melegbüszkeség másképpen

Nem is olyan rég jöttem rá, hogy elég keveset blogolok. A gond az, hogy amikor a gépem előtt ülök, akkor semmi érdekes nem jut az eszembe, amiről esetleg írni lehetne. Viszont ha bármi mást csinálok, például ha sétálok az utcán vagy zenét hallgatok, rögtön beugrik egy-egy téma, vagy érdekes kérdés, amiről érdemes lenne egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést írni. Ezért fogom ezeket mostantól valahova felírni. Papírcetlire vagy mobilomba bepötyögöm... valami. Hogy ne vesszenek el.

Hoppá, most hogy ezt leírtam, eszembe is jutott valami.
Kábé azóta érzem ezt, mióta blogolni kezdtem és ugye ezzel párhuzamosan elkezdtem másokat is olvasni. És, hogy őszinte legyek, le voltam döbbenve egy kicsit... mármint a bloggerek írói vénáján. A többség (nem fogok neveket említeni!) ugyanis -amennyire én ezt meg tudom ítélni- olyan érdekesen, érzelmesen vagy világosan és okosan ír olyan, esetleg kényes vagy vitatott témákról... hogy büszkeség tölt el. :)
Szívesen megmutatnék egy-egy blogbejegyzést valamelyik mélyen homofób ismerősömnek... Látná, hogy a "melegek" a rosszindulatú sztereotípiákkal ellentétben igenis lehetnek érzelmesek, intelligensek, műveltek, széles látókörűek, gondoskodóak, segítőkészek és humorosak is! Remélem, hogy ezt egyre több ember fel fogja ismerni. Hogy a szexuális hovatartozás csak egy dolog, az emberi értékek és jó tulajdonságok akárkiben ott lehetnek ettől függetlenül is! Ezzel a kis dicsérettel eszemben sincs isteníteni a melegeket. Dehogyis! Mindenki tudja, hogy az éremnek két oldala van és hogy ugyanúgy ott lehetnek a rossz tulajdonságok is az emberekben. Egyszerűen csak azt az örömöt akartam leírni, amit egy-egy jól megírt bejegyzés elolvasása után érzek.
Emiatt kicsit távolabbinak is érzem magam "tőletek", hiszen én nem tudok (még?) annyira jól írni. De sebaj. :) Nem is ez a célom a blogolással.
A lényeg az, hogy örülök annak, hogy félig-meddig már én is beletartozom ebbe a blogos közösségbe.


Ja, és egy kis személyes helyzetjelentés a végére: most, konkrétan miközben gépelek nem fáj semmim. De, ha esetleg megpróbálnék felkelni az asztalomtól, na az kész szenvedés lenne... előzmény -> tegnap óta eljárok táncolni újra. a két ünnep között (27től 30ig) van egy délutáni workshop, arra járok. és nagyon élvezem :) és ma reggel rá kellett jönnöm, hogy teljesen eltunyultam az alatt a ...hmmm lássuk csak... te jó ég! közel 4 hónap alatt, mióta nem táncolok! úgyhogy ma izomláz van a köbön. konkrétan mindenem fáj. de nemgáz, majd ma délután még rádolgozom kicsit és jobb lesz ;) amúgy is, az általános tapasztalatom az izomlázról, hogy akkor a legrosszabb, ha nem használod az izmaidat például ha sokáig ülsz egy helyben. Viszont, ha már egy kicsit be vannak járatva, onnan én már nyugodtan dolgoztatom őket. Másrészt pedig nagyon más lehetőségem nincs is, ugyanis a tanáromat nem hatják meg az olyan apróságok, mint az izomláz :D
Nos, akkor ennyit mára és igyekszem majd gyakrabban írni, de tényleg. :)

kaptok egy zenét is a végére, amire a Skins-ben figyeltem fel. jóféle :)
http://www.youtube.com/watch?v=s3Thoe15XBk