Szét vagyok kicsit csúszva mostanság, persze igyekszem leplezni, küzdök vele, összetartom magam, amennyire tudom. Nem tehetem meg, hogy ténylegesen szétessek, nincs nekem arra időm. Hallgatom az új Gaga albumot és ... ez most csöpögős lesz, de nem érdekel, igenis segít felszívni magam, csakazértis-alapon.
Tulajdonképpen, ma arról akartam volna írni, hogy milyen is a kapcsolatom a bloggal.
Mármint, mostanában és eddig is gyakran eszembe jutott/jut, hogy én nagyon-nagyon sokat tudnék blogolni - egy más módon. Egyfajta twitter-szerű rendszerre gondolok, persze karakter-megkötés nélkül. Hiszen az embernek -legalábbis nekem- annyi gondolat, ötlet, asszociáció, párhuzam és ki tudja még mi minden suhan át a fején egyetlen nap alatt... így rengeteg, rövidebb-hosszabb kis bejegyzés születhetne. Ahogy viszont eddig csináltam, hogy a "hosszabb" idő alatt felgyülemlett történéseket és az azokhoz fűződő gondolataimat próbálom beleszuszakolni egy bejegyzésbe (ez a bejegyzés is ilyen) nos, nem feltétlenül a legjobb. Lehet, hogy pontosan emiatt a tömbösítés/tömörítés miatt, de, ironikus módon, én nem igazán tudom könnyen kifejezni magam a blogon keresztül és még csak nem is segíti minden esetben a kis problémáim megoldását, az érzéseim kiértékelését - bár, néha azért megkönnyíti. Hiszen, ha bejegyzést írok, akkor rákényszerítem magam arra, hogy rendszerezzem azt, ami történt velem, amit magam mögött hagytam. A másik oldala a dolognak pedig az előretekintés, ugye. Mostanában amúgy is, magamtól szokatlanul, egészen felelősségteljesen gondolkodom előrefelé - a terveim tényleges megvalósítása egy másik dolog, de igyekszem azért. Persze az sem árt, hogy vannak személyek, akik időnként noszogatnak, hogy bizony most a tanulás és a vizsgák a legfontosabbak, nem pedig a ... bármi más (faszbúkon, kékiwiwen, tumblin estébén való lógás egész nap). Ezért - bár ők úgyis tudják, de azért leírom - hálás vagyok, még ha néha morgok is és nem úgy tűnik. : )
Egyébiránt a hímneműekkel való kapcsolataimban nem nagyon sikerül csökkenteni a felesleges (?!) és vissza-visszatérő aggódást. Bizonytalanság, az van. Nem igazán tudom függetleníteni az érzéseimet, sajnos (?). Dolgozom az ügyön, maradjunk ennyiben.
Ennyit mára, majd írok mindenképp. : )
2011. május 28., szombat
2011. május 15., vasárnap
kicsit szomorkás a hangulatom máma
Évek óta, ugyanaz.
Nagy lelkesedéssel várom, szurkolok, izgulok. Győzködöm magam, hogy igen, ez egy értékes, szép verseny. Aztán meg koppanok.
Mert csak a felszínen szép és jó. Mert az lehet, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, meg hogy egy látványos és szórakoztató műsor. Az viszont biztos, hogy a tulajdonképpeni szavazás (szakmai zsűri haha) és a győztes országról ténylegesen döntő emberek sűrű homályba burkolóznak. Persze, ez világos, nem tudhat az ember mindenről. Ami viszont látszik, és amit az emberek is rögtön levágnak, nos, az meglehetősen hirtelen vált ki indulatokat még belőlem is, pedig alapvetően nyugodtnak vallom magam. Ez az indulat persze rövid ideig tart. Utána jön a csendes mélabú. Utána meg, hogy ugyan már, hiszen ez csak egy dalverseny, nem élet-halál kérdése. Hatalmas idézőjelekbe tett "tipikus" magyar vagyok, lehetőleg minden dolgot a fontosságától függetlenül tragikusan fogok fel. Hiszen tényleg nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Mégis. A nyílt igazságtalanság mindenkinek fáj.
Katinak bravó, nem rajta múlt. A szám rendben volt szerintem szakmailag. (Jajj, már megint elfelejtettem, hogy itt nem a hang számít, nem a szakma, neeem. Hagyjuk már. Amikor a mezőnyből -a Katin kívül- hangilag magasan kiemelkedő osztrák és svájci csajokat sem ismerték el megfelelően a szavazók.) A magyar koreográfussal, meg a színpadmesterrel (nem tudom, hogy ez jó szó-e, szóval azzal, aki a látvány, a színpadkép és a kameramozgás megtervezéséért felel) viszont elbeszélgetnék. Az is igaz, hogy nagy volt a hype, az elvárások és a remények egészen az első helyig fokozódtak. Mégis.
Áhh.
Hosszabban akartam írni erről, részletesen ecsetelve Magyarország eddigi szerepléseit és a kontrasztot, ami a szám nagyon pozitív külföldi reakciói és a tényleges pontok között kialakult, de fáradt vagyok. Belefáradtam az agyalásba.
Legyen elég annyi, hogy én minden csúnyasága ellenére is nagyon szerettem eddig az Eurovíziót és szeretném szeretni a jövőben is. Csakhogy ehhez változtatásokra lenne szükség. Nekem is csak részben vagy teljesen kivitelezhetetlen ötleteim vannak, mégis hiszek benne, hogy valahogyan lehetne tisztább ez a verseny. Jó lenne, ha jövőre csakazértis küldenénk valami poénos vagy gyenge popszámot (SP-t ajánlom) de sajnos csak a nevezés erre a versenyre komoly költségekkel jár. Plusz még a promó, meg a kiutazás, satöbbi. Magyarországnak sajnos nincs arra pénze, hogy viccesen fogja fel az Eurovíziót. Pedig jó dolog ez a dalfesztivál valahol mégis.
És, hogy legyen valami keserűen vicces is a végére:
http://thisisnthappiness.com/post/5497735961/eurovision
ez a véleményem pontosan nekem is a győztes dalról.
egy kis UPDATE: nagyon-nagyon-nagyon örülök annak, hogy Kati mennyire mosolyogva, profi módon, nyugodtan nyilatkozik és teljesen reálisan látja a helyzetet. : ) : ) : )
és nagyon aranyosan dicséri mindig
a rajongóit!!!! :) :)
és
a mögötte álló csapatot, aki annyira szerintem nem érdemli meg, főleg ugye a fentebb említett koreográfus.
de sebaj,
a cím ellenére egészen vidám lettem így estére! :)
Nagy lelkesedéssel várom, szurkolok, izgulok. Győzködöm magam, hogy igen, ez egy értékes, szép verseny. Aztán meg koppanok.
Mert csak a felszínen szép és jó. Mert az lehet, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, meg hogy egy látványos és szórakoztató műsor. Az viszont biztos, hogy a tulajdonképpeni szavazás (szakmai zsűri haha) és a győztes országról ténylegesen döntő emberek sűrű homályba burkolóznak. Persze, ez világos, nem tudhat az ember mindenről. Ami viszont látszik, és amit az emberek is rögtön levágnak, nos, az meglehetősen hirtelen vált ki indulatokat még belőlem is, pedig alapvetően nyugodtnak vallom magam. Ez az indulat persze rövid ideig tart. Utána jön a csendes mélabú. Utána meg, hogy ugyan már, hiszen ez csak egy dalverseny, nem élet-halál kérdése. Hatalmas idézőjelekbe tett "tipikus" magyar vagyok, lehetőleg minden dolgot a fontosságától függetlenül tragikusan fogok fel. Hiszen tényleg nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Mégis. A nyílt igazságtalanság mindenkinek fáj.
Katinak bravó, nem rajta múlt. A szám rendben volt szerintem szakmailag. (Jajj, már megint elfelejtettem, hogy itt nem a hang számít, nem a szakma, neeem. Hagyjuk már. Amikor a mezőnyből -a Katin kívül- hangilag magasan kiemelkedő osztrák és svájci csajokat sem ismerték el megfelelően a szavazók.) A magyar koreográfussal, meg a színpadmesterrel (nem tudom, hogy ez jó szó-e, szóval azzal, aki a látvány, a színpadkép és a kameramozgás megtervezéséért felel) viszont elbeszélgetnék. Az is igaz, hogy nagy volt a hype, az elvárások és a remények egészen az első helyig fokozódtak. Mégis.
Áhh.
Hosszabban akartam írni erről, részletesen ecsetelve Magyarország eddigi szerepléseit és a kontrasztot, ami a szám nagyon pozitív külföldi reakciói és a tényleges pontok között kialakult, de fáradt vagyok. Belefáradtam az agyalásba.
Legyen elég annyi, hogy én minden csúnyasága ellenére is nagyon szerettem eddig az Eurovíziót és szeretném szeretni a jövőben is. Csakhogy ehhez változtatásokra lenne szükség. Nekem is csak részben vagy teljesen kivitelezhetetlen ötleteim vannak, mégis hiszek benne, hogy valahogyan lehetne tisztább ez a verseny. Jó lenne, ha jövőre csakazértis küldenénk valami poénos vagy gyenge popszámot (SP-t ajánlom) de sajnos csak a nevezés erre a versenyre komoly költségekkel jár. Plusz még a promó, meg a kiutazás, satöbbi. Magyarországnak sajnos nincs arra pénze, hogy viccesen fogja fel az Eurovíziót. Pedig jó dolog ez a dalfesztivál valahol mégis.
És, hogy legyen valami keserűen vicces is a végére:
http://thisisnthappiness.com/post/5497735961/eurovision
ez a véleményem pontosan nekem is a győztes dalról.
egy kis UPDATE: nagyon-nagyon-nagyon örülök annak, hogy Kati mennyire mosolyogva, profi módon, nyugodtan nyilatkozik és teljesen reálisan látja a helyzetet. : ) : ) : )
és nagyon aranyosan dicséri mindig
a rajongóit!!!! :) :)
és
a mögötte álló csapatot, aki annyira szerintem nem érdemli meg, főleg ugye a fentebb említett koreográfus.
de sebaj,
a cím ellenére egészen vidám lettem így estére! :)
2011. május 6., péntek
vigyetek el engem is lassúzni srácok, légyszíves
Ez a bejegyzés olyan lesz, tudjátok, mint az a magyar népmese: hoztam egy kis információt meg nem is.
Egyre kevesebb az időm.
Lassan kezdődik a vizsgaidőszak. Tanulgatok, meg nem is. Pedig most tényleg gyorsan és amennyire lehet, zökkenőmentesen szeretném végigvinni a vizsgákat. Felszívom magam addigra, aztán meglátjuk.
Lehet, hogy lesz egy kis melóm, juhú. Nem nagy cucc, de azért jól jön a pénz, főleg, hogy ugye megyek júliusban edzőtáborba, ami nagyon-nagyon kúl lesz és eléggé várom már, meg minden.
Egyik ismerősöm mondta, hogy a "runway-méret"(ilyenszónincsugye?) 186 cm-nél kezdődik, szóval akkor valószínűleg nem lesz belőlem kifutómodell o.O az alkatom egy másik kérdés, bár szerintem nem igazán szerencsés, mivel, már amennyire én látom a tendenciákat, a végletek vannak hangsúlyozva, tehát vagy még fogynom kéne vagy nagyon durván megizmosodnom : / A fotóhoz meg szerintem kéne legalább egy nose job, mivel meglehetősen asszimetrikus (nem csak) az arcom. Vicces amúgy, hogy mostanában az eddig általam elsősorban a poén szintjén kezelt modellszakma hogy elkezdett érdekelni. Persze erről főleg Andrej, az én földreszállt angyalkám tehet : ) oda vagyok érte meg vissza pillanatnyilag. És mielőtt bárki rosszra gondolna, a viszonyunk tisztán plátói, a szekszuális vágyat teljesen nélkülözi (főleg, mivel a képeinek kb a felén nőnek néz ki, bár az én környezetemben élőket csak nagyon ritkán téveszti meg, mivel jó szemük van ehhez).
Túl vagyok egy könnyebb mandulagyulladáson. Komolyan, már nem is csodálkoztam, amikor kb egy héttel ezelőtt mondta a háziorvosom. Tápos vagyok, hiába, ezen változtatni kell.
Úgy döntöttem, hogy most ennyi. Majd jelentkezem : )
UPDATE:
A közzététel után jutott most eszembe, hogy azért a "sok" dolgom ellenére is izgatottan várom az Eurovíziót idén is, mint minden évben. Amúgy, az orosz szám nem egy nagy durranás, de a srác aranyos. A többiekről meg a számaikról nem nyilatkozom és előzetes esélylatolgatásba sem megyek bele.
HAJRÁ KATI! : )
Egyre kevesebb az időm.
Lassan kezdődik a vizsgaidőszak. Tanulgatok, meg nem is. Pedig most tényleg gyorsan és amennyire lehet, zökkenőmentesen szeretném végigvinni a vizsgákat. Felszívom magam addigra, aztán meglátjuk.
Lehet, hogy lesz egy kis melóm, juhú. Nem nagy cucc, de azért jól jön a pénz, főleg, hogy ugye megyek júliusban edzőtáborba, ami nagyon-nagyon kúl lesz és eléggé várom már, meg minden.
Egyik ismerősöm mondta, hogy a "runway-méret"(ilyenszónincsugye?) 186 cm-nél kezdődik, szóval akkor valószínűleg nem lesz belőlem kifutómodell o.O az alkatom egy másik kérdés, bár szerintem nem igazán szerencsés, mivel, már amennyire én látom a tendenciákat, a végletek vannak hangsúlyozva, tehát vagy még fogynom kéne vagy nagyon durván megizmosodnom : / A fotóhoz meg szerintem kéne legalább egy nose job, mivel meglehetősen asszimetrikus (nem csak) az arcom. Vicces amúgy, hogy mostanában az eddig általam elsősorban a poén szintjén kezelt modellszakma hogy elkezdett érdekelni. Persze erről főleg Andrej, az én földreszállt angyalkám tehet : ) oda vagyok érte meg vissza pillanatnyilag. És mielőtt bárki rosszra gondolna, a viszonyunk tisztán plátói, a szekszuális vágyat teljesen nélkülözi (főleg, mivel a képeinek kb a felén nőnek néz ki, bár az én környezetemben élőket csak nagyon ritkán téveszti meg, mivel jó szemük van ehhez).
Túl vagyok egy könnyebb mandulagyulladáson. Komolyan, már nem is csodálkoztam, amikor kb egy héttel ezelőtt mondta a háziorvosom. Tápos vagyok, hiába, ezen változtatni kell.
Úgy döntöttem, hogy most ennyi. Majd jelentkezem : )
UPDATE:
A közzététel után jutott most eszembe, hogy azért a "sok" dolgom ellenére is izgatottan várom az Eurovíziót idén is, mint minden évben. Amúgy, az orosz szám nem egy nagy durranás, de a srác aranyos. A többiekről meg a számaikról nem nyilatkozom és előzetes esélylatolgatásba sem megyek bele.
HAJRÁ KATI! : )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)