a darabjaimat szedegetem össze - időnként

Szét vagyok kicsit csúszva mostanság, persze igyekszem leplezni, küzdök vele, összetartom magam, amennyire tudom. Nem tehetem meg, hogy ténylegesen szétessek, nincs nekem arra időm. Hallgatom az új Gaga albumot és ... ez most csöpögős lesz, de nem érdekel, igenis segít felszívni magam, csakazértis-alapon.

Tulajdonképpen, ma arról akartam volna írni, hogy milyen is a kapcsolatom a bloggal.
Mármint, mostanában és eddig is gyakran eszembe jutott/jut, hogy én nagyon-nagyon sokat tudnék blogolni - egy más módon. Egyfajta twitter-szerű rendszerre gondolok, persze karakter-megkötés nélkül. Hiszen az embernek -legalábbis nekem- annyi gondolat, ötlet, asszociáció, párhuzam és ki tudja még mi minden suhan át a fején egyetlen nap alatt... így rengeteg, rövidebb-hosszabb kis bejegyzés születhetne. Ahogy viszont eddig csináltam, hogy a "hosszabb" idő alatt felgyülemlett történéseket és az azokhoz fűződő gondolataimat próbálom beleszuszakolni egy bejegyzésbe (ez a bejegyzés is ilyen) nos, nem feltétlenül a legjobb. Lehet, hogy pontosan emiatt a tömbösítés/tömörítés miatt, de, ironikus módon, én nem igazán tudom könnyen kifejezni magam a blogon keresztül és még csak nem is segíti minden esetben a kis problémáim megoldását, az érzéseim kiértékelését - bár, néha azért megkönnyíti. Hiszen, ha bejegyzést írok, akkor rákényszerítem magam arra, hogy rendszerezzem azt, ami történt velem, amit magam mögött hagytam. A másik oldala a dolognak pedig az előretekintés, ugye. Mostanában amúgy is, magamtól szokatlanul, egészen felelősségteljesen gondolkodom előrefelé - a terveim tényleges megvalósítása egy másik dolog, de igyekszem azért. Persze az sem árt, hogy vannak személyek, akik időnként noszogatnak, hogy bizony most a tanulás és a vizsgák a legfontosabbak, nem pedig a ... bármi más (faszbúkon, kékiwiwen, tumblin estébén való lógás egész nap). Ezért - bár ők úgyis tudják, de azért leírom - hálás vagyok, még ha néha morgok is és nem úgy tűnik.  : )

Egyébiránt a hímneműekkel való kapcsolataimban nem nagyon sikerül csökkenteni a felesleges (?!) és vissza-visszatérő aggódást. Bizonytalanság, az van. Nem igazán tudom függetleníteni az érzéseimet, sajnos (?). Dolgozom az ügyön, maradjunk ennyiben.

Ennyit mára, majd írok mindenképp.   : )