2012. január 15., vasárnap

micsodanap

Bár nem volt könnyű a délelőtt-kora délután, de este (éjszakába nyúlóan) megvolt a blogtali is, ugye, tegnap-ma. Jó móka volt, bár természetesen máshogyan volt jó, mint tavaly, friss húsként  ; )  Egész szép számmal összegyűltünk, a vasalózás pedig szintén szórakoztató volt.

Volt jó hangulat, több nem is kell, legközelebb pedig - remélhetőleg legalább ennyien - újra összejövünk murizni! : )

2012. január 12., csütörtök

szentimentális vagyok ma este

Akkor ezt a dalt most annak a fiúnak küldöm, aki ott van kint a világban valahol és csak arra vár, hogy megismerkedjünk. Én is nagyon várom már a találkozást, elhiheted.



Call me day, call me night.


Call me anytime you need someone to hold you.


The tears in your eyes will be gone, they will dry,


and if you still find that you can't face the world outside,


let me be your place to hide.

2012. január 8., vasárnap

én, mostanában

This is a Jason Bradshaw comic,
you can check it out here: http://boredompays.blogspot.com/2011/12/apathy.html , and also his other comics, I totally recommend you to do so, for they are unique and amusing, I think.

2012. január 2., hétfő

clark kent

Szóval. A címben szereplő nevet egy nagyon aranyos lánytól kaptam, aki szerint hasonlítottam szilveszter éjén szupermen polgári változatára a fekete-fehér kockás ing-fekete nyakkendő-fekete nadrág fekete övvel-feketekeretes szemüveg kombót viselve. Ugyanez a lány láttam meg bennem a szépséget is, aminek örülök és hiába nevetett ezen a Kikó, ebből nem engedek, igazán ideje már dolgoznom a magabiztosságomon.

Tehát túl a szilveszteren ( meg a karácsonyon is, ugye, ami csendesen telt a családdal ) és igazából egészen jól éreztem magam a bulin. Kicsit vegyes persze, de úgy nagy általánosságban inkább pozitív a kicsengése az este-éjszaka-reggel-délelőttnek. Csak hát azt hiszem, hogy még mindig nem töltök elég időt meleg társaságban, hogy hozzászokjak a belterjességhez. Valami alakulóban volt nekem is D-vel az este folyamán, csak elromlott, én pedig, miután elment a buliból, egyedül maradva az ő sokszoros exével (így jött ki) vigasztalódtam, igen, ez a legjobb kifejezés, de semmi baj nincs tulajdonképpen, mivel a blaha felé sétálva megbeszéltük, hogy ez a kis testiség nem jelent semmit és hogy ettől még barátkozhatunk. Furcsa mód kezdem elhinni, hogy ez így tényleg működhet. Hogy D-vel mi lesz, nem tudom. Mert tényleg aranyos fiú, csak kár, hogy én balfaszkodom, ha hímneműekről van szó, ő pedig a kis ismerkedésünk során egyre részegebb lett. Majd még meglátom, egyelőre jön a rengeteg vizsga, szóval nem fogok unatkozni.

Fogadalom nincs.
Igazából lazulni szeretnék : )  hiszen annyira hajlamos voltam, ezt most már viszonylag tisztán látom, a dolgok túlreagálására.
Ez a lazulás megvalósítható, igazán, és nincs benne a fogadalmak stresszes, izzadságszagú 'be kell tartanom, meg kell csinálnom!'-jellege. Pontosan ennek az ellenkezőjéről szól, a nyugiról.

Tehát, kettőezer-tizenkettő, hajrá!




Utóirat, hogy holnap húsz éves leszek, aminek annyira nagyon nagyon nem örülök, de hát ez van, nem lehet az ember örökké tizenéves!  : )