
Sajnos nem vagyok elég jól tájékozott, ezen is igyekszem segíteni, de ez nem elég.
Nem tudom, hogy kinek áll vagy nem áll érdekében, hogy egyes kérdések tisztázódjanak. Hogy legyenek kutatások és hogy ezeknek a valós, megbízható eredményeit publikálják:
- hogy magának a melegségnek milyen evolúciós, illetve genetikai okai vannak, és milyen komolyságú demográfiai következményei lehetnek (ugyanis sajnos jellemző, hogy az emberek olyan érvekkel dobálóznak, miszerint a melegek ugye nem tudnak utódot nemzeni, tehát akkor mégis mi értelme van magának a homoszexualitásnak?)
- hogy a melegség vajon "mindig is" hozzátartozott az élőlényekhez (tehát nemcsak az emberekre gondolok)
- hogy léteznek-e olyan állítások és érvek amelyekkel akármilyen homofób támadásra röviden, frappánsan, de mégis informatívan és a saját igazunk 100%-os bizonyosságában lehetne válaszolni
- hogy a sokat emlegetett "melegbüszkeség"-et hogyan lehetne pozitívan prezentálni a világ felé? létezik-e egyáltalán?
- hogy tényleg ennyire kívülállónak kell lennie a meleg közösségeknek mindenhol a világon? hogyan lehetne elfogadtatni magunkat? persze mindenkivel nem lehet, ezt én is tudom. de miért ne lehetnénk teljes értékű részei a társadalomnak, akár mint önálló, párját kereső individuum-ok, akár mint szülők (melegházasság)?
...
Tehát ilyen kétségek kavarognak bennem olykor.
Persze így is vannak még, de úgy érzem, hogy egyelőre ezek foglalkoztatnak a leginkább.
Ismétlem, amennyire időm engedi (mostanság nem nagyon, na de majd a vizsgaidőszak után!) igyekszem utánaolvasgatni, utánakeresni ezen kérdéseknek.
Ettől függetlenül szívesen fogadok akármilyen hasznos, megbízható (mondjuk ez is relatív, de inkább hagyjuk...) forrást (könyvek, weboldalak, blogok linkjei stb.) kommentben.
Szeretnék tájékozottabb, felkészültebb lenni. :)

2011. január 14., péntek

2011. január 9., vasárnap

első blogtalim

Hú. Nos tehát.
Elöljáróban csak annyit, hogy én ezen a pénteken-szombaton annyira jól éreztem magam és annyi felismeréssel és tapasztalattal gazdagodtam, hogy egyelőre még megy a feldolgozás...ez a bejegyzés is annak a része. :)

Ez volt ugyanis az első alkalom, amikor nemcsak hogy a bloggerekkel találkoztam, hanem úgy nagy általánosságban egy konkrét meleg közösségben találtam magam. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy biztos voltak és vannak az ismeretségi körömben melegek (BTK :D), csak én nem nagyon találtam még meg őket :S.
Az egész este-éjszaka alatt a legnagyobb sokk az volt, amikor - Custos közbenjárásának köszönhetően :) - kiderült, hogy mi Matin-nal nemcsak, hogy ugyanazon a szakon vagyunk, de még ugyanabban a koliban is lakunk! Két emelettel lakik felettem! :D That's insane, man... amúgy ez már nem az első rácsodálkozásom arra, hogy milyen sokan vagyunk a szakon meg a koliban is, hogy ennyire nem ismertük egymást...de hát ahogy mondani szoktam, kicsi Pest és eszerint kicsi a meleg világ is... ;)

Nem voltak elvárásaim a blogtalival kapcsolatban, egyszerűen csak úgy álltam hozzá, hogy örülök, hogy mehetek és hogy igyekszem majd barátságos és nyitott(abb) lenni... ez azt hiszem nagyjából sikerült is :)
Magára a talira Kontikivel, Krisztofóróval, m.-mel és Rollyval érkeztem. Egészen -kb 10 percig- azt hittük, mi érkeztünk először, amíg rá nem jöttünk, hogy a blogtali a másik oldalon lesz :D Kis alapozás és kézfogások után egyre több lett az új név és arc, akiket híresen rossz névmemóriám miatt csak egy bizonyos idő után tudtam immár a blogokhoz gondolatban párosítani, emelett a hangulat is oldódott. :)

Érdekes egyébként ez a kis visszássága magának a blogtalinak, hiszen a blogolás, legalábbis szerintem az anonimitásról (is) szól, és pont ez az, ami ilyenkor ugye eltűnik. Másrészről viszont azért -én legalábbis- igénylem, hogy az embereket a begépelt mondatok mögött megismerjem jobban, hiszen ahogy ez az este folyamán be is bizonyosodott nekem, csak az alapján, amit egy blogger leír, csak egy felszínes, távolról sem teljes képet lehet csak alkotni. Így könnyen érhetnek élőben meglepetések, nemcsak a külső megjelenés, hanem egyáltalán a viselkedés és a hanglejtés szempontjából is.
Ilyen "Jééééé, te ilyen vagy élőben??"-féle rácsodálkozásaim voltak is bőven.
Nagyon örültem, hogy Deadalus sokkal bőbeszédűbb és lazább, mint amilyennek a blogja alapján gondoltam volna, habár nem kevésbé hipochonder. ;) Bár SPF-et és Custos-t teljesen másnak képzeltem, de ettől függetlenül mindketten jó arcok, Custos pedig meglepően magas. :O A másik magas fiú, Iguazu volt szintén egy nagyon pozitív csalódás számomra, ugyanis nagyon közvetlen és kedves srácnak ismertem meg a beszélgetésünk folyamán, akit én néztem (elmondása szerint) először melegnek ;) Bár a cipőcsere végül nem valósult meg, örülök, hogy megismertelek és hogy végül mégiscsak vodkáztunk egyet, kedves m. ;) Krisztofóró, benned egy nagyon pörgős és nagyon különleges egyéniségre találtam és örülök, hogy tudtam nektek Kontikivel szállást adni a koliban. Apropó, Kontiki. Mindent köszönök. Tényleg. :) Rolly, remélem azért jól érezted magad amíg ott voltál és hogy a következő blogtalin már egy kicsit könnyebben megnyílsz majd. :) Bár én megpróbáltam minél több emberrel beszélgetni, nagyon sajnálom, hogy még így is viszonylag sokan maradtak, akikkel csak néhány szót sikerült váltanom, vagy még annyit sem. Majd egy másik alkalommal bepótoljuk! :)

Nagyon örülök, hogy -akármilyen nyálasan is hangzik- nem ért csalódás, csak csupa pozitív élmény. :) Tehát nem volt olyan blogger, aki csak úgy, ránézésre vagy rövid szóváltás után ellenszenves lett volna nekem (ez az "első benyomás alapján, csípőből utállak"-dolog amúgy sem jellemző rám szerencsére!)

Az egyetlen negatív dolog a blogtalival kapcsolatban, hogy miért telt el ilyen gyorsan és miért nincs gyakrabban. :) Mégegyszer, én nagyon jól éreztem magam és egészen fel is tudtam oldódni ebben a közvetlen, vidám társaságban. :) Külön kiemelném még a nagyon aranyos és közvetlen pultos csajszit! :)
Kétségtelen, hogy mostantól gyakran fog hiányozni a meleg társaság, amikor a heteró barátaimmal és ismerőseimmel leszek...

2011. január 6., csütörtök

moody as always've been

Borzasztóan ellustultam az utóbbi időben.
És most már tényleg muszáj lesz felszívnom magam a tanulás terén, mert ez így nem mehet tovább. Nem okozhatok csalódást. Most nem. Amikor így is annyi minden van, amit soha nem fogok tudni eléggé meghálálni.


Egyébként is olyan üresnek érzem magam mostanság.
Kicsit olyan, mintha idő előtt kiégtem volna.
Felesleges és értelmetlen elvárásokat támasztok magammal szemben, mintha ezt vagy azt már rég tudnom kéne... ezzel párhuzamosan viszont a legegyértelműbb, sürgető feladataimat csak ímmel-ámmal végzem el.
Össze vagyok zavarodva, fel van kavarodva az általában nyugodt kis lelkem állóvize...
és a baj csak az, hogy a hullámokat én keltem, önmagamnak.
Máskor meg vidám vagyok.
A második kamaszkoromat élem, vagy még be se fejeződött az első?

2011. január 3., hétfő

birthday + blog update :)

Szóval.
Ma van a születésnapom. :) Egész pontosan 19 éve születtem meg egy didergős januári éjszakán, második gyerekként. Nem bánom. Én jól megvagyok a nővéremmel és el sem tudom képzelni, milyen lehet egy kisebb testvér, a felelősség. Örülök, hogy valahogyan mindig én maradok a legkisebb a családban, bár ha a magasságot nézzük, már mindenkit túlnőttem ;)

Kicsit azért sajnálom, hogy egy évvel megint több vagyok, de nembaj. Legalább megállapíthatom, hogy 18 évesen nem voltam eléggé önmagam sajnos. Úgyhogy ebben az évben igyekszem majd minden erőmmel azon lenni, hogy hű legyek önmagamhoz. :) Hogy nyitottabb legyek, de ne legyek nevetségesen-mesterkélten mindenkivel barátkozós. Hogy kicsit többet legyek csendben, nem kell mindig mindenhez hozzáfűzni valamit. Régebben pedig nagyon ment ez nekem, hiába hallgatni és beszélni is tudni kell a megfelelő időben.

Egyébként pedig azon gondolkodom mostanság, hogy
változtassam-e gyakran a blog design-t
vagy
mégiscsak jobb az állandó kinézet egy blognak.
Hmm. Majd még kitalálom. Mindenesetre most -határozatlan időre- újítok egy kicsit. :)

[ btw, a kép egy reklámfotó a Diesel márka 2009 őszi-téli kollekciójából. szeretem az ilyen extravagáns promó képeket, ilyet lehet látni fogtok még a blogomon. ;) ]

Még kaptok egy számot is, az új kedvenc bandámtól csak hogy teljes legyen az öröm. :D A klipjeiket -ezt sem- nagyon ajánlom, de aki valami morbid dolgot szeretne látni annak lehet tetszene. A zenéjüket viszont imádom! :)

2011. január 2., vasárnap

Nos hát ez is eljött. 2011. :)
Bár a szilveszterem nem sikeredett fenomenálisra : /
de ahogy minden évben szoktam volt mondani - majd jövőre! ;)

az előző bejegyzésemben már leírtam, hogy mit várok magamtól ebben az évben, úgyhogy nincs is értelme túlragozni a dolgot.
újítottam a design-on és még egy számot is kaptok :)