Hümmhümm.
Ma, a múltheti meghiúsult próbálkozások és az ezekből következő -egyébként felesleges- aggódás után végre-valahára felvonatoztam a Nagyfaluba, csak azért, hogy találkozzak NagyM-mel. Nem mondom, hogy kaptam válaszokat, inkább csak a kérdéseket és a kétségeket szaporította bennem a találkozónk. Szerencsére egy, engem már lassan két hete égető kérdés úgy-ahogy, de azért megválaszolásra került. Különleges egy figura ő. Csak óvatosan megjósolni tudom, hogy vele nem lesznek gyakran könnyed beszélgetéseim, sokkal inkább úgy érzem vele magam, mintha valamiféle jófej pszichológus lenne, akit az univerzum küldött a nyakamra, hogy elgondolkodjak egysmáson. Sebaj, találkozunk még, bár az időpont egyelőre a jövő sűrű ködébe burkolózik, ővele együtt. De ő már csak ilyen kiszámíthatatlan.
Hazafelé pedig a pirosmetróban futottam össze az egyik tánctanárommal meg egy nagyon aranyos táncos csaj ismerősömmel, jól elvoltam velük a vonaton is hazafelé. Jó kontrasztot adott így az estém végére, hogy a NagyM-es komoly beszélgetés után végre találkoztam a táncosokkal és persze ökörködtünk is rendesen, tőlünk zengett a metró- majd a vonat kocsi. :D Ráadásul rájöttem, hogy sikerült végre elengednem az irreális táncos álmaimat, mostantól valóban reálisan tudok magamra, mint táncosra tekinteni.
Megkönnyebbülés a javából :)
Jó ambivalens kis nap volt, tanultam magamról megint.
Végül pedig kaptok egy zseniális Autoérotique videót.
Nekem nagyon tetszik, attól függetlenül is, hogy az ilyen zenéért alapjáraton nem vagyok oda egyáltalán :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése