Találkozás a különbejáratú kétségkeltőmmel és egy megkönnyebülés

Hümmhümm.
Ma, a múltheti meghiúsult próbálkozások és az ezekből következő -egyébként felesleges- aggódás után végre-valahára felvonatoztam a Nagyfaluba, csak azért, hogy találkozzak NagyM-mel. Nem mondom, hogy kaptam válaszokat, inkább csak a kérdéseket és a kétségeket szaporította bennem a találkozónk. Szerencsére egy, engem már lassan két hete égető kérdés úgy-ahogy, de azért megválaszolásra került. Különleges egy figura ő. Csak óvatosan megjósolni tudom, hogy vele nem lesznek gyakran könnyed beszélgetéseim, sokkal inkább úgy érzem vele magam, mintha valamiféle jófej pszichológus lenne, akit az univerzum küldött a nyakamra, hogy elgondolkodjak egysmáson. Sebaj, találkozunk még, bár az időpont egyelőre a jövő sűrű ködébe burkolózik, ővele együtt. De ő már csak ilyen kiszámíthatatlan.

Hazafelé pedig a pirosmetróban futottam össze az egyik tánctanárommal meg egy nagyon aranyos táncos csaj ismerősömmel, jól elvoltam velük a vonaton is hazafelé. Jó kontrasztot adott így az estém végére, hogy a NagyM-es komoly beszélgetés után végre találkoztam a táncosokkal és persze ökörködtünk is rendesen, tőlünk zengett a metró- majd a vonat kocsi. :D Ráadásul rájöttem, hogy sikerült végre elengednem az irreális táncos álmaimat, mostantól valóban reálisan tudok magamra, mint táncosra tekinteni.
Megkönnyebbülés a javából :)

Jó ambivalens kis nap volt, tanultam magamról megint.


Végül pedig kaptok egy zseniális Autoérotique videót.
Nekem nagyon tetszik, attól függetlenül is, hogy az ilyen zenéért alapjáraton nem vagyok oda egyáltalán :)

most éppen (és ki tudja még meddig)...

...egy kisebb (?!) magánéleti és kozmikus válságot élek át komikus felhangokkal.
BRÜHÜHÜHÜ.
HAHAHA.

(Most nagyon kéne a gondolkodó sarkom a gumiabronccsal.)

Ártatlanság

Hümm, bizony régen írtam már ide.
Pedig - vagy épp ezért - egészen jól alakulnak a dolgaim. A suli is, meg úgy minden. Itt a tavasz... mindenki fejezze be, aki ismeri ;) pezsegnek a hormonok. Haha.
Zajlik a kis életem nekem is. Nemrég megvolt például az első két (egészen pontosan másfél) coming-outom és szerencsére a két, hozzám közel álló nőnemű nagyon pozitívan fogadta. A lelkemen ülő, groteszk módon vigyorgó kősziklából pedig legördült valamennyi. Talán annyira nem is volt nehéz. :)

A címadás csak egy kiragadott példa az engem mostanság foglalkoztató dolgok közül. Mi is az? Ha van, elveszíthető-e? Hogyan? Nem feltétlenül valamilyen szexuális töltetű dologra gondolok, sőt. Sic transit gloria mundi? És ha "elveszik"? El tud veszni egyáltalán? És amúgy, tényleg annyira fontos ez? Igen. Igen? Tapasztalatokkal gazdagodom, tanulok folyamatosan, mint mindenki.
Az elképzelések is viccesek. Az élet, hja, nos fogalmazzunk úgy, hogy nem nagyon veszi őket figyelembe (nagyon bölcsen) nem is kell mindent elgondolni előre... élni kell, improvizálni. Fejlődök.

Emlékszem a borra, a bordűrre, a csendes nyugalomra, ahogy feküdtünk és a napfényre.
It's no surprise that I got lost, in your blue eyes. ;) Nem bánok semmit.

Alakulok, nem kell félteni.
Lady Gaga - Boys Boys Boys by Showzah