Borzasztóan ellustultam az utóbbi időben.
És most már tényleg muszáj lesz felszívnom magam a tanulás terén, mert ez így nem mehet tovább. Nem okozhatok csalódást. Most nem. Amikor így is annyi minden van, amit soha nem fogok tudni eléggé meghálálni.
Egyébként is olyan üresnek érzem magam mostanság.
Kicsit olyan, mintha idő előtt kiégtem volna.
Felesleges és értelmetlen elvárásokat támasztok magammal szemben, mintha ezt vagy azt már rég tudnom kéne... ezzel párhuzamosan viszont a legegyértelműbb, sürgető feladataimat csak ímmel-ámmal végzem el.
Össze vagyok zavarodva, fel van kavarodva az általában nyugodt kis lelkem állóvize...
és a baj csak az, hogy a hullámokat én keltem, önmagamnak.
Máskor meg vidám vagyok.
A második kamaszkoromat élem, vagy még be se fejeződött az első?
detto. én nem tudom mi van a világgal!
VálaszTörlés