Nos tehát, itt van az a bejegyzés, amit már régóta meg akartam írni.
Eddig nem nagyon tudtam, hogyan írjak erről... most sem vagyok 100 százalékosan biztos önmagamban, éppen ezért szeretném mindenképp kiírni magamból ezeket a gondolataimat.
Tehát az éremnek az én esetemben -is- 2 oldala van:
1. Az egyértelmű vágyak, amiket érzek:
egyrészt az erős szexuális vágy, amit a fiúk/férfiak iránt érzek
másrészt a vágy arra, hogy fiúkat/férfiakat ismerjek meg, barátkozzam, lógjak velük együtt. Bele szeretnék már végre látni egy kicsit a fővárosi melegek életébe, szokásaiba.
2. Paradox módon az 1-es pont nem zárja ki bennem azt, hogy ne tudnám elképzelni azt, hogy feleségem legyen és gyerekeim legyenek tőle. Ez a furcsa tény pedig egyértelműen a családi hátteremből következik. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel egy nagyon szerető, kiegyensúlyozott és JÓ ÉRTELEMBEN konzervatív családban nőttem fel, a szüleink mindenben támogattak és támogatnak minket (engem és a nővéremet). Erről a jó értelemben vett konzervatívságról még mindenképp lesz egy hosszabb bejegyzésem, de nem most, mert ebben a bejegyzésemben nem ez a lényeg.
Tehát, az úgynevezett "klasszikus" családmodellről (apa, anya, gyerekek) nekem csak pozitívumok jutnak eszembe, hiszen a mi családunkban -szerencsére!- fel sem merült soha a válás leghalványabb lehetősége sem.
Nehogy azt gondolja viszont bárki is, hogy milyen egy konzervatív faszfej vagyok, ugyanis én TÁMOGATOM a melegházasságot. Egyszerűen csak nem tudom magam elképzelni benne... ja igen, ezek a mindennapi gondolataim talán egy kicsit furcsának hatnak egy magamkorabeli, 18 éves sráctól, de hát ez van... túl hamar, kiskamasz koromtól kezdve kábé túlérett voltam az osztálytársaimhoz meg az ismerőseimhez képest.
Tehát a LÉNYEG
Egyetlen rövidke mondat. Szűz vagyok. Se lánnyal, se fiúval nem voltam még sehogyan sem együtt. Ennek fényében akárki teljesen jogosan teheti fel a kérdést: "minek agyal ennyit ez a taknyos a szexuális beállítottságán, amikor nincsen egyáltalán viszonyítási alapja??" Igaz, igaz.
Éppen erről van szó, hogy tapasztalatot kéne szerezni, ismerkedni, "kísérletezni" kéne mindkét nemmel és akkor kiderülne melyik felé is tendálok én valójában. Kifejezetten örülök, hogy Budapestre kerültem egyetemre, hiszen minden héten a 7 napból 5öt fenn töltök. Nyitva áll tehát előttem a "nagyfalu", csak ki kell nyitnom végre a páncélt, amit magam köré építettem eddig.
Nagyon várom a kommenteket, előre is köszönöm, ha leírjátok a véleményeteket! :)
Nem vagy konzervatív, meg nagyon sok meleg ismerősöm szeretne családot, bár meglepő, ugyanis nem férfival, hanem nővel. Furcsa. De normális.
VálaszTörlésÉs szerintem az is normális, hogy agyalsz a szexuális beállítottságodon, jobb még maga az "esemény" előtt tudni, hogy akkor mégis melyik nemet preferálod, bár ha férfiakra vágysz, ez nem -hiszem, hogy- meg fog változni.
Tetszik, ahogy írsz, mentettelek.
Melyik egyetemre jársz? [Ezt írhatod privátban is.]
érdekes felkérés :D
VálaszTörlésde kommentelek.
igan, a mai világban érezheted úgy, hogy le vagy maradva, valamit tenni kéne, blablabla...én először 19 évesen feküdtem le...egy lánnyal. sokáig együtt voltunk, a családot sosem tudtam volna elképzelni vele. aztán más szelek kezdtek fújni. azóta éltem együtt olyan pasival, akivel el tudtam volna képzelni a családot.
én is "normális" családban nőttem fel. két testvérem van, akármennyire is, de belém égtek az elvek. szeretnék gyereket. egy férfival. egy olyannal, aki szintén így gondolkozik. ez a CÉL. itt hagyni magamat a világban, egy másik lényben.
szerintem téged is szexuálisan a férfiak vonzanak, de szülő szerepében továbbra is csak nőként jelenhet meg számodra a társ. fiatal vagy, szerintem rá fogsz jönni magadtól, hogy mi a jó neked. és az jó lesz másoknak is.
:)
http://gaytalk.freeblog.hu/
VálaszTörlésHát lássuk, oké. A vágyak, amiket érzünk, fontosak, de tapasztalat nélkül nem meghatározóak (csigusz nagyon szépen leírja ezt a kommentje uccsó bekezdésében).
VálaszTörlésPape is kimond egy fontos dolgot: nem vagy konzervatív, valóban sok meleg srác vágyik saját családra.
A gondolataid egyáltalán nem hatnak furcsán, bár ebben nyilván benne van, h a legtöbben (mi, melegek) hasonlókkal szembesülünk-szembesültünk, a "kezdetekkor" mindenképpen.
Tapasztalatszerzés, kísérletezés...Hmmm...Ez vár rád, igen, elkerülhetetlenül:) A lényeg az, h jól dolgozd majd fel a pozitív és a negatív tapasztalatokat is, azaz jól beépítsd, elraktározd, hasznosítsd - és lehetőleg minél kevésbé sérülj közben (lelkileg).
Azt hiszem, a legnehezebb a páncél kinyitása lesz, az előbújás. Szal, az nem is annyira "csak". Nagyon nehéz, okkal az. De biztosan menni fog azért, nyugi:)
Végül egy személyes: ha gondolod, bátran vegyél fel msn-re, egyszerűbb a kommunikáció. De persze csak ha van kedved.
Drukkolok:) Vigyázz magadra. Üdv: J
Nos akkor jöjjek én is, hátha tudok valami értelmeset írni.
VálaszTörlésA családmodell: én nem tudok beszámolni "ideálcsaládról", nem is tudom milyen az, de ezt hagyjuk, nem rólam. Nekem valahogy sosem jutott eszembe, hogy egy lánnyal legyen családom. Na jó, régen, nagyon régen, tán igaz sem volt, még igen, de mostmár nem, férfit képzelek magam mellé - társnak, apának.
A gondolatok egyáltalán nem furcsák szerintem, az ég sem tudja, én mennyit rágódtam ilyesfélén, és rágódom még most is, minduntalan. Szerintem a gond az lenne, ha nem rágódnál rajtuk, hanem elnyomnád őket.
És hát az általad említett LÉNYEG. Most mondjam, hogy nem lényeg? Engem is (nem helyes szó, hogy zavart, inkább flusztrált), amíg nem estem át a "tűzkeresztségen". De megtörtént. És baromira élveztem. De az említett páncél kinyitása nekem is nagyon nehéz volt, és még az most is.
De-de-de sok sikert ám mindenhez. :)
egyből rögtön rátérek a lényegre, mert hát én nem szeretek köntörfalazni, meg barokkos körmondatokba széthúzni olyan fontos mondandókat, amiket ki kell, és ki is lehet egyszerűen, érthetően és röviden mondani, mert ugye tudjuk, sok beszédnek sok az alja, és nem szeretnénk a fürdővízzel a gyereket kiönteni, mert akkor két pad között a székre esnénk és eltűnne a mondandónk lényeg, mint a szürke szamár a ködben. hahahahahha
VálaszTörlésvagyis, hogy: ha egyértelmű érzéseid vannak ffiak irányába, akkor az már rég eldöntötte a nemi irányultságod, nincs szükséged hozzá szekuszális próbálkozásra. lassan elhiszem, hogy az emberek nemi irányultsága egy skálán mozog, aminek az egyik végén a kizárólagos hetero, a a másikon a kizárólagos homoszexualitás áll. minden ember e két pont között van vhol, nincs A, vagy B.
az igazi teendő itt szerintem a páncéllal lesz.
oh, be bölcs voltam megint, :D
szép kis blogger-találkozót szerveztél ide =) kösz a meghívást :P
VálaszTörlésno szóval:
ha egyértelműek a gondolataid, akkor egyértelmű a szexuális beállítottságod. személyes élmény: évekig vívódtam magammal a szinte kizárólag férfi fantáziák miatt, míg 18 évesen úgy "döntöttem" hogy én hetero vagyok - persze nyíltan hazudtam magamnak. Megtörtént az első csók lánnyal, 19 évesen lefeküdtem eggyel. És bebizonyosodott, hogy mégsem. Próbáld ki! Te mit érzel utána? - 21 éves voltam, mikor először voltam fiúval, addig gondolkoztam. Persze nekem nem volt netem, ami azért nagy segítség lett volna.
Bár rengeteg meleg sosem volt lánnyal, mégis tudja, hogy neki a férfiak kellenek.
Fiúkhoz vonzódsz, de lánnyal szeretnél családot? Itt főleg a társadalmi nyomás, a bennünk lévő értékrend, szemléletmód ütközik a tényleges belső vágyakkal, vonzódással. "A család egy anyából és egy apából áll. Ez a normális. Két férfi és az ő gyerekeik: hát az nem normális." Ebben nőttünk föl, ezt az értékrendet tettük magunkévá. Ha rálépsz a melegként való önmeghatározás útjára, több eddigi érték is meg fog kérdőjeleződni, át fog értékelődni. Szükséged lesz ezen átértékeléshez, hogy sikeresen kialakíts egy stabil önmeghatározást, képet magadról, és az ehhez kapcsolódó értékrendet. Saját értékrendünket mi is alakítjuk magunk számára, kis szerencsével és ráhatással pedig környezetünkre is hatással lehetünk e téren is. Ha látja a szerető környezet, hogy neked ez nem ártalmas, maguktól fogják ők is felülvizsgálni eddigi értékeléseiket. Szintén tapasztalatból mondom anyum példáján.
A konzervatív hátteret úgy gondolom, pozitívumként lehet megélnünk, hiszen egy stabil értékrendet biztosít, amit később - akár melegként is - az ember kiindulópontként kezelhet.
Amúgy nekem évekbe telt, míg el tudtam képzelni, hogy egy másik férfival neveljek gyermeket. Addig olyan természetellenesnek tűnt. A lehetőségeimet átlátva lassanként elfogadtam és most már szeretném.
18 évesen már elég érett vagy ahhoz, hogy meg tudd találni a helyes irányt a szexualitásban, már kialakult e területen egy preferencia. Itt már az akaratodon, bátorságodon múlik, hogy megismerd és elfogadd, felvállald magad szexuális téren is. Ez a folyamat tényleg nem könnyű. Döntések és küzdelmek sorozata. Főleg önmagunkkal. De megéri! Ha úgy érzed, mégsem érzed jól magad az adott úton, mindig van választásod.
Visszatérve a gyerekhez még egy gondolat, hátha... Habár apa híján, de nagy és örömteli családban nőttem fel én is. Mindig is úgy gondoltam, hogy az életemnek az ad értelmet, ha gyerekem lesz, s így alkotok valami maradandód, ahogy csigusz mondta: itt hagyni magamból valamit a világban. Ma már nem feltétlen látom így, de még mindig szeretnék gyereket. Az ember életének számtalan dolog értelmet tud adni, mindenkinek magának kell megtalálnia a cél a saját, reális lehetőségeihez mérten. Erre a kérdésre viszont - ti. mit tekintesz az életed értelmének, céljának - még nem kell, hogy tudd a választ. Még van idő, hogy ez alakuljon, persze elképzelések mindig vannak, kellenek. Mivel egyetemista vagy, így még a társadalom sem várja el a teljes elköteleződést konkrét célok mellett, elnézi nekünk önmagunk - céltudatos - keresését. - Amúgy meg ha már gyerek mint az élet értelme... és mi van a számtalan gyermektelen hetero párral, egyedülállóval?...
Remélem volt benne hasznos.
Sok sikert, kitartást és bátorságot! ;-)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSok meleg el tudja magát képzelni családban, ezzel semmi gond nincs. Viszont sokan közülük feleséggel teszi ezt. Volt egy haverom, aki azt mondta, hogy simán nőül venne valakit, de mellette csalná pasikkal. Melegségét kibúvónak tekinti, a csalás érthetőnek vélt magyarázatának. Nem! Meleg férfi ne házasodjon nővel, abból nem lesz boldog családmodell... hazugságban nőnek fel a gyerekek, egy nő pedig teljesen tönkre fog menni. Hogy ilyen ne forduljon elő és egyenlő jogokkal rendelkezzünk, kitalálták nekünk a melegházasságot. De anélkül is nevelhet két férfi egy gyereket, csupán jogilag marad el a támogatás.
VálaszTörlésEgyébként én sem voltam sosem csajokkal, mivel éreztem, hogy nem ők kellenek. Smároltam már velük (barátnőimmel), de semmi sem mozdult meg bennem. Viszont ha bizonytalan vagy, mindkét nemmel próbáld ki a testiséget és ha az egyikkel jobb, akkor úgyis lehorgonyozol. :)
Mindenek elott kosznom meztelencsiganak a GayTalk ajanlasat :) en is ezzel akartam kezdeni, de sikerkent konyvelem el, hogy megeloztek :D
VálaszTörlésNe aggodj, minden, amin keresztlumesz, teljesen normalis. Ha eros vagyad van fiuk, ferfiak megismeresere, akkor batorsag, nagy levego es kezdj neki. Internet, blogok, klubok, barok, kavezok- csomo lehetoseged van, hasznald ki oket a leheto legokosabban de eleg korultekintessel.
Nem gaz, hogy szuz vagy, mint ahogy az sem, hogy konzervativ csaladbol jossz ill. tamogatsz bizonyos konzervativ ertekeket (mondjuk hogy ezek mennyire konzervativ ertekek, arrol lehetne vitatkozni, de nem itt :D). Ne aggodj, nem kell mindent elore latni, es elore tisztan gondolkodni a jovodrol.Csak engedd el magad, szerezz tapasztalatokat, es adj magadnak idot csendben, egyedul gondolkodni, elemezni, mi tortent veled, mit erzel a dolgokkal kapcsolatban.
Es termeszetesen olvasd a GT-t a www.gaytalk.freeblog.hu-n :) Olyan fiatal melegeknek irodik, mint amilyen te is vagy.
Nagyon érdekes ez a kérdés számomra, még a mai napig is.
VálaszTörlésÉn melegnek tartom és vallom magamat. Eddig még nem voltam lánnyal együtt, de nem is akarok. Mikor 19 éves koromban megtudtam hogy szeret egy lány, iszonyat zavaró érzés volt, mint mikor egy heteró fiú tudja meg, szereti egyik haverja vagy barátja. Szóval menthetetlenül meleg vagyok, de kezdek elérni egy olyan pontra amikor is azt fontolgatom, lányt keresek magamnak társnak. Családi társadalmi nyomásra, és sajnos hajlok is felé, én ezt annak tudom be hogy nem voltam még fiúval és nagyon de nagyon jól zár az én páncélszekrényem. Viszont ott az az érzés amitől nem tudok szintén szabadulni, sohasem szeretnék gyereket, szeretem őket, nem erről van szó, csak én sajátot nem akarok, sem más gyerekét örökbe fogadni. Személy szerint én azt mondom ha biztosan érzed azt hogy a fiúkat szereted ne próbáld ki csajjal, mert lehet csak egy próbaként tekintesz majd vissza az együttlétre, de lehet hogy hibaként könyveled el. Bele kell érezni egy kicsit egy lány helyébe, azért feküdt le velem ez a srác mert csak megerősítésre várt, nem épp erkölcsös dolog.
Hú, először is nagyon köszönöm minden kommentelőnek! :) Nagyon sok okos és hasznos tanácsot kaptam, amiket igyekszem majd a jövőben megfogadni, türelmesebbnek kell lennem magammal szemben, hagynom kell magamnak időt a tapasztalatszerzésre. Örülök azért is, mert megerősítettetek engem abban, hogy nem vagyok lemaradva, rám is várhat boldog meleg kapcsolat. :) Ja, és a GayTalk-ot (is sok egyéb meleg blog mellett) mindenképpen olvasni fogom mostantól :)
VálaszTörlés@kapitány: ha már nem felelek meg a GT bejegyzésírói követelményeinek, legalább a marketinggel hadd foglalkozzak :P :D
VálaszTörlés