2011. január 21., péntek

rövid.

Ez most csupán egy nyúlfarknyi bejegyzés lesz, afféle helyzetjelentés.
Sajnos a vizsgáim nem egészen úgy alakultak/nak, mint ahogy reméltem, emiatt az érzelmi hullámvasutat naponta megjárom: a felszabadultságtól a közönyön át sajnos mégis leginkább a teljes reménytelenség és a letargia jellemző rám az utóbbi napokban. Igyekszem azért felszívni magam, és a "csakazértis"-morál szellemében kibírni még ezt az egy hetet. Egy tantárgyból már mindenképpen csúszok, de ezt inkább nem részletezném.
Csalódtam magamban.
A sebek (amiket főleg én vágtam a büszkeségemen) meg hegednek majd - idővel.

5 megjegyzés:

  1. íí de ismerős...
    azért fel a fejjel, bár ilyenkor ez annyit ér mint halottnak a csók. tudom.

    VálaszTörlés
  2. Nos valami okosat kellene most mondani, te tényleg egyetértek @timosz-szal, az ilyenkor annyi, mint halottnak a csók. Bár legalább erkölcsileg támogat, hogy veled vagyunk. ;-) Mert veled vagyunk, fel a buksival, a "csakazértis" hozzáállás meg jó. Én is így csinálom a gyűlölt rajzot. -.-

    VálaszTörlés
  3. @Timosz: köszönöm azért :)
    @tamás: örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel.
    @Daedalus: köszönöm szépen, hogy velem vagytok, jólesik. :)

    VálaszTörlés
  4. Jobbulást, gyógyulást! Minden tekintetben. :)

    VálaszTörlés