Ez most csupán egy nyúlfarknyi bejegyzés lesz, afféle helyzetjelentés.
Sajnos a vizsgáim nem egészen úgy alakultak/nak, mint ahogy reméltem, emiatt az érzelmi hullámvasutat naponta megjárom: a felszabadultságtól a közönyön át sajnos mégis leginkább a teljes reménytelenség és a letargia jellemző rám az utóbbi napokban. Igyekszem azért felszívni magam, és a "csakazértis"-morál szellemében kibírni még ezt az egy hetet. Egy tantárgyból már mindenképpen csúszok, de ezt inkább nem részletezném.
Csalódtam magamban.
A sebek (amiket főleg én vágtam a büszkeségemen) meg hegednek majd - idővel.
íí de ismerős...
VálaszTörlésazért fel a fejjel, bár ilyenkor ez annyit ér mint halottnak a csók. tudom.
detto.
VálaszTörlésNos valami okosat kellene most mondani, te tényleg egyetértek @timosz-szal, az ilyenkor annyi, mint halottnak a csók. Bár legalább erkölcsileg támogat, hogy veled vagyunk. ;-) Mert veled vagyunk, fel a buksival, a "csakazértis" hozzáállás meg jó. Én is így csinálom a gyűlölt rajzot. -.-
VálaszTörlés@Timosz: köszönöm azért :)
VálaszTörlés@tamás: örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel.
@Daedalus: köszönöm szépen, hogy velem vagytok, jólesik. :)
Jobbulást, gyógyulást! Minden tekintetben. :)
VálaszTörlés