kicsit szomorkás a hangulatom máma

Évek óta, ugyanaz.
Nagy lelkesedéssel várom, szurkolok, izgulok. Győzködöm magam, hogy igen, ez egy értékes, szép verseny. Aztán meg koppanok.

Mert csak a felszínen szép és jó. Mert az lehet, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, meg hogy egy látványos és szórakoztató műsor. Az viszont biztos, hogy a tulajdonképpeni szavazás (szakmai zsűri haha) és a győztes országról ténylegesen döntő emberek sűrű homályba burkolóznak. Persze, ez világos, nem tudhat az ember mindenről. Ami viszont látszik, és amit az emberek is rögtön levágnak, nos, az meglehetősen hirtelen vált ki indulatokat még belőlem is, pedig alapvetően nyugodtnak vallom magam. Ez az indulat persze rövid ideig tart. Utána jön a csendes mélabú. Utána meg, hogy ugyan már, hiszen ez csak egy dalverseny, nem élet-halál kérdése. Hatalmas idézőjelekbe tett "tipikus" magyar vagyok, lehetőleg minden dolgot a fontosságától függetlenül tragikusan fogok fel. Hiszen tényleg nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Mégis. A nyílt igazságtalanság mindenkinek fáj.

Katinak bravó, nem rajta múlt. A szám rendben volt szerintem szakmailag. (Jajj, már megint elfelejtettem, hogy itt nem a hang számít, nem a szakma, neeem. Hagyjuk már. Amikor a mezőnyből -a Katin kívül- hangilag magasan kiemelkedő osztrák és svájci csajokat sem ismerték el megfelelően a szavazók.) A magyar koreográfussal, meg a színpadmesterrel (nem tudom, hogy ez jó szó-e, szóval azzal, aki a látvány, a színpadkép és a kameramozgás megtervezéséért felel) viszont elbeszélgetnék. Az is igaz, hogy nagy volt a hype, az elvárások és a remények egészen az első helyig fokozódtak. Mégis.

Áhh.

Hosszabban akartam írni erről, részletesen ecsetelve Magyarország eddigi szerepléseit és a kontrasztot, ami a szám nagyon pozitív külföldi reakciói és a tényleges pontok között kialakult, de fáradt vagyok. Belefáradtam az agyalásba.
Legyen elég annyi, hogy én minden csúnyasága ellenére is nagyon szerettem eddig az Eurovíziót és szeretném szeretni a jövőben is. Csakhogy ehhez változtatásokra lenne szükség. Nekem is csak részben vagy teljesen kivitelezhetetlen ötleteim vannak, mégis hiszek benne, hogy valahogyan lehetne tisztább ez a verseny. Jó lenne, ha jövőre csakazértis küldenénk valami poénos vagy gyenge popszámot (SP-t ajánlom) de sajnos csak a nevezés erre a versenyre komoly költségekkel jár. Plusz még a promó, meg a kiutazás, satöbbi. Magyarországnak sajnos nincs arra pénze, hogy viccesen fogja fel az Eurovíziót. Pedig jó dolog ez a dalfesztivál valahol mégis.

És, hogy legyen valami keserűen vicces is a végére:
http://thisisnthappiness.com/post/5497735961/eurovision
ez a véleményem pontosan nekem is a győztes dalról.

egy kis UPDATE: nagyon-nagyon-nagyon örülök annak, hogy Kati mennyire mosolyogva, profi módon, nyugodtan nyilatkozik és teljesen reálisan látja a helyzetet.   : )  : )  : )
és nagyon aranyosan dicséri mindig
a rajongóit!!!! :) :)
és
a mögötte álló csapatot, aki annyira szerintem nem érdemli meg, főleg ugye a fentebb említett koreográfus.
de sebaj,
a cím ellenére egészen vidám lettem így estére! :)