what a year it's been

Nos, bár még mindig bosszús vagyok a tegnapi miatt, már nagyjából lehiggadtam.

Az év utolsó napján több más bloggerhez hasonlóan én is összegzek egy kicsit.
Tehát, mi is történt velem ebben az évben? Igyekszem a magam stílusában, nem túl részletezve összefoglalni a számomra fontos eseményeket, benyomásokat. :)

Januárban 18 lettem. Semmi különlegeset nem éreztem, de azért jó volt nagykorúvá válni. :)
Szintén januárban volt a szalagavatónk. Érdekes, hogy mi az utolsó, hatodik évünkre kovácsolódtunk össze, és a 12edikes szalagavatós táncpróbák még jobban  összeráztak engem és az osztályomat. Egyébként egy orosz néptáncot, a kalinkát táncoltuk és hatalmas élmény volt. Megérte a sok próbát és szenvedést, hogy a közönségtől vastapsot kaptunk. :)
A tavasz és a nyár eleje az érettségire való készüléssel és magával az érettségivel telt. A tanulás mellett még készültem a rendes évvégi táncgálára (ami szintén nagyon jól sikerült), áprilisban pedig alkalmasságira mentem a Táncműre, ami sajnos nem sikerült, de nem voltam annyira elkenődve, hiszen tisztában voltam az esélyeimmel és azzal, hogy nem vagyok még az elvárt szinten. Ezzel együtt is remek tapasztalatszerzés volt. :)
A ballagás nagyon megható volt, hiszen mint ahogy azt korábban is írtam, mi tényleg megszerettük egymást a gimnázium végére. Mi voltunk az egyetlen osztály az évfolyamon, akik sírtunk. :')
Az érettségi jól sikerült (nem csoda, amennyit tanultam rá) és így visszagondolva, pláne az egyetemi vizsgák fényében tényleg nem volt olyan nagy szám. ;) Ezután már csak a bankett volt hátra, illetve az izgatott várakozás, lázas pontszámolgatás, hogy ki-ki bejut-e a megálmodott szakra.
Elmondhatom, hogy a többségünknek sikerült. :)
Habár én az anglisztikát akkor még inkább vakvágánynak éreztem, hiszen akkor még az álmom volt, hogy profi táncos akarok lenni és hogy mindenképpen újra próbálom a Táncműt...
Nyáron csak kettő "említésre méltó" dolog történt. Egyrészt a fenomenális balatonboglári tánctábor. Egy hét intenzív edzés, izzadás, új koreok, izomláz a köbön, új tanárok, jó társaság és Balaton! :) Hatalmas élmény volt, és mindenképpen szeretnék menni jövő nyáron is!
Augusztus végén pedig a várva várt gólyatábor. Annyira kevés alvás mellett annyi mindent nem ittam azóta sem :D Nagyon jó volt, megismertem egy csomó jófej embert. :)
Szeptember közepén pedig beindult az egyetemi élet: regisztráció, koliba beköltözés :) ja, és a tantárgyfelvétel, amitől még most is idegrohamot kapok, ha csak visszagondolok rá. :/ Az első hetek gyorsan elrepültek, megszoktam a kolit is, meg is szerettem. :) Az új barátok és szaktársak köre pedig csak bővült és bővült... ;) Megszoktam Pestet is, az állandó utazást, a tanárok többségét.
Októberben pedig elhatároztam magam, csak amolyan Hűbele Balázs módjára ;) , hogy elkezdem a blogolást. Novemberben lezajlott a Gólyabál is és a gólyás kocsmatúra is, amiről nem túl sok tiszta emlékem van... XD
Közben pedig - szeptembertől novemberig - modern és kortárstánc előadásokra is jártam a Nemzeti Táncszínházba, 'ha már nem táncolok, akkor legalább nézzem a táncosokat' alapon. Mindegyik előadás hatalmas élmény volt. :) Alapjaiban változott meg a véleményem a táncos szakmáról az utóbbi fél évben.
Végülis fájó szívvel -nem csak az anyagi vonzata miatt- lemondtam az újra felvételizésről a Táncműre. :(


Nos tehát, íme néhány "dolog", amiken mindenképpen változtatni akarok 2011-ben:
- a kishitűség. Legyen már egy egészséges önbizalmam.
- az önelfogadás. Szoros kapcsolatban az elsővel.
- az irigység. Nem szabadna annyit irigykednem másokra. Mostantól a jelszó a 'Fogadd el a sikereiket és adottságaikat, de ne akarj más lenni, mint aki vagy!' - ez elvezet a következőhöz, a másokhoz való hasonlítgatáshoz. Ez egy alapvető rossz tulajdonságom, amin mindenképpen változtatnom kell.

A végére hagytam a két legfontosabb feladatomat a következő évre:
Az egyik a tánchoz való viszonyom tisztázása, a légvárak "leeresztése". Döntsem már el végre, mit akarok én a tánctól. Ha ő akar valamit tőlem, úgyis közbe fog szólni a sors keze... legalábbis remélem. :)
A másik pedig saját "melegségem" tisztázása, ami szintén nagyon fontos az önelfogadásom szempontjából. Ahhoz, hogy kibéküljek végre önmagammal, ezt szükségesnek tartom tisztázni.


Természetesen 2011-ben is folytatom önmagam keresését - ez egy életre szóló program ;)
Minden kedves olvasómnak nagyon boldog és tapasztalatokban gazdag új évet kívánok!